marlenblog

papucs orrán pamutbojt

10 november
0Comments

film, színház

Nézek azért közben filmeket is, és eljutok néha színházba. Mostanában láttam az idei nyár nagy slágerét, a dán Fejvadászokat, a rengeteg poén, csavar és kiömlő vér ellenére is snassz volt a számomra, majdnem elaludtam nézése közben. 

Hasonlóan jártam a Holdfény királyság cimű filmmel is, melynél hasztalan vártam, hogy kiderüljön: pontosan mi is ez. Tanárként nehezen tolerálom mikor 11-12 éves gyerekekkel játszatnak el felnőtt szerepeket, ez sem kötött le. 

A tegnapi szinházi előadás, a Vigszinházbeli Rómeó és Júlia első felvonásán jól szórakoztam, a másodikon már csak arra koncentráltam, hogy el ne aludjak, és érjen már véget. Tetszett az, hogy a létező összes technikai lehetőséget kiaknázták, de falnak tudtam volna menni – az általam pedig kedvelt – Varró Dani-féle új műforditás erőltetettségétől, a mindenképpen nyelvi bravúrokat hajhászó, vulgaritásban tocsogó ötlettelenségétől. 

Remélem, az általam oly nagyon várt Felhőatlasz nem lesz csalódás...

 
No comments

Place your comment

Please fill your data and comment below.
Name
Email
Website
Your comment