A szamurájokról

“A szamurájokról szinte mindenki hallott már, lehet őket szeretni vagy nem szeretni, egy dolog azonban vitathatatlan. Mesterei voltak a harcnak, de ezen kívül képezték magukat a művészetekben, versírásban, zenében és sok más olyan dologban is, aminek semmi köze nem volt a hadviseléshez. Kezdetben paraszt, tehát alacsony származású katona is lehetett szamuráj, később azonban ez a […]

a szürke minden árnyalata

Nincs jó kedvem. Bár, tudom, hogy a Húsvét nem a jókedvről kell, hogy szóljon, azért ez is beleférhet(ne).  De, most nem vagyok ráhangolódva az elmélyülésre, a megbocsátásra, a kegyelemre.  Elfáradtam ebben a végtelen hosszú télben, a hónapokig tartó szürkeségben, a várakozásban, melyben minden sejtem sikítva követelte már a napfényt, a meleget, a megújulást – és […]

egzotikus fűszerek

Megismerkedésünk első évében egy akkor már nem annyira új gasztroblogból választottunk spárgareceptet, mely egészen különlegesnek tűnt a belerakott cseresznyével. Mindenben a recept szerint haladtunk, így az eredmény különleges is lett. Különlegesen rossz. Olyannyira, hogy az első kanál levest visszaköptük a tálba, majd utána azonnal ki is öntöttük.  Aztán megnéztem a szerző többi receptjét is, és […]

Szent Lajos király hídja

A Szent Lajos király hídja egy olyan film volt számomra, melyen elsírtam magam. Felzaklatott, pont a kellő pillanatban talált el, lenyűgőzött a Thornton Wilder-i kristálytiszta fogalmazás, a gyönyörű, csengő mondatok, a szavak erejében rejlő varázslat. A végén tényleg sírtam a halál értelmetlenségén, a szavakkal szembeni tett brutális kegyetlenségén, s nem tudtam nem elvonatkoztatni attól, hogy […]

első online bevásárlás

Mikor még a Belvárosban éltem, teljesen egyedül, állandó problémám volt a bevásárlással, ugyanis a közelben nem volt sem szupermarket, és akkor még nem voltak “banyatankok” sem, mindent kézi erővel, és többszöri fordulással tudtam csak megoldani. Bevallom, sokszor inkább nem ettem, mert nem volt kedvem cipekedni, így a hűtő fagyasztó részét sem tudtam telepakolni  végszükségek esetére.  […]

nincs több titok

Tegnap visszamentem kontrollra, ahol helyettesítő doktornő fogadott, a mi volt tanítványunk. Nagyon örültem neki, de egyben furcsa is volt előtte levetkőzni, hogy meghallgassa a tüdőmet. Olyan érzésem volt, mintha lelepleződött volna egy titok. Hosszú éveken keresztül én álltam a katedrán, és ő nézett fel rám, most viszont felcserélődtek a szerepek. Bár tudom, hogy minél tovább […]

zöldborsó

Az utolsó csomag, mamám által a fagyasztóba eltett, zöldborsót épp most csináltam meg levesnek.  Olyan íze lett, mint régen, mikor nagyimmal szedtük a május végi-június közepi első borsótermést, és még szinte alig volt borsó benne. Szinte csak a héja, a gyengesége volt az egyetlen értéke. No meg persze a nap, amely a héj alá fúrta […]

akvárium

Ahogy így fekszem betegen az ágyban, és bámulok kifelé az ablakon, olyan, mintha egy akváriumban feküdnék, és az időnként felrepülő levelek, a szél által felkapott újságpapírok, eldobott zacskók lennének a halak.Bár, lehet, hogy a hógömb stílszerűbb lenne. 

ibolya

Mamám mondta az előbb, hogy otthon már nyílik a kiskertben az ibolya és a rózsaszín virág, amely már mindörökre ezen a néven fog bevonulni a történetembe, mert sosem ismertem a nevét. De, nem ő a lényeg, hanem az ibolya! Ha választanom kellene kedvenc virágot az odvas keltike mellé,  (nehéz dolgom lenne, a virágok Gombóc Artúra […]

tiszta ablak, tiszta lap

Egyre jelképesebbnek érzem ezt az ablakpucolás dolgot. Addig nem lesz tiszta, amíg meg nem tisztítjuk meg, viszont nem tudjuk megtisztítani, mert mindig hideg van, esik az eső, vagy éppen a tél kopogtat ismét az ajtón, havazással. Mintha sosem akarna véget érni ez az évszak, pedig nincs ember az országban, aki vágyna rá…s úgy érzem, s […]

ár

A egyébként is már kiöntött Sajó és Hernád vizszintjének nem hiányzott a tegnap lehullott nagy mennyiségű hó. Például Észak-Kelet Magyarországon Bőcsnél már az úttesten folyik át a viz,és  a Kesznyétent és Tiszaújvárost összekötő utat már lezárták. Ha a jövő héten tényleg 15-18 fokra melegszik a levegő,akkor ez a rengeteg hó egyszerre fog elolvadni, és duzzasztja […]

pápa

Nekem szimpatikus az új pápa, aki – legalábbis számomra – a teljes ismeretlenségből érkezett, maga mögött hagyva a nagy esélyeseket. Tetszenek azon emberi gesztusai, hogy a gyülekezet felé fordittatja az oltárt, nem használja a magánautót, hanem a többiekkel együtt buszon utazik, s legfőképp, hogy a pedofil érsekeket fedező papot kizavarta az általa tartott miséről.  Jó […]

odvas keltike

2010-ben azon szomorokodtam, hogy eltűnt szemem elől kedvenc virágom, a szentgyörgyvirág. “Annak idején a Káposztaföld melletti erdőben lehetett szentgyörgyvirágot szedni, a kísértetjárta régi, romos kastély mellett. Április végére nyíltak ki a lila és fehér virágok, illatuk már messziről elárulta őket. Mézédes, kicsit émelyítő illat, összességében buja és telt. Hatalmas csokrokkal vittem haza, a ház megtelt […]

kipörögni a napvilágra

Nagyon szerettem volna szép időt a hétvégére, vágytam a fényre, a melegre, hogy Attila szavaival “kipörögjek” a napvilágra. Akartam ablakot pucolni, hogy magunk mögött hagyjuk végre a sötétséget, a tél piszkát, akartam piacra menni friss medvehagymáért, kreatív boltba apróságokért, és felkeresni vége a jógaközpontot.  Ebből itt semmi sem lesz. Nagyon hideg van, zuhog felváltva az […]

Brüsszeltől pápáig

2005-ben, megnyerve a Polgár az európai demokráciában (Civitas) – versenyt, jutottam el Brüsszelbe, és elbűvölt a pár óra alatt bejárható szecessziós kisváros, s maga az Európa Parlament is, melynek meglátogatása, és az ott dolgozó képviselőkkel való találkozás volt a verseny fődíja. Ott ünnepeltem 30. születésnapomat négy diákommal, imádtam a kétszer sült krumplit, az igazi gofrit, […]

sorrend

A hétvége legnagyobb tanulsága az, hogy már megint meg kell tanulnom nem elolvasni hétvégenként a leveleket, sem felvenni a telefonokat, és úgy, általában meg kell tanulnom ismét hogyan lehet kikapcsolódni, nem osztályfőnöknek lenni, nem ügyeket intézni – csak úgy, lenni, és megtanulni végre pihenni.  Már megint gondjaim vannak a fontossági sorrendek felállításával. 

hála

Ez csak egy bejegyzés arról, hogy mennyire hálás vagyok azért a sok-sok jóért, kedvességért, melyet a napokban kaptam. Hálás azokért a színházutalványokért, melyeket köszönetképpen kaptam a felvételi felkészítésért, hálás Lidinek a csodálatos szivárványszínű üvegnyakláncért és a talizmánokért, melyeket Thaiföldről hozott nekem, a diákjaimtól kapott virágokért, a frizuráért, melyet Zsuzsi fodrász vágott nekem, és a finom […]

péntek esti autózás

Sosem szerettem az éjszakát. Nekem nem a nyugalmat hozza el, a törődött test megpihenését, hanem a rémálmokat, a soha véget nem érő egyedüllétet magammal, a várakozást, a rossz gondolatok ébredését, tetemre hívását, maga a borzalom.  Én mindig félek éjszaka, nem szeretem a sötétséget, nem tudok csupa kellemesre és szépre gondolni, hogy az álmaim is szépek […]

muriel`s wedding

Tegnap este belefutottam valamelyik adón a Muriel esküvője című filmbe, és eszembe jutottak a régi, szép egyetemista évek, mikor egy Brigitta nevű lánnyal – akivel egy albérletben laktam – minden áldott hétfő este ott ültünk az esti kilenc órás előadáson, és csupa ilyen jó és különleges filmet láttunk, mint amilyen a fentebbi.  Aztán hazasétáltunk a […]

lyukasóra

Ma meghatóan szerettem Szentendrén az élő Lyukasórát. Tőlem másfél méterre ült Mácsai Pál, Várady Szabolcs, Lackfi János, Szabó T. Anna és Lator László. Ha még ennyitől nem aléltam volna el, voltam annyira szerencsés, hogy kitaláltam a rejtvényként feladott vers szerzőjét, azt is, hogy kiről írta a szerzője, így kaptam ajándékba egy Lator László-kötetet, melyet Lackfi […]