pápá

28 feb 2013

Február 28. – Felszállott a pápa. Igazán meglepett, bármit el tudtam volna képzelni, de ezt nem. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Szerelem

24 feb 2013

Micheal Haneke filmjéről meg ezt gondolom, amit Isolde tökéletesen megfogalmazott:A szerelem c. filmet elvből nem nézem meg, mert az egy idős párról szól, akik szeretik egymást, aztán a néni stroke-ot kap, pelenkázni kell, és nyomorultul szenvednek, én pedig az eszképizmus híve vagyok, szerintem egy film az minimum mutassa be nekem a valóságot új szemszögből, de inkább kapcsoljon ki belőle. A való élet fájdalmas nyomorúságán szomorkodni ráérek majd a való életben is, amikor idős férjemet kell ápolnom meg amikor kiszolgáltatott öregasszony leszek egy kórházi osztályon és kiégett ápolók pelenkáznak. Úgyis nyomorultul, magányosan halunk meg a végén mindannyian, nem szeretnék önként másfél órát ezzel tölteni.” 

(“Az eszképizmus szó az angol escape (menekülni) igéből származik. A mai értelemben véve nem más, mint a valódi élettől és annak problémáitól, nehézségeitől való elvágyódás valami szebb, jobb, de legalábbis szebbnek és jobbnak tűnő dimenzióba. Olyan szellemi tevékenységek ezek, amelyek kirángatnak a hétköznapi szürkeségből egy időre. (…) Az egészséges eszképizmus kategóriájába tartozik egy letehetetlen könyv, a televíziózás, egy jó film, egy felejthetetlen koncert, a kedvenc honlapjaink nézegetése és hosszasan sorolhatnánk.”) 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Hét filmet láttam azóta, mióta utoljára irtam filmről, az Anna Karenináról, igy most jöjjenek a benyomásaim ezekről. 1. The Perks of Being a Wallpaper – az amerikai középiskolák sötétebb világa elevenedik meg benne, mondhatnánk, “ami a felszin alatt van”. Gyermekkori traumák utóélete, avagy hogyan tesszük tönkre gyerekeinket testileg, lelkileg, és ők hogyan igyekeznek ennek ellenére is normális életet élni, visszatalálni a felszinre, kapcsolatokat kialakitani, vagy csak egyszerűen túlélni az egészet. Jó film, több fesztiváldijat elhozott már, nálunk úgy tűnik, nem fog menni a mozikban, pedig az egyik főszereplő, Ezra Miller (aki a Beszélnünk kell Kevinről! tömeggyilkosa) világbajnok alakitást nyújt ebben is, Emma Watson pedig végleg maga mögött hagyja a mesék világát.  (5/5)

2. Napos oldal – szinte mindent elmondtak, leirtak már róla, nekem pusztán a kellemes, jó nézni kategóriába tartozik, nem igazán értem a nyolcszoros Oscar-várományosságot. Diliházból szabadult hős, aki nem szedi gyógyszereit, helyette edz,  pedig dührohamokkal küzd, találkozik a “vig özveggyel”,és együtt, tánccal megoldják a problémákat, közben pedig apával is helyre áll a megromlott kapcsolat. Nevettem rajta, humoros is, intelligens is, de nekem nem adott semmi extrát. (3/5)

3. Ruby Sparks – aki látta a Donnie Darco-t, annak ismerős lehet a trükk, amit eljátszanak velünk a film irója és rendezői: a világban az események igy is, úgy is történhetnek, mindig az elbeszélő emel ki belőle részleteket, ő értelmezi, igy a teljes igazságot soha sem tudhatjuk meg. Megcsinálta már ezt Gogol a szkáz-technikával, majd Dosztojevszkij az interpretátorokkal, most pedig a Ruby Sparks is ezzel játszik. Köszönhetően annak, hogy nő irta, semmi durvaság nincs benne, finom és intelligens, elvarratlan szálak nem maradnak, és lesz happy end is, bár kicsit fura. A legjobb benne a hippi Annette Benning és a furcsa szobrokat készitő élettársa, a megöregedett Banderas. Másfél óra a film, kellemes kikapcsolódás, felejthető.

A maga műfajában jó. (3/5)

4. Az a bizonyos első év – az egyik forgalmazó jóvoltából jutottunk el rá, ez volt a Valentin-napi ajándékuk, és nem bántuk meg, nagyon jól szórakoztunk, a látott komédiák közül ez a legklasszikusabb, s épp ezért – mivel kidolgozott eszközkészlettel dolgozik – a legjobb is. Két teljesen ellentétes személyiség már csak dacból is házasságra lép egymással, s már esküvőjük napján a vendégsereg fogadásokat köt arra, hogy azt a bizonyos első évet sem birják ki egymással, válás lesz a vége. Igy is van, pár hónap után a világ legcinikusabb házassági terapeutájánál találják magukat, ahol arra a rendkivül kényes kérdésre kell válaszolniuk: vajon tényleg az Igazit választották-e, és képesek lennének-e leélni egymással az életüket? 

Persze, a válság kellős közepén robban be mindkettőjük élete a nagy szerelem, igy a válasz egyértelműen nem. 

Kiválóan szórakoztunk, a poénok működnek, és elég ha annyit mondok, hogy Simon Baker, Simon Baker, Simon Baker? 🙂 (5/5)

5. Skyfall – én elaludtam rajta, többször is, és mind a mai napig annyira sem érdekelt, hogy megkérdezzem férjemet, mi a vége? Bár, gondolom az, hogy Bond megmenti a világot Bardem-től. Sajnos, képtelen vagyok élvezni az ilyen filmeket, agyam nem képes felfogni azt, hogyan lehet például épp két járó motorú csúcskategóriás motor a legkoszosabb piacon, amire hőseink váltanak, mikor épp szétlövik egymás autóit?!

Hagyjuk is, lapozzunk, sosem leszek célközönség. (1/5)

6. Liberal Arts – független film, nálunk ismét nem fog menni, pedig az Igy jártam anyátokkal Ted Mosby-ja igen kiválót alkotott, iróként, rendezőként is, és a legfiatalabb Olsen-lány sem marad le mögötte, Zac Efron  pedig annyira őrült, hogy megbocsátjuk neki elkövetett korábbi filmbűneit. 

Nagyon szerethető film, amely engem nem kevés irigységgel töltött el, hiszen van olyan hely a világon, ahol az irodalomnak, az improvizációs szinháznak, a barokk zenének külön egyeteme van, a társadalom tagjai megbecsüléssel tekintenek az itt végzett emberekre, egzisztenciát lehet rá alapozni, és többé-kevésbé kellemes, élhető életet lehet teremteni ez által sok könyvvel, nagy,világmegváltó beszélgetésekkel, csodálatos környezetben. (A szereplők mindegyike a filmben megjelenő intézményben végzett, Kenyon College-ben, Ohio-ban,  ide  tértek vissza forgatni az egyetemi évek után.) (3,5/5)

7. Lazhar tanár úr – ismét az iskolák világa, sötét és nyomasztó film, nekem ez sem jött be, bár voltak kiemelkedő jelenetek, alakitások benne. Az fogja szeretni, aki kedveli a szikár,pár szavas szinészi játékot, mikor a szereplő arcáról, szeméből kell kiolvasni a lényeget, megmondom őszintén,engem ez már egy kicsit untat és fáraszt is. Teljesen jók viszont a film kérdésfeltevései a tanári szerepkörről, amely mély válságban van manapság, hogy meddig mehet el egy tanár a nevelésben, a diákokkal való kapcsolattartásban, milyen tanitási módszereket kövessünk, meddig lehet teret engedni személyiségünknek, amellyel dolgozunk, és vajon  bezárható-e a múlt ajtaja, ahogy belépünk a tanterembe,vagy a következményeivel együtt kell élnünk? 

A montreali iskola állatorvosi lova mindannak, ami az iskolák értékrendi válságát jelenti, a társadalom válságával együtt, miközben a tanárok magukra hagyatva próbálnak értéket menteni. Nem könnyű film, inkább nyomasztó. (3/5)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

téli ihlet

22 feb 2013

Tavasznak semmi nyoma, és az én ihletemnek sem. Suhannak a napok, mint szán a végtelen orosz télben, csend van és nyugalom, de remélem, lenn a mélyben, már eredésnek indulnak a később szárba szökkenő gondolatok, melyek a tavasz érkeztével megerősödve virágot bontanak. 

De, egyelőre csak tél van és csend és hó. Így. Nem esik rosszul, nem fáj a léleknek, de azért jöhetne már a fény, felváltva ezt a tompaságot, szürkeséget. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Reményik

17 feb 2013

“Istenem, add, hogy ne ítéljek –Mit tudom én, honnan ered,Micsoda mélységből a vétek,Az enyém és a másoké,Az egyesé, a népeké.Istenem, add, hogy ne ítéljek.Istenem, add, hogy ne bíráljak:Erényt, hibát és tévedéstEgy óriás összhangnak lássak –A dolgok olyan bonyolultakÉs végül mégis mindenekElhalkulnak és kisimulnakÉs lábaidhoz együtt hullnak.Mi olyan együgyűn ítélünkS a dolgok olyan bonyolultak.”(Reményik Sándor: Ne ítélj – részlet)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

all right

12 feb 2013

Mindig meglepődöm, ha valami rendben megy. Ha az orvos két órán belül válaszol a megadott rendelői e-mail címén, ráadásul ténylegesen betartja a visszaigazolt kért időpontot, nem kell várakozni, és azonnal felírja magától (!) az antibiotikumot, miután végigolvasta a hosszas kórlapomat, és megkímél a három hétig tartó szenvedéstől – az tényleg maga a csoda. Gondolkodom, hogyan tudnám neki megköszönni azt, hogy embernek érzem magam ettől a viselkedéstől. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

meteorológiai

10 feb 2013

Nehéz elhinni most az ablakon kinézve, hogy állitólag pontosan kettő hét múlva ilyenkor itt a tavasz, és az előrejelzések szerint plusz tizennégy fokban szaladgálunk majd az utcán.A Tél halálra váltan

rebeg végső imát. Mondd: minden haldoklásban 

születik hóvirág?

(Horváth Imre)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szakszervezetis

10 feb 2013

Mindig, ha a macskára nézek, egy igazi múlt századi szakszervezetis jut róla az eszembe, aki táblát rázva, hangosan követeli megérdemelt jussát. Vagy egy porszívóügynök, akit ha kidobnak az ajtón, bejön az ablakon. Mert ő sosem adja fel, mindig megszerzi amire szüksége van. 

Tanulékony is. Most például rájött arra, hogy ha a hátára fekszik az általa már előzetesen kihúzott fiókban, akkor ki-és be tudja tologatni lábbal a fiókot, s így kellemesen ringatni magát. 

Nem mondom, kupász is. Mindig finomabb, amit a másik eszik. Ugyanakkor bamba is, mert ha kap az annyira akart kajából, akkor csak nézeget jobbra-balra, mintha nem lenne szaglása. 

És piszok mód szemtelen. Ennek Pöttyös a megmondhatója és elszenvedője, akinek a farkába kapaszkodik és azon csüng, mikor felugrik az ágyba. 

Van pár elviselhetetlen szokása, ugyanakkor olyan okos és nyílt, játékos, amin mindig elcsodálkozunk. 

Igazi egyéniség. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

metamorfózis

09 feb 2013

Azt nem is mondtam még, hogy  – pedig nagyon melengeti a szívemet, és büszke is vagyok rájuk – idén a végzős évfolyam lányaiból sokan úgy döntöttek: nem terhelik a szülői kasszát azzal, hogy méregdrága báli ruhát kölcsönöznek vagy vásárolnak, hanem végigjárták a körúti turkálókat, és két-háromezer forintból vásárontak maguknak báli ruhát. Vagy éppen a nagyi régi ruháit alakították át. Gyönyörűek voltak így is, a ruhákról pedig ha nem tudjuk, senki sem mondta volna meg, hogy honnét vannak. 

Szerintem ez egy csodálatos kezdeményezés volt. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

orchidea

08 feb 2013

Az első orchidea, amely megmaradt a lakásban, és két és fél év után kivirágzott!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

össze-vissza

07 feb 2013

Az alábbiakon töprengtem ma, hogy itthon vagyok, betegen.

1. Vajon miért az az első reakció, hogy “már megint beteg vagy”? Tizenöt éve dolgozom, ezalatt három napnál hosszabb táppénzen egyszer voltam, igyekszem mindig teljesen lerobbantani a szervezetem, betegen is  addig járok dolgozni, amig tényleg már össze nem esek. Legutóbb szeptemberben – amit akárhogyan is számolok, fél év telt el azóta – voltam beteg. Most is ugyanúgy mentem volna betegen, de a számomra is újdonságként ható harminckilences láz, és az ugatásszerű köhögés győzött. Vajon miért nem merül fel az sosem, hogy naponta kb. 300 emberrel kerülök kapcsolatba, akik közül sokan hordoznak magukkal virust, amit nagyon könnyű elkapni? 

Miért ez az első reakció, hogy “már megint beteg vagy?”

2. Még mindig megdöbbent, hogy angolul a pöttyöst “with polka dots”-nak mondják. 

3. Régebben is ennyi kis pillangós,virágos, gyöngyökkel diszitett vintage női blog volt a blogspot-on,vagy csak mostanában lett ennyi? Vajon mi áll ennek a hátterében? Egyensúly-, és harmóniakeresés, melyből a saját életükben most épp kevesebb van? Vagy valami gyermeki ártatlanság megőrzése? 

Nekem is tetszenek, de kipróbáltam, fél napnál tovább nem birom elviselni. Pedig odavagyok a cukorkaszinekért, a fáradt púderrózsaszinért, de nálam mégsem működik. Én mindig minimalizmusra törekedtem, ezt a mostani blogsablont sem fogom sokáig elviselni, azt hiszem. 

Csak az egyszerűség a vonzó. Más idegen tőlem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mánia

03 feb 2013

Miután kifejtettem a férjemnek, hogy legszívesebben a könyvespolcon lévő könyveket fakkonként bepakolnám tárolókba, melyeket címkével látnék el, azért, hogy tudjam mi van benne, és miután a lépcsőházban begyűjtöttem két darab üres kidobott cipősdobozt, azt javasolta, hogy keressem meg a szótárban a “mánia” szócikket, és vizsgáljam felül a rendszerezéshez és a dobozokhoz fűződő viszonyomat. 

Azt hiszem, tényleg elszaladt velem egy kicsit a ló. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

bérletes

03 feb 2013

Ma éjjel hajnali kettőkor felébresztettem a férjemet állítólag, és erőteljesen kérdőre vontam, hogy van-e bérlete. 

Nem, egyáltalán nem emlékszem rá, hogy mit akarhattam. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Gyertek!

01 feb 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum