film, színház

Nézek azért közben filmeket is, és eljutok néha színházba. Mostanában láttam az idei nyár nagy slágerét, a dán Fejvadászokat, a rengeteg poén, csavar és kiömlő vér ellenére is snassz volt a számomra, majdnem elaludtam nézése közben. 

Hasonlóan jártam a Holdfény királyság cimű filmmel is, melynél hasztalan vártam, hogy kiderüljön: pontosan mi is ez. Tanárként nehezen tolerálom mikor 11-12 éves gyerekekkel játszatnak el felnőtt szerepeket, ez sem kötött le. 

A tegnapi szinházi előadás, a Vigszinházbeli Rómeó és Júlia első felvonásán jól szórakoztam, a másodikon már csak arra koncentráltam, hogy el ne aludjak, és érjen már véget. Tetszett az, hogy a létező összes technikai lehetőséget kiaknázták, de falnak tudtam volna menni – az általam pedig kedvelt – Varró Dani-féle új műforditás erőltetettségétől, a mindenképpen nyelvi bravúrokat hajhászó, vulgaritásban tocsogó ötlettelenségétől. 

Remélem, az általam oly nagyon várt Felhőatlasz nem lesz csalódás...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.