A szamurájokról

“A szamurájokról szinte mindenki hallott már, lehet őket szeretni vagy nem szeretni, egy dolog azonban vitathatatlan. Mesterei voltak a harcnak, de ezen kívül képezték magukat a művészetekben, versírásban, zenében és sok más olyan dologban is, aminek semmi köze nem volt a hadviseléshez. Kezdetben paraszt, tehát alacsony származású katona is lehetett szamuráj, később azonban ez a […]

a szürke minden árnyalata

Nincs jó kedvem. Bár, tudom, hogy a Húsvét nem a jókedvről kell, hogy szóljon, azért ez is beleférhet(ne).  De, most nem vagyok ráhangolódva az elmélyülésre, a megbocsátásra, a kegyelemre.  Elfáradtam ebben a végtelen hosszú télben, a hónapokig tartó szürkeségben, a várakozásban, melyben minden sejtem sikítva követelte már a napfényt, a meleget, a megújulást – és […]

coaching

Mióta a férjem esténként coach-ol engem, azóta jövök csak rá, hogy ekkora egóval rendelkező emberrel,  mint amivel én birok, nem lehet könnyű együtt élnie. 

egzotikus fűszerek

Megismerkedésünk első évében egy akkor már nem annyira új gasztroblogból választottunk spárgareceptet, mely egészen különlegesnek tűnt a belerakott cseresznyével. Mindenben a recept szerint haladtunk, így az eredmény különleges is lett. Különlegesen rossz. Olyannyira, hogy az első kanál levest visszaköptük a tálba, majd utána azonnal ki is öntöttük.  Aztán megnéztem a szerző többi receptjét is, és […]

Szent Lajos király hídja

A Szent Lajos király hídja egy olyan film volt számomra, melyen elsírtam magam. Felzaklatott, pont a kellő pillanatban talált el, lenyűgőzött a Thornton Wilder-i kristálytiszta fogalmazás, a gyönyörű, csengő mondatok, a szavak erejében rejlő varázslat. A végén tényleg sírtam a halál értelmetlenségén, a szavakkal szembeni tett brutális kegyetlenségén, s nem tudtam nem elvonatkoztatni attól, hogy […]

első online bevásárlás

Mikor még a Belvárosban éltem, teljesen egyedül, állandó problémám volt a bevásárlással, ugyanis a közelben nem volt sem szupermarket, és akkor még nem voltak “banyatankok” sem, mindent kézi erővel, és többszöri fordulással tudtam csak megoldani. Bevallom, sokszor inkább nem ettem, mert nem volt kedvem cipekedni, így a hűtő fagyasztó részét sem tudtam telepakolni  végszükségek esetére.  […]

nincs több titok

Tegnap visszamentem kontrollra, ahol helyettesítő doktornő fogadott, a mi volt tanítványunk. Nagyon örültem neki, de egyben furcsa is volt előtte levetkőzni, hogy meghallgassa a tüdőmet. Olyan érzésem volt, mintha lelepleződött volna egy titok. Hosszú éveken keresztül én álltam a katedrán, és ő nézett fel rám, most viszont felcserélődtek a szerepek. Bár tudom, hogy minél tovább […]

zöldborsó

Az utolsó csomag, mamám által a fagyasztóba eltett, zöldborsót épp most csináltam meg levesnek.  Olyan íze lett, mint régen, mikor nagyimmal szedtük a május végi-június közepi első borsótermést, és még szinte alig volt borsó benne. Szinte csak a héja, a gyengesége volt az egyetlen értéke. No meg persze a nap, amely a héj alá fúrta […]

akvárium

Ahogy így fekszem betegen az ágyban, és bámulok kifelé az ablakon, olyan, mintha egy akváriumban feküdnék, és az időnként felrepülő levelek, a szél által felkapott újságpapírok, eldobott zacskók lennének a halak.Bár, lehet, hogy a hógömb stílszerűbb lenne. 

ibolya

Mamám mondta az előbb, hogy otthon már nyílik a kiskertben az ibolya és a rózsaszín virág, amely már mindörökre ezen a néven fog bevonulni a történetembe, mert sosem ismertem a nevét. De, nem ő a lényeg, hanem az ibolya! Ha választanom kellene kedvenc virágot az odvas keltike mellé,  (nehéz dolgom lenne, a virágok Gombóc Artúra […]