SP

26 nov 2012

Miután szombat reggel az ágyban végighallgattam Henderson Dávid youtube-on fellelhető összes számát, majd a kapcsolódó linkeket is, férjem elindította nekem a South Park keresztény rockról szóló epizódját, csak hogy tudjam, mihez tartsam magam. 

Öt perc elég volt belőle, kijózanodtam,  és aznap már nem akartam tovább keresztyén rockot hallgatni. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szmog

25 nov 2012

Van, hogy napokig nem látom a fényt. Mikor reggel dolgozni megyek, még sötét, késő délután pedig már sötét van. Csak a termek ablakán kitekintve, egy-egy dolgozatírás fél percnyi időszakában konstatálom, hogy nappal van, világos van, a dolgok rendben haladnak. 

Csak ezzel a szürkeséggel nehéz mit kezdeni. Nehezen tudom elkerülni, hogy párhuzamot ne vonjak az időjárás és az életünk között. Fojtó, sűrű a levegő, szmog van a fejekben s a lelkekben egyaránt, ami lehúz, s csak várjuk, hogy végre ki-és felsüssön a nap. 

“Várom, hogy egy angyal érkezzen …”

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

denevér

21 nov 2012

Megpillantva a földön fekvő denevért, körülvettük, nézegettük. 

– Ó, milyen aprócska! – mondtam én. 

– Ó, milyen sárga! – mondta a mama. 

– Ó, milyen ronda…. – mondta a kissrác. 

Hiába, a gyerekek még őszinték. 

A denevér valóban bűnronda volt, csak azért mondtunk mást, mint amit gondoltunk, nehogy  a kissrác megijedjen.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ügyfélkapu

18 nov 2012

Azt hiszem, hogy az érett, komoly felnőtté váláshoz vezető fontos lépcsőfok az ügyfélkapu-regisztráció. Én megléptem, és még időpontot is foglaltam neten, hogy az önkormányzatnál véglegesítsem! Decemberben már fogom tudni, hogy milyen orvosi ellátásban részesültem, mikről kell tudnom, hogy az elmúlt években hány műtétem volt vajon …

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

beszélgetünk

18 nov 2012

Még a héten történt, hogy miután ezer s még egy üzenetet írtam férjemnek g-talkon, s egyre sem válaszolt, bedühödtem és írtam neki egy “cifrát”. Erre persze azonnal válaszolt, s a lentebbi fotón látható, hogyan interpretálta. De, megkaptam érte büntetésemet. Hazaérve azonnal kiderült, hogy otthon hagytam (14 év alatt először!) a kulcscsomómat, így előállt a klasszikus filmes jelenet: az ajtó előtt ülök a folyosón, belülről az állatok kaparják az ajtót és magyaráznak nekem, mígnem lippi haza nem ért….

férjem véleménye: Nos, vagy nagyon szar napja volt marlenkának, vagy a macskával gtalk – olok. Ha az utóbbi, akkor fogalmazhatna cizelláltabban is….”

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

jácinthagyma

17 nov 2012

Kaptam lippitől jácinthagymát, és hozzávaló hajtatásra szolgáló üveget. Mindig szerettem volna ilyet, annak idején az IKEA téli katalógusai tele voltak ilyenekkel. Lelki szemeim előtt már megjelent a jövő vasárnapi adventi asztalon illatozó lila/fehér/rózsaszín virág, mikor elolvasva az információkat, rádöbbentem, hogy talán tíz hét múlva számíthatok arra, hogy egyáltalán kiderüljön: lesz-e belőle növény vagy sem. Auch. 

Mai esemény az is, hogy meghirdették az utolsó lakást is a régi házból, a szomszéd lány hozta meg ezt a lépést, s ezzel szerintem már egyetlen állandó lakó sem maradt, gazdag külföldieknek adják ki teljesen. 

Szomorú.

Ja, és tegnaptól  Henderson Dávid (David Joel Henderson) fan vagyok én is. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

terápia

17 nov 2012

Elkezdtem nézni a Terápiát, az HBO saját gyártású sorozatát. Kiváló, a maga nemében egyedülálló, de már nem bírom tovább követni a szereplők sorsát. Mintha nekem mondaná el mindegyikük a problémáit, hárításait, melyekben sokszor magamra ismerek, így egy-egy rész megtekintése után nem katarzist érzek, hanem azt, hogy még mélyebbre kerülök az önsajnálatban, így inkább kihagyom. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

libazsúr

17 nov 2012

Tegnap előadtuk színdarabunkat, a héten elhunyt Xantus János két kis rövidfilmjéből készült dramaturgizált változatot, A fehér alsót és A morel fiút. Eredetileg társadalomismeret órákhoz használom őket, kiválóan mutatják be a rendszerváltozás utáni Magyarország buktatóit, problémáit, s emellett nem elhanyagolható a művészi értékük sem, főleg úgy, hogy a magyar színésztársadalom színe-java vállalt benne epizódszerepet. 

Visszatérve az előadásra, várakozásomon felül sikerült, igazi örömjáték volt, s jólesett látni a gyerekek arcát, hogy boldogok, s élvezik a sikert. 

A tegnapi bemutatóval most egy időre lezárultak hétvégi elfoglaltságaim, ha nem számoljuk a szombati munkanapokat, egyéb iskolai rendezvényeket. Mindenesetre a hétvégi próbák időszakának most egyelőre vége. 

Ezzel gyorsan vissza is tértem megszokott menetrendünkhöz, mely annak ellenére, hogy nem nagy élvezet, most igenis jó érzést jelentett: takarítás, mosás, főzés, vasalás. S még sütni is ráértem, igaz nem egy nagy teljesítmény, de a sütőtökös-diós muffin azért finom lett, főleg fügeteával! (Itt emlékeznék meg tappancsos isteni fügepálinkájáról, melyről már régen csak múlt időben beszélhetünk, de azóta is emlegetem! Olyan finomat azóta sem ittam.) 

Egyébként a muffinról eszembe jutott nagymamám, akivel egyszer az Európa Kávéházban ettünk együtt, s nem igazán értette, hogy az ő csodálatos sütijeik mellett, melyet mamámmal sütöttek, miért is lelkendezem egy ilyen kis “semmiségen”. Igaza volt persze, mint mindig. 

Ha már étel, akkor elmondom, hogy nálunk idén is kimaradt a libacomb, de holnap megyünk Libazsúrba, hátha ott legalább virtuálisan a miénk lehet. Vagy ha nem, akkor a Krizsó Szilvi, Szegvári Katalin, Rangos Katalin, Veiszer Alinda, Nyáry Krisztián és Vágó István – névsor garancia arra, hogy kiválóan fogunk szórakozni. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ösztön

17 nov 2012

Mindig, amikor kis, törékeny, a rendszeres táplálás ellenére is sovány, apró macskatestét szinte a tenyerembe helyezi, meghatódom. Olyan fokú bizalom ez, amelyet én elképzelni sem tudnék magamról.

Bár, az is tény, azt sem, hogy az ágy közepére pisiljek lefekvés előtt bosszúból, mert a gazdi elfelejtette a klotyómat kipucolni.

Ösztön ez is, az is. Ehhez mi már túl kontrollfüggők vagyunk. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

krónika

15 nov 2012

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

helyzetjelentés

14 nov 2012

A mai, szinte mindennapos kilencórás munkaidő után, hazatérve első dolgom volt, hogy egy korty fehérbort töltsek magamnak. Majd lassan felaprítottam a paradicsomot, a bazsalikomot, megpucoltam a fokhagymát, felforrósítottam az olajat, melyben megpirítottam a kenyeret – s ennek végére lassan ismét azt éreztem, hogy kezdek ember lenni, nem csak egy gép, aki óramű pontossággal teszi a dolgát. Közben elszállt belőlem az összes stressz, pár pillanatra a félelem is a januártól. Mert rettegünk, mindannyian félünk, elképzelni sem tudjuk az ismeretlent, s emiatt mindenki ideges. Folyamatosan a nagy hírportálok, a blogok, s a szakmai szervezetek honlapjait böngésszük, változott-e valami.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

film, színház

10 nov 2012

Nézek azért közben filmeket is, és eljutok néha színházba. Mostanában láttam az idei nyár nagy slágerét, a dán Fejvadászokat, a rengeteg poén, csavar és kiömlő vér ellenére is snassz volt a számomra, majdnem elaludtam nézése közben. 

Hasonlóan jártam a Holdfény királyság cimű filmmel is, melynél hasztalan vártam, hogy kiderüljön: pontosan mi is ez. Tanárként nehezen tolerálom mikor 11-12 éves gyerekekkel játszatnak el felnőtt szerepeket, ez sem kötött le. 

A tegnapi szinházi előadás, a Vigszinházbeli Rómeó és Júlia első felvonásán jól szórakoztam, a másodikon már csak arra koncentráltam, hogy el ne aludjak, és érjen már véget. Tetszett az, hogy a létező összes technikai lehetőséget kiaknázták, de falnak tudtam volna menni – az általam pedig kedvelt – Varró Dani-féle új műforditás erőltetettségétől, a mindenképpen nyelvi bravúrokat hajhászó, vulgaritásban tocsogó ötlettelenségétől. 

Remélem, az általam oly nagyon várt Felhőatlasz nem lesz csalódás...

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

áldozat

10 nov 2012

Mélyen megdöbbentem a halálán, másfél hete nem tudom feldolgozni. Szerencsétlennek esélye sem volt erre az életre, mindig a körülmények áldozata volt, életének minden pillanata arra predesztinálta őt, hogy végül beteg elméjű, torz emberek tényleges áldozata legyen.

A teljes magyar gyermekvédelmi, családjóléti- és szociális jogi szabályozás kudarca ez az ügy, hogy ez megtörténhetett.

Remélem, soha nem kerül nyilvánosságra teljes részleteséggel az, hogyan ölték meg Szita Bencét.

Olyan szép kisgyerek volt. Nyugodjon végre békében, s legyen neki könnyű a föld, melybe ma immáron harmadszor és véglegesen eltemették.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum