kipörögni a napvilágra

Nagyon szerettem volna szép időt a hétvégére, vágytam a fényre, a melegre, hogy Attila szavaival “kipörögjek” a napvilágra. Akartam ablakot pucolni, hogy magunk mögött hagyjuk végre a sötétséget, a tél piszkát, akartam piacra menni friss medvehagymáért, kreatív boltba apróságokért, és felkeresni vége a jógaközpontot. 

Ebből itt semmi sem lesz. Nagyon hideg van, zuhog felváltva az eső és a havas eső, embert nem látni az utcán, aki tudott, be-, és elhúzódott, állataink már mélyen durmolnak, nincs mozgás, a légnyomástól sújtottan szédeleg mindenki. 

S végül majd a tél, a hó borítja be szégyenünket,a rajtunk ejtett sebeket – tavaszról, újjászületésről itt szó sem lehet. 

3 thoughts on “kipörögni a napvilágra

  1. az utolsót rúgja a tél, jelezvén, hogy azért ne felejtsük el örökre….jobb lett volna, ha szép idő van a hétvégén , igen, szerintem is…na de nézd majd meg mi lesz itt tavaszi szünetben:)))18 fok, jupppiiii:)

  2. Lesz itt tavasz, már nagyon várom.
    Magával sodor most mindent ez a jeges, tomboló szél… bár csak eltűnne minden rossz is vele együtt. Milyen jó is lenne, ha ilyen egyszerűen megoldódnának a dolgok…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.