vasárnap 17th február 2013

by marlen

“Istenem, add, hogy ne ítéljek –Mit tudom én, honnan ered,Micsoda mélységből a vétek,Az enyém és a másoké,Az egyesé, a népeké.Istenem, add, hogy ne ítéljek.Istenem, add, hogy ne bíráljak:Erényt, hibát és tévedéstEgy óriás összhangnak lássak –A dolgok olyan bonyolultakÉs végül mégis mindenekElhalkulnak és kisimulnakÉs lábaidhoz együtt hullnak.Mi olyan együgyűn ítélünkS a dolgok olyan bonyolultak.”(Reményik Sándor: Ne ítélj – részlet)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

One Response to “Reményik”

  1. chanson szerint:

    Olykor észre sem vesszük…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum