szerda 14th november 2012

by marlen

A mai, szinte mindennapos kilencórás munkaidő után, hazatérve első dolgom volt, hogy egy korty fehérbort töltsek magamnak. Majd lassan felaprítottam a paradicsomot, a bazsalikomot, megpucoltam a fokhagymát, felforrósítottam az olajat, melyben megpirítottam a kenyeret – s ennek végére lassan ismét azt éreztem, hogy kezdek ember lenni, nem csak egy gép, aki óramű pontossággal teszi a dolgát. Közben elszállt belőlem az összes stressz, pár pillanatra a félelem is a januártól. Mert rettegünk, mindannyian félünk, elképzelni sem tudjuk az ismeretlent, s emiatt mindenki ideges. Folyamatosan a nagy hírportálok, a blogok, s a szakmai szervezetek honlapjait böngésszük, változott-e valami.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

3 hozzászólás to “helyzetjelentés”

  1. chanson szerint:

    Nem is fogtam fel panasznak… Ha pedig boldog vagy, a helyeden vagy. 🙂

  2. marlen szerint:

    en nem akartam panaszkodni, csak egy allapotot irtam le, en boldog vagyok igy is, hogy egyfolytaban dolgozom gyakorlatilag, minden hetvegen is.

  3. chanson szerint:

    Gondolod mindenki retteg?
    Mi már túl vagyunk ezen, egyáltalán csoda a létezésünk a mindennapokban. Nem félelmet, inkább valami rajtam eluralkodni akaró fásultságot érzek, amivel mindennap szembe kell szállnom. Szerintem sokan éreznek hasonlóan. Félni már nem… Hisz látjuk magunkat, hónapról hónapra lehetetlenedünk el, mint annyian ebben az országban.

    Marlen, tudom nektek sem könnyű, de legalább dolgozol… Tudom azt is, nem fizetnek meg, de amit kapsz pont annyival több, mintha semmit nem kapnál.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum