ibolya

Mamám mondta az előbb, hogy otthon már nyílik a kiskertben az ibolya és a rózsaszín virág, amely már mindörökre ezen a néven fog bevonulni a történetembe, mert sosem ismertem a nevét. De, nem ő a lényeg, hanem az ibolya! Ha választanom kellene kedvenc virágot az odvas keltike mellé,  (nehéz dolgom lenne, a virágok Gombóc Artúra vagyok) őt választanám, mert annyira törékeny, apró, és mégis csodálatos illata van! 

S nem mellesleg, gyerekkoromban rengeteget szedtünk a pálinkafőző oldalában, a tejcsarnok kertjében, s az erdőben – akkor még igazi barátokkal. 

Ő a gyerekkorom virága. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.