odvas keltike

2010-ben azon szomorokodtam, hogy eltűnt szemem elől kedvenc virágom, a szentgyörgyvirág.

Annak idején a Káposztaföld melletti erdőben lehetett szentgyörgyvirágot szedni, a kísértetjárta régi, romos kastély mellett. Április végére nyíltak ki a lila és fehér virágok, illatuk már messziről elárulta őket. Mézédes, kicsit émelyítő illat, összességében buja és telt. Hatalmas csokrokkal vittem haza, a ház megtelt velük, éjszakára mély, kellemes álmot hoztak.

Aztán elpusztult ott minden, mikor eladták. Virágok nélkül maradtunk. Később egy másik erdőben rájuk bukkantam, évekig visszajártam értük. Egy nap jött a hír, hogy elhordták az egész erdőt. A télen át azzal fűtöttek az emberek, senkit sem érdekeltek a virágok.

Azóta sem találtam rájuk újra. Vajon nyílnak-e még valahol szentgyörgyvirágok?!”

Most már tudom, hogy a nyékládházi domboldalban is megmaradtak, de azt is, hogy a vácrátóti botanikuskertben is nyílnak. Azóta azt is tudom, hogy a neve: odvas keltike. Erre a hétvégére terveztem, hogy elmegyünk megnézni őket, mert már virágoznak. Remélem, nem fagynak le a jövő hétig!

Aki pedig már kedden elment lefotózni őket, az Myreille. Nézegessétek a fotóit, igazi szép tavaszi hangulatúak, s mindez itt van, Pesttől 20 kilométerre!

http://www.moksha.hu/utazas/tavaszi-viragozon-a-vacratoti-botanikus-kertben/

One thought on “odvas keltike

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.