házikabát

2012 is mögöttünk van, pár óra múlva már 2013-at írunk, a babonások egész évben “retteghetnek” majd, előttünk remények, vágyak, félelmek. Mint az elmúlt évben is. Nem változik szinte semmi, elhatározások fogalmazódnak meg, tendenciák folytatódnak, ez utóbbit most fontosabbnak érzem, így ezzel foglalkoznék inkább, ezeket szeretném folytatni, szélesíteni a körüket, hangsúlyokat viszont nem akarok tenni, bizonyos […]

Samsara

Minden évben kitalálom, hogy mozizzuk át magunkat az új esztendőbe, s minden évben azzal szembesülök, hogy a mozik is bezárnak kora délután….Pedig szerintem másnak is lenne igénye arra, hogy éjfélkor, egy kis moziban ismeretlenekkel együtt koccintva búcsúztassa az óévet, és köszöntse az újat. Milyen romantikus is lenne!  S most nem találok alkalmasabb filmet a Samsaránál az […]

legjobb filmek?

Az origo 2012-es legjobb filmjeinek listájáról az az Észak-Magyarországba irogató öreg filmkritikus bácsi jutott eszembe, aki minden közönségfilmet az agyagba döngölt, és minden nézhetetlen – általában a baráti, KGST-országok által kooprodukcióban létrehozott – álművészfimet felmagasztalt. Tudtuk, ha ő valamit elmond mindennek, akkor az csak jó film lehet!  Most komolyan, számoljátok össze hány film van az […]

alapruhatár

Eddig szinte kizárólag csak röhögni jártunk a KIK-be, mókás, giccses cuccokat próbálgatni, melyeket persze sosem vettünk meg.  Sosem hittem volna, hogy álmaim hosszú, fekete dzsekijét és elegáns sötétkék farmerét  fogom megvenni itt, pedig igy történt. Hihetetlen mázli!

stílus

Most olvastam a stílustanácsadó könyvben: “Miután kiszórtuk azokat a darabokat amelyek nem illenek hozzánk, a ruhatárunk már eléggé redukált – és valószínűleg teljesen fekete.”

kóma

Miután szerda este a kutya úgy bekajált, hogy fel kellett tenni a fekvőhelyére, ahol csak féloldalasan bírt feküdni, miközben a hatalmas hasa oldalra dudorodott és közben csak pihegett, majd erre még ráevett tegnap Gyöngyösön is, hazatérve azonnal elaludt, és egyhuzamban szunyált kb. 15 órát – most ébredezik, eltűnt a hasa, és éhesnek tűnik!  Milyen egyszerűen […]

pakol

A férjem szerint kényszeres pakoló vagyok. Ételek nagyobb dobozból kicsibe, ahogy fogynak,  szekrényben hetente elrendezgetve  a hét közbeni hajnali fényben kirángatott ruha – legyenek a párhuzamosok is merőlegesek.  Persze, sosem lesznek, kísérleteim sikertelenek mindig, talán ezért az oly sok próbálkozás.  Lehet, hogy tényleg kényszeres vagyok. Mindenesetre Lujzinak volt kitől tanulnia.

vasárnapi hírek

Kedves Ismerőseim, egy kéréssel fordulok hozzátok. Férjem dédikéjének mézes csík receptje megjelent állítólag a december 23 – i Vasárnapi Hírekben, a hozzátartozó történettel együtt. Sajnos, elfelejtettem megvenni aznap ezt az újságot, most pedig már sehol sem kapható. Kérem, segítsetek, hogy eljusson hozzánk valahogyan egy példány belőle, nagy örömet szereznétek vele. Köszönöm előre is! Még egy: […]

Berlin felett az ég

Meg akartam mutatni nekik azt a csodát, amelyet én éreztem, mikor először láttam ezt a filmet a kettéosztott Berlinről, mely felett az ég mégis ugyanaz. Az angyalokról, akik emberré lesznek anélkül, hogy tisztában lennének az emberi lét minden kínjával és keservével, mert unják már a tisztán szellemi létezést, hogy csak színleg szeretnek és érintenek. Szerettem […]

ajándékok

A férjem mindig kiválóan érez rá arra, hogy kinek mit vegyen. Nála jobban senki sem tud személyesebb és szívhezszólóbb ajándékot vásárolni, képes hónapokon át nézelődni, várakozni, hogy tényleg a legkedvesebb meglepetést szerezze az ünnepeltnek. Így kaptam én most karácsonyra Marlen töltőtollat, Thomas Sabo vadkacsát és Pylones sminkecsetet.  Ha egyszer esetleg dedikálnom kellene, már van mivel. 

Sonmi 451

Megnéztem ma végre a Felhőatlaszt, és nem azt kaptam, amit vártam. Mást ad, mint a szinte steril, szinte tökéletes hat perces trailer, nehéz volt  elkapnom a ritmusát, de mikor ráhangolódtam, akkor elsodort, magával ragadott.  Ma ez volt szép, a fánk, és a hóesés Szentendrén, mely egyébként is olyan, mint egy ékszerdoboz, de ilyenkor különösen.