téli ihlet

Tavasznak semmi nyoma, és az én ihletemnek sem. Suhannak a napok, mint szán a végtelen orosz télben, csend van és nyugalom, de remélem, lenn a mélyben, már eredésnek indulnak a később szárba szökkenő gondolatok, melyek a tavasz érkeztével megerősödve virágot bontanak. 

De, egyelőre csak tél van és csend és hó. Így. Nem esik rosszul, nem fáj a léleknek, de azért jöhetne már a fény, felváltva ezt a tompaságot, szürkeséget. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.