libazsúr

Tegnap előadtuk színdarabunkat, a héten elhunyt Xantus János két kis rövidfilmjéből készült dramaturgizált változatot, A fehér alsót és A morel fiút. Eredetileg társadalomismeret órákhoz használom őket, kiválóan mutatják be a rendszerváltozás utáni Magyarország buktatóit, problémáit, s emellett nem elhanyagolható a művészi értékük sem, főleg úgy, hogy a magyar színésztársadalom színe-java vállalt benne epizódszerepet. 

Visszatérve az előadásra, várakozásomon felül sikerült, igazi örömjáték volt, s jólesett látni a gyerekek arcát, hogy boldogok, s élvezik a sikert. 

A tegnapi bemutatóval most egy időre lezárultak hétvégi elfoglaltságaim, ha nem számoljuk a szombati munkanapokat, egyéb iskolai rendezvényeket. Mindenesetre a hétvégi próbák időszakának most egyelőre vége. 

Ezzel gyorsan vissza is tértem megszokott menetrendünkhöz, mely annak ellenére, hogy nem nagy élvezet, most igenis jó érzést jelentett: takarítás, mosás, főzés, vasalás. S még sütni is ráértem, igaz nem egy nagy teljesítmény, de a sütőtökös-diós muffin azért finom lett, főleg fügeteával! (Itt emlékeznék meg tappancsos isteni fügepálinkájáról, melyről már régen csak múlt időben beszélhetünk, de azóta is emlegetem! Olyan finomat azóta sem ittam.) 

Egyébként a muffinról eszembe jutott nagymamám, akivel egyszer az Európa Kávéházban ettünk együtt, s nem igazán értette, hogy az ő csodálatos sütijeik mellett, melyet mamámmal sütöttek, miért is lelkendezem egy ilyen kis “semmiségen”. Igaza volt persze, mint mindig. 

Ha már étel, akkor elmondom, hogy nálunk idén is kimaradt a libacomb, de holnap megyünk Libazsúrba, hátha ott legalább virtuálisan a miénk lehet. Vagy ha nem, akkor a Krizsó Szilvi, Szegvári Katalin, Rangos Katalin, Veiszer Alinda, Nyáry Krisztián és Vágó István – névsor garancia arra, hogy kiválóan fogunk szórakozni. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.