házikabát

31 dec 2012

2012 is mögöttünk van, pár óra múlva már 2013-at írunk, a babonások egész évben “retteghetnek” majd, előttünk remények, vágyak, félelmek. Mint az elmúlt évben is. Nem változik szinte semmi, elhatározások fogalmazódnak meg, tendenciák folytatódnak, ez utóbbit most fontosabbnak érzem, így ezzel foglalkoznék inkább, ezeket szeretném folytatni, szélesíteni a körüket, hangsúlyokat viszont nem akarok tenni, bizonyos szempontból mindegyik fontos. 

2012-őt legjobban egy szó írja le számomra: a házikabát. A kényelmes otthoniság, a félig elkészültség, súlyos szóval az igénytelenség árnya. 

Elkezdtem egy alapruhatárat építeni, s bár még nem jutottam el a teljes sötétséghez, elképesztőnek tartom, hogy régebben mennyire tudtam, ösztönösen jól csináltam, a stílusomhoz illő ruhákat választottam, s mennyire hagytam magam meggyőzni arról, hogy szeretem a színeket, a sportosabb cuccokat is. 

Nem, nem szeretem, ez mára már egészen nyilvánvalóvá vált, igazolja ezt a rengeteg felhalmozott, sosem hordott öltözet. Míg régebben volt egy-két méregdrága, de elegánsabb ruhám, stílusában hozzám illő viseletem, most van sok, amelyek olcsók voltak, de nem szeretem dolgok. Illetve már nincs sok, elhatároztam, hogy amint veszek egy újat, kidobok belőlük mindig egy régit, így apad már a készlet, és sokat el is ajándékoztam. 

Elkezdtem felszámolni a bizsukészletemet is, minden számomra kislányosnak tűnő ékszert keresztlányomnak ajándékoztam, maradtak a nemesebb, szebb darabok, karácsonykor így is sok újat kaptam, hál`stennek mind szép, elegáns darab. 

Az biztos, hogy soha többé nem fogok megvenni egy új ruhát, ékszert, táskát, csak azért, mert most olcsó. 

Mindig felteszem majd magamnak a kérdést, hogy ha drága lenne, akkor is meg akarnám-e venni? 

Elfelejtem azt is, hogy mindig ki kell próbálni többféle stílust, próbáljunk fel  egyéniségünktől eltérő dolgokat is, mert hátha gazdagodunk általa. Nekem nem jött be, köszönöm, lásd fentebb, milyen eredményekkel járt. 

Vagyok, aki vagyok, egyedül a  – mások által lehet unalmasnak tartott – klasszikus eleganciát bírom elviselni, az az én stílusom. Meghagyom másnak a többit, már nem akarok kalandokat ezen a téren. 

Úgy tűnhet, szinte csak erről szólnak az utóbbi hónapok bejegyzései, másnak talán lényegtelen semmiségekről locsogok, pedig nekem ebben az évben ez okozta a legnagyobb problémát. Most sorolhatnám persze az anyagi nehézségeket, váratlan kiadásokat, a kiszámíthatatlanságot, de ezzel mostanában sokan néznek szembe, és nehéz rajta változtatni. 

Ehhez kapcsolódóan a spórolást említeném meg, mint megtanulandó dolgot, mert a legkiborítóbb az, amikor az ember mindenféle tartalék nélkül vág neki a következő évnek, hónapnak, napnak. Remélem, lesz arra lehetőségünk 2013-ban, hogy a fizetésünk öt-tíz százalékát félretegyük. 

De, vissza az öltözködéshez, ugyanis ez egy sokkal fontosabb dologgal, a nőiesség megélésével van összefüggésben, hogy mennyire érzem jól vagy nem jól magam a bőrömben. 

Ugyanis kicsit sem érzem jól magam. Ellustultam, nincsenek kontúrjaim, elengedtem magam, régi határozottságom tovatűnőben, s nehezen ismerem fel magam a tükörben. Néha köszönni lenne kedvem magamhoz, megkérdezve, hogy “Helló, te ki is vagy?” 

A hajammal való állandó foglalkozás is erre vezet vissza. Amennyiszer én átfestettem, leszívattam,  levágattam, megnövesztettem – nincs élő ember, aki követni tudná! Sosem voltam vele elégedett, mindig más tetszett, nyilván ez is saját magam el nem fogadását jelenti. 

Egy hónappal ezelőtt befestettem ismét, teljesen sötétbarna lett persze, de most megálltam, hogy ne szívassam le, “konzultáltam” három fodrásszal is, és mostanra már az eredetire igen hasonlító színe van. 

Ha minden igaz, akkor még egyszer le kell vágatnom az alját, mert ez a rengeteg festés tönkretette azért. 

Sosem gondoltam volna, csak most, – a fodrász megkért rá, számoljam össze – hogy közel húsz éve festem a hajam. 

Kimondani is sok. 

Összefoglalva tehát: nem nyűgnek akarom érezni a fentebbieket, hanem örömnek, hogy jóleső érzés töltsön el, mikor tükörbe nézek. 

Kontúrokat akarok, s erre nagyszerű alkalom is kínálkozik, június 28-án ugyanis férjhez megy unokatestvérem, aki szebb mint Penelopé Cruz, leendő férje pedig Brad Pitt, és nem akarok a rokonság előtt szégyenkezni. Addig még pontosan egy félév van, elegendő idő arra, hogy “felépítsem ismét magam”. 

Nem akarok még utolsó pillanatban is ruháért rohangálni, mert aktuálisan épp nem jön rám valamelyik, nem akarok megalkudni, hogy “jó lesz ez is”, vagy épp mégsem elmenni valahová, mert nem tetszem magamnak. 

Sokszor volt ilyen is, s épp ezért súlyos probléma, amiről írok. 

Amikor már az emberi kapcsolataimra is hatással van, amikor már visszahúzódóvá tesz – az már nagy baj. 

És 2012-ben ez a területe is hátrányosan változott az életemnek. 

Borzasztó volt, mikor nyertem egy két személyes vacsorát, divatbemutatóval, ruhapróbákkal, karácsonyi ajándéksorsolásokkal – és nem tudtam elmenni, vissza kellett mondanom, mert nem volt egyetlen női ismerősöm sem, aki eljött volna velem. Akkor és ott valami eltörött bennem, és feltettem a kérdést, hogyan kerülhettem ilyen helyzetbe, hol vannak az emberek körülem, mi van a sok ismerőssel, a volt barátokkal, hol vannak a rokonok? 

A választ egyértelműen nem lehet megfogalmazni, sokrétű és bonyolult ez, de mindennek a sugarában ott vagyok én is. Én is vagyok az oka. Nem akarom csak magam vádolni, mert nem ilyen egyszerű azért. 

Végignéztem, csak ebben az évben hányan köszöntek el tőlem, vagy csak váltak meg tőlem, egyetlen szó nélkül. Volt, akit megkerestem, és helyre tudtuk állítani a beszélőviszonyt, volt, aki annyira nem ismert sohasem, hogy nem lett volna értelme a megkeresésnek. 

Nagy segítség volt egyébként az okok visszakeresésében az idővonal is. Csak legyen idő egyszer végigolvasni, megdöbbentő látni, hogy hányszor írtam rá, pillanatnyi érzelmi felindulásomban mennyi értelmetlen, felesleges, negatív, lehúzó, másnapra elavulttá váló üzenetet osztottam meg, sokszor gondolkodás nélkül, megbántva ezzel mások érzéseit. Pedig mindig is tudtam, hogy felesleges, változtatni szinte semmin sem tudunk, beskatulyázásra viszont nagyon alkalmas ez a tevékenység. 

Ezt sem akarom folytatni már 2013-ban, megvannak rá a fórumok, közösségek, nem tartozik a nyilvánosságra. 

Ezzel ellentétesen viszont  egyre több közösségi akcióban szeretnék részt venni: ruha-és könyvcserék, fesztiválok, baráti sörözések, túrák. Megkeresem a rokonokat is,  hiányoznak.  Eldöntöttem azt  is, hogy kéthetente elolvasok egy könyvet, ami nem tűnik nagy vállalásnak, de mellette sokszor át kell néznem a már olvasott kötelezőket, felfrissíteni a szakmai dolgokat, sokáig is dolgozom – így már érthetőbb az óvatosabb mértékű vállalás. 

Nagyon kell a sportolás is, minden izületem fáj, félek, hogy a nem használatban tönkremennek teljesen. 

Most elfáradtam, majd folytatom. 

S mindenkinek, aki erre jár, nagyon boldog, szép új esztendőt! 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Samsara

31 dec 2012

Minden évben kitalálom, hogy mozizzuk át magunkat az új esztendőbe, s minden évben azzal szembesülök, hogy a mozik is bezárnak kora délután….Pedig szerintem másnak is lenne igénye arra, hogy éjfélkor, egy kis moziban ismeretlenekkel együtt koccintva búcsúztassa az óévet, és köszöntse az újat. Milyen romantikus is lenne! 

S most nem találok alkalmasabb filmet a Samsaránál az év utolsó napjára, mely egy körforgás végét jelenti, mint ezt a filmet, mely az élet örök körforgásáról, s az abban újra és újra felmerülő, és új értelmet nyerő örök kérdésekről szól. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

legjobb filmek?

30 dec 2012

Az origo 2012-es legjobb filmjeinek listájáról az az Észak-Magyarországba irogató öreg filmkritikus bácsi jutott eszembe, aki minden közönségfilmet az agyagba döngölt, és minden nézhetetlen – általában a baráti, KGST-országok által kooprodukcióban létrehozott – álművészfimet felmagasztalt. Tudtuk, ha ő valamit elmond mindennek, akkor az csak jó film lehet! 

Most komolyan, számoljátok össze hány film van az origo listáján, ami nem csak a Művész moziban ment?! 

(Megsúgom: kevesebb, mint a fele….)

http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/toplista/20121228-legjobb-filmek-2012-skyfall-bosszuallok-a-tetovalt-lany-shame-magic.html

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

alapruhatár

30 dec 2012

Eddig szinte kizárólag csak röhögni jártunk a KIK-be, mókás, giccses cuccokat próbálgatni, melyeket persze sosem vettünk meg. 

Sosem hittem volna, hogy álmaim hosszú, fekete dzsekijét és elegáns sötétkék farmerét  fogom megvenni itt, pedig igy történt. Hihetetlen mázli!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

stílus

29 dec 2012

Most olvastam a stílustanácsadó könyvben: “Miután kiszórtuk azokat a darabokat amelyek nem illenek hozzánk, a ruhatárunk már eléggé redukált – és valószínűleg teljesen fekete.”

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kóma

28 dec 2012

Miután szerda este a kutya úgy bekajált, hogy fel kellett tenni a fekvőhelyére, ahol csak féloldalasan bírt feküdni, miközben a hatalmas hasa oldalra dudorodott és közben csak pihegett, majd erre még ráevett tegnap Gyöngyösön is, hazatérve azonnal elaludt, és egyhuzamban szunyált kb. 15 órát – most ébredezik, eltűnt a hasa, és éhesnek tűnik! 

Milyen egyszerűen működik az állatoknál a fogyókúra!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

pakol

26 dec 2012

A férjem szerint kényszeres pakoló vagyok. Ételek nagyobb dobozból kicsibe, ahogy fogynak,  szekrényben hetente elrendezgetve  a hét közbeni hajnali fényben kirángatott ruha – legyenek a párhuzamosok is merőlegesek. 

Persze, sosem lesznek, kísérleteim sikertelenek mindig, talán ezért az oly sok próbálkozás. 

Lehet, hogy tényleg kényszeres vagyok. Mindenesetre Lujzinak volt kitől tanulnia.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vasárnapi hírek

25 dec 2012

Kedves Ismerőseim, egy kéréssel fordulok hozzátok. Férjem dédikéjének mézes csík receptje megjelent állítólag a december 23 – i Vasárnapi Hírekben, a hozzátartozó történettel együtt. Sajnos, elfelejtettem megvenni aznap ezt az újságot, most pedig már sehol sem kapható. Kérem, segítsetek, hogy eljusson hozzánk valahogyan egy példány belőle, nagy örömet szereznétek vele. Köszönöm előre is!

Még egy: a mai fenyőfáknak már nincs illatuk? Régebben az egész lakást belengte a gyanta fanyar illata,  de most – semmi . De, lehet, hogy ezt is már csak utólag gondolom, mint azt , hogy gyermekkoromban minden karácsony havas volt…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Berlin felett az ég

25 dec 2012

Meg akartam mutatni nekik azt a csodát, amelyet én éreztem, mikor először láttam ezt a filmet a kettéosztott Berlinről, mely felett az ég mégis ugyanaz. Az angyalokról, akik emberré lesznek anélkül, hogy tisztában lennének az emberi lét minden kínjával és keservével, mert unják már a tisztán szellemi létezést, hogy csak színleg szeretnek és érintenek. Szerettem volna, ha hallják a csodálatos belső monológokat, a humanizmus legszebb szavait, és látják amint a szenvedély erejének hatására a filmkockák fekete-fehérről színesre váltanak. 

De, a karácsony csodája most elmaradt, nem működött. A mai tizenéves generáció számára úgy tűnik, hogy a Berlin felett az ég, s a megváltás már nem értelmezhető – egyszerűen unalmas.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ajándékok

24 dec 2012

A férjem mindig kiválóan érez rá arra, hogy kinek mit vegyen. Nála jobban senki sem tud személyesebb és szívhezszólóbb ajándékot vásárolni, képes hónapokon át nézelődni, várakozni, hogy tényleg a legkedvesebb meglepetést szerezze az ünnepeltnek. Így kaptam én most karácsonyra Marlen töltőtollat, Thomas Sabo vadkacsát és Pylones sminkecsetet. 

Ha egyszer esetleg dedikálnom kellene, már van mivel. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

karácsony

24 dec 2012

Boldog, békés Ünnepet kívánok Mindenkinek, szeretettel!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Sonmi 451

23 dec 2012

Megnéztem ma végre a Felhőatlaszt, és nem azt kaptam, amit vártam. Mást ad, mint a szinte steril, szinte tökéletes hat perces trailer, nehéz volt  elkapnom a ritmusát, de mikor ráhangolódtam, akkor elsodort, magával ragadott. 

Ma ez volt szép, a fánk, és a hóesés Szentendrén, mely egyébként is olyan, mint egy ékszerdoboz, de ilyenkor különösen. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kreatív

20 dec 2012

Írok, jövök, nemsokára. Most épp ilyeneket gyártottunk. Huszonhármat. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

alföldi macska

16 dec 2012

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mázlicska

11 dec 2012

Vajon mekkora mázli kell ahhoz, hogy amikor reggel rájössz,hogy le kell vágatni a hajad, és muszáj, és azonnal, akkor délután már meg is valósuljon?

Mindezt úgy, hogy már csak jövőre lett volna időpont, megkértem, ha valaki lemondja, azonnal szóljon,majd hazafelé épp az üzlete előtt csörög a telefonom, hogy most mehetek, és én egy perc múlva már ott is ülök a székében? 

Fodrász pipa, már csak a fogorvos van hátra.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Zsebenci Klopédia

09 dec 2012

Ismét egy hat napos munkahét jön. Nem tudom igazából kinek jó ez, életünk ritmusát átszabó, abból kibillentő, kevés haszonnal, még annál is kisebb hatékonysággal járó változás. Főleg úgy, hogy kettő nap lesz a téli szünet. Igen,kettő. Már ledolgoztuk előre a december 31-ét, és most szombaton a szentestét is le fogjuk. 

Szomorú, hogy ebbe az emberek többsége nem gondol bele, és majd jön megint a duma, hogy “bezzeg a tanárok sosem dolgoznak!”

Pedig csak a héten is négy olyan programon veszek aktivan részt, amely a megtartott órarendi óráimon felül van: két délután tehetséggondozó szakkört vezetek négy órában, Kazinczy Szépkiejtési Versenyen zsűrizek, Down-kóros gyerekeknek – az iskola által szervezett – karácsonyon veszek részt, és bemutatjuk a második szindarabot. Ja, és a Karácsonyi Vásár is.

Nem lesz nap, hogy öt előtt végeznék, nagyon tartok tőle.

Emellett persze most romlott el az autó, s – az anyagiakon túl is – átszervezi az egész hetet. S még farkasorditó hideg is van,ráadásul.

De, legalább már tudom, hogy Lázár Ervin egyik hősnője, Zsebenci Klopédia nem francia arisztokratákról kapta a nevét, hanem egy Zseb Enciklopédiáról. Auch.

Mondjuk nekem ahhoz is harminckét év kellett, amig rájöttem, hogy a ZsebTV majomnak értelmes neve van, nem csak halandzsa.

“Ha-kap-eszi-Maki.”

Bár mondjuk nem vagyok egyedül, van aki a Bóbitából Szárnyati Gézára, a malacra emlékszik… 

“szárnyat igéz a malacra”

Sokan, sokféleképp vagyunk bolondok. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

bézs

07 dec 2012

Ahogyan ott álltam a pulóvereket válogatva, világossá vált előttem, hogy én már nem szeretem sem a pirosat, sem a lilát, régi vonzódásom újra előtört belőlem a bézsek, barnák, fehérek, ekrük, azaz a földszínek iránt. 

A pech az, hogy van egy vagon lila cuccom. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

játszóruha

07 dec 2012

Vannak olyan szavak, amelyektől tényleg kiráz a hideg. Ilyen például a játszóruha. 

Amúgy pedig hihetetlen, hogy péntek este van, és nincs semmilyen iskolai rendezvény, és már kitakarítottam, még bevásárolni is eljutok egyszer. 

Persze, holnapra már lenne munkám, mehettem volna Tatára zsűrizni a Bolyai-verseny országos döntőjében, vagy pedig  következő színdarabot próbálni – de, azt mondtam, hogy nem egyszerűen nem bírom tovább, muszáj pihennem egy kicsit  a jövő hét előtt, amibe szinte bele sem merek gondolni…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

téli fák

06 dec 2012

Ma reggel munkába jövet ezek a sorok jártak fejemben, ahogyan a zúzmarás, önmaguk szobra  fák között elsétáltam. Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zúzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt.  Tanulni kell mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek. Tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

försiktig inflytting

05 dec 2012

Mától a kedvenc képem, festője Ernst Billgreen. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nem-lét

05 dec 2012

Ma összevesztek a hatodikosaim azon, hogy van-e Mikulás? A nem-tábor legfontosabb érve az volt, hogy “Tanárnő, én már négy éves koromban is tudtam, hogy nem létezik!” 

Mondtam, hogy ez igen gyenge lábakon álló érvrendszer, bizonyíték nélkül tagadni.  Hál`istennek, volt, aki elbizonytalanodott. Remélem, most épp a cipőjét pucolja bőszen.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kegyelem

04 dec 2012

Kegyelmi pillanat, mikor a fűtött szobából bámulunk kifelé a szakadó hóesésbe. Ritka, s épp ezért különleges. Hívják óceán-élménynek is, lényege, hogy valami csodálatos, ősi, tőlünk hatalmasabb ismeretlen erővel találkozunk, amely lenyűgöz minket. Most épp ilyen, igen. Köszönet érte. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nadrág

03 dec 2012

Tegnap elhatároztam sok apró dolgot, (lista, lista!!!) melyek az életminőség javításához kellenek, többek között azt is, hogy legyen az bármilyen, apró, más számára talán teljesen érdektelen dolog, de megmaradt bennem valamiért a nap folyamán, arról minden nap fogok írni a blogban. Így ma számomra fontos felfedezés volt, hogy az angol farmerek hossza változtatható, belül fel vannak varrva, s épp ezért szabályozható. Nekem ez kiváló, mert egyszerűen képtelen vagyok elviselni azokat a nadrágokat, melyek nem seprik szinte a földet, agybajt kapok a boka körül lengő nadrágszáraktól, nyáron pedig a jóga-, és térdnadrágok okoznak komoly lelki válságot számomra. 

Egyszerűen én csak hosszú nadrágban érzem jól magam. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mángold

02 dec 2012

Ma végre, annyi idő után, megkóstoltam a mángoldot. Nem akartam férjemet rögtön egy zöld krémlevessel sokkolni, igy fokhagymával együtt,némi krémsajtban és tejfölben megpároltam, tettem hozzá gombát, majd tésztával rétegzetten jénaiba pakoltam, sajtot szórtam a tetejére, és jól átsütöttem – isteni lett. 

Nem biztos, hogy ez a legjobb módja a mángoldban lévő vitaminok megőrzésének, de mindenesetre az egyik legfinomabb.

Egyetek Ti is sok-sok mángoldot, mert az jó!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

khmmm…….

02 dec 2012

Addig halogattam a készülést a szülői bálra, amig tegnap délután egyszer csak itt volt, s én indulás előtt negyedórával kétségbeesetten üvöltöztem, hogy “úristen, mit vegyek fel?”, az őrületbe kergetve ezzel férjemet, aki kifejtette,hogy egy csepp előrelátás sincs bennem, nem tudok különbséget tenni lényeges és lényegtelen dolgok között, képtelen vagyok fontossági sorrendet felállitani, súlyozni, és soha sem tartom be a saját fogadalmaimat -értve ezt most például az előző nap végiggondolt és kikészitett ruhákra például. 

“Mert nem igaz, hogy indulás előtt öt perccel kell rádöbbenni arra, hogy nincs harisnyád, a felvenni szándékozott cipő a dobozában lapul valahol a szekrény mélyén, és ki kell hozzá dobálni a fél ruhatáradat, nem igaz, hogy nem lehet előre kiválasztani a bizsukat, hogy már az ajtóból visszafordulva jössz arra rá, hogy még a hajadat is be kell sütni, és a körmöd sincs kilakkozva!” …..és igy tovább.

Szó mi szó, megkaptam rendesen. Plusz megigérte, (vagy megfenyegetett?) hogy ma mindenféle listákat fogok kapni, csak győzzem olvasni! 

Kiváncsian várom őket. 

Ma reggel viszont belefutottam ebbe, melyet annyira magaménak érzek, és annyira passzol a fentebbiekhez, hogy kihagyhatatlan. “Én listát irok a listáimról is. Különben fogalmam sincs, hogy kezelném őket.”

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum