csütörtök 14th március 2013

by marlen

Nagyon szerettem volna szép időt a hétvégére, vágytam a fényre, a melegre, hogy Attila szavaival “kipörögjek” a napvilágra. Akartam ablakot pucolni, hogy magunk mögött hagyjuk végre a sötétséget, a tél piszkát, akartam piacra menni friss medvehagymáért, kreatív boltba apróságokért, és felkeresni vége a jógaközpontot. 

Ebből itt semmi sem lesz. Nagyon hideg van, zuhog felváltva az eső és a havas eső, embert nem látni az utcán, aki tudott, be-, és elhúzódott, állataink már mélyen durmolnak, nincs mozgás, a légnyomástól sújtottan szédeleg mindenki. 

S végül majd a tél, a hó borítja be szégyenünket,a rajtunk ejtett sebeket – tavaszról, újjászületésről itt szó sem lehet. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

3 hozzászólás to “kipörögni a napvilágra”

  1. marlen szerint:

    Így legyen, Monka! 🙂
    Chanson, vigyen magával minden rosszat!

  2. chanson szerint:

    Lesz itt tavasz, már nagyon várom.
    Magával sodor most mindent ez a jeges, tomboló szél… bár csak eltűnne minden rossz is vele együtt. Milyen jó is lenne, ha ilyen egyszerűen megoldódnának a dolgok…

  3. Monka74 szerint:

    az utolsót rúgja a tél, jelezvén, hogy azért ne felejtsük el örökre….jobb lett volna, ha szép idő van a hétvégén , igen, szerintem is…na de nézd majd meg mi lesz itt tavaszi szünetben:)))18 fok, jupppiiii:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum