Szerelem

Micheal Haneke filmjéről meg ezt gondolom, amit Isolde tökéletesen megfogalmazott:A szerelem c. filmet elvből nem nézem meg, mert az egy idős párról szól, akik szeretik egymást, aztán a néni stroke-ot kap, pelenkázni kell, és nyomorultul szenvednek, én pedig az eszképizmus híve vagyok, szerintem egy film az minimum mutassa be nekem a valóságot új szemszögből, de inkább kapcsoljon ki belőle. A való élet fájdalmas nyomorúságán szomorkodni ráérek majd a való életben is, amikor idős férjemet kell ápolnom meg amikor kiszolgáltatott öregasszony leszek egy kórházi osztályon és kiégett ápolók pelenkáznak. Úgyis nyomorultul, magányosan halunk meg a végén mindannyian, nem szeretnék önként másfél órát ezzel tölteni.” 

(“Az eszképizmus szó az angol escape (menekülni) igéből származik. A mai értelemben véve nem más, mint a valódi élettől és annak problémáitól, nehézségeitől való elvágyódás valami szebb, jobb, de legalábbis szebbnek és jobbnak tűnő dimenzióba. Olyan szellemi tevékenységek ezek, amelyek kirángatnak a hétköznapi szürkeségből egy időre. (…) Az egészséges eszképizmus kategóriájába tartozik egy letehetetlen könyv, a televíziózás, egy jó film, egy felejthetetlen koncert, a kedvenc honlapjaink nézegetése és hosszasan sorolhatnánk.”) 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.