péntek esti autózás

Sosem szerettem az éjszakát. Nekem nem a nyugalmat hozza el, a törődött test megpihenését, hanem a rémálmokat, a soha véget nem érő egyedüllétet magammal, a várakozást, a rossz gondolatok ébredését, tetemre hívását, maga a borzalom. 

Én mindig félek éjszaka, nem szeretem a sötétséget, nem tudok csupa kellemesre és szépre gondolni, hogy az álmaim is szépek legyenek. Megpróbálom túlélni, átvészelni, de soha sem fogom megszeretni. 

Én a reggelhez akarok tartozni, a világos és egyenes létezés, a kérdés-, és kétely nélküli világhoz, melyben minden egyértelmű. 

Ezért sem szeretek este, éjszaka autózni, főleg esőben nem, mikor minden bepárásodik, s olyan, mintha egy mozgó koporsóban ülnénk. Nincs egy szeglete sem a tájnak, melybe bele tudnék kapaszkodni…

2 thoughts on “péntek esti autózás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.