marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for november, 2012

26 november
0Comments

SP

Miután szombat reggel az ágyban végighallgattam Henderson Dávid youtube-on fellelhető összes számát, majd a kapcsolódó linkeket is, férjem elindította nekem a South Park keresztény rockról szóló epizódját, csak hogy tudjam, mihez tartsam magam. 

Öt perc elég volt belőle, kijózanodtam,  és aznap már nem akartam tovább keresztyén rockot hallgatni. 

25 november
4hozzászólás

szmog

Van, hogy napokig nem látom a fényt. Mikor reggel dolgozni megyek, még sötét, késő délután pedig már sötét van. Csak a termek ablakán kitekintve, egy-egy dolgozatírás fél percnyi időszakában konstatálom, hogy nappal van, világos van, a dolgok rendben haladnak. 

Csak ezzel a szürkeséggel nehéz mit kezdeni. Nehezen tudom elkerülni, hogy párhuzamot ne vonjak az időjárás és az életünk között. Fojtó, sűrű a levegő, szmog van a fejekben s a lelkekben egyaránt, ami lehúz, s csak várjuk, hogy végre ki-és felsüssön a nap. 

“Várom, hogy egy angyal érkezzen …”

21 november
0Comments

denevér

Megpillantva a földön fekvő denevért, körülvettük, nézegettük. 

– Ó, milyen aprócska! – mondtam én. 

– Ó, milyen sárga! – mondta a mama. 

– Ó, milyen ronda…. – mondta a kissrác. 

Hiába, a gyerekek még őszinték. 

A denevér valóban bűnronda volt, csak azért mondtunk mást, mint amit gondoltunk, nehogy  a kissrác megijedjen.

18 november
0Comments

ügyfélkapu

Azt hiszem, hogy az érett, komoly felnőtté váláshoz vezető fontos lépcsőfok az ügyfélkapu-regisztráció. Én megléptem, és még időpontot is foglaltam neten, hogy az önkormányzatnál véglegesítsem! Decemberben már fogom tudni, hogy milyen orvosi ellátásban részesültem, mikről kell tudnom, hogy az elmúlt években hány műtétem volt vajon …

18 november
0Comments

beszélgetünk

Még a héten történt, hogy miután ezer s még egy üzenetet írtam férjemnek g-talkon, s egyre sem válaszolt, bedühödtem és írtam neki egy “cifrát”. Erre persze azonnal válaszolt, s a lentebbi fotón látható, hogyan interpretálta. De, megkaptam érte büntetésemet. Hazaérve azonnal kiderült, hogy otthon hagytam (14 év alatt először!) a kulcscsomómat, így előállt a klasszikus filmes jelenet: az ajtó előtt ülök a folyosón, belülről az állatok kaparják az ajtót és magyaráznak nekem, mígnem lippi haza nem ért….

férjem véleménye: Nos, vagy nagyon szar napja volt marlenkának, vagy a macskával gtalk – olok. Ha az utóbbi, akkor fogalmazhatna cizelláltabban is….”

17 november
2hozzászólás

jácinthagyma

Kaptam lippitől jácinthagymát, és hozzávaló hajtatásra szolgáló üveget. Mindig szerettem volna ilyet, annak idején az IKEA téli katalógusai tele voltak ilyenekkel. Lelki szemeim előtt már megjelent a jövő vasárnapi adventi asztalon illatozó lila/fehér/rózsaszín virág, mikor elolvasva az információkat, rádöbbentem, hogy talán tíz hét múlva számíthatok arra, hogy egyáltalán kiderüljön: lesz-e belőle növény vagy sem. Auch. 

Mai esemény az is, hogy meghirdették az utolsó lakást is a régi házból, a szomszéd lány hozta meg ezt a lépést, s ezzel szerintem már egyetlen állandó lakó sem maradt, gazdag külföldieknek adják ki teljesen. 

Szomorú.

Ja, és tegnaptól  Henderson Dávid (David Joel Henderson) fan vagyok én is. 

17 november
1Comment

terápia

Elkezdtem nézni a Terápiát, az HBO saját gyártású sorozatát. Kiváló, a maga nemében egyedülálló, de már nem bírom tovább követni a szereplők sorsát. Mintha nekem mondaná el mindegyikük a problémáit, hárításait, melyekben sokszor magamra ismerek, így egy-egy rész megtekintése után nem katarzist érzek, hanem azt, hogy még mélyebbre kerülök az önsajnálatban, így inkább kihagyom. 

17 november
0Comments

libazsúr

Tegnap előadtuk színdarabunkat, a héten elhunyt Xantus János két kis rövidfilmjéből készült dramaturgizált változatot, A fehér alsót és A morel fiút. Eredetileg társadalomismeret órákhoz használom őket, kiválóan mutatják be a rendszerváltozás utáni Magyarország buktatóit, problémáit, s emellett nem elhanyagolható a művészi értékük sem, főleg úgy, hogy a magyar színésztársadalom színe-java vállalt benne epizódszerepet. 

Visszatérve az előadásra, várakozásomon felül sikerült, igazi örömjáték volt, s jólesett látni a gyerekek arcát, hogy boldogok, s élvezik a sikert. 

A tegnapi bemutatóval most egy időre lezárultak hétvégi elfoglaltságaim, ha nem számoljuk a szombati munkanapokat, egyéb iskolai rendezvényeket. Mindenesetre a hétvégi próbák időszakának most egyelőre vége. 

Ezzel gyorsan vissza is tértem megszokott menetrendünkhöz, mely annak ellenére, hogy nem nagy élvezet, most igenis jó érzést jelentett: takarítás, mosás, főzés, vasalás. S még sütni is ráértem, igaz nem egy nagy teljesítmény, de a sütőtökös-diós muffin azért finom lett, főleg fügeteával! (Itt emlékeznék meg tappancsos isteni fügepálinkájáról, melyről már régen csak múlt időben beszélhetünk, de azóta is emlegetem! Olyan finomat azóta sem ittam.) 

Egyébként a muffinról eszembe jutott nagymamám, akivel egyszer az Európa Kávéházban ettünk együtt, s nem igazán értette, hogy az ő csodálatos sütijeik mellett, melyet mamámmal sütöttek, miért is lelkendezem egy ilyen kis “semmiségen”. Igaza volt persze, mint mindig. 

Ha már étel, akkor elmondom, hogy nálunk idén is kimaradt a libacomb, de holnap megyünk Libazsúrba, hátha ott legalább virtuálisan a miénk lehet. Vagy ha nem, akkor a Krizsó Szilvi, Szegvári Katalin, Rangos Katalin, Veiszer Alinda, Nyáry Krisztián és Vágó István – névsor garancia arra, hogy kiválóan fogunk szórakozni. 

17 november
0Comments

ösztön

Mindig, amikor kis, törékeny, a rendszeres táplálás ellenére is sovány, apró macskatestét szinte a tenyerembe helyezi, meghatódom. Olyan fokú bizalom ez, amelyet én elképzelni sem tudnék magamról.

Bár, az is tény, azt sem, hogy az ágy közepére pisiljek lefekvés előtt bosszúból, mert a gazdi elfelejtette a klotyómat kipucolni.

Ösztön ez is, az is. Ehhez mi már túl kontrollfüggők vagyunk. 

15 november
1Comment

krónika

14 november
3hozzászólás

helyzetjelentés

A mai, szinte mindennapos kilencórás munkaidő után, hazatérve első dolgom volt, hogy egy korty fehérbort töltsek magamnak. Majd lassan felaprítottam a paradicsomot, a bazsalikomot, megpucoltam a fokhagymát, felforrósítottam az olajat, melyben megpirítottam a kenyeret – s ennek végére lassan ismét azt éreztem, hogy kezdek ember lenni, nem csak egy gép, aki óramű pontossággal teszi a dolgát. Közben elszállt belőlem az összes stressz, pár pillanatra a félelem is a januártól. Mert rettegünk, mindannyian félünk, elképzelni sem tudjuk az ismeretlent, s emiatt mindenki ideges. Folyamatosan a nagy hírportálok, a blogok, s a szakmai szervezetek honlapjait böngésszük, változott-e valami.

10 november
0Comments

film, színház

Nézek azért közben filmeket is, és eljutok néha színházba. Mostanában láttam az idei nyár nagy slágerét, a dán Fejvadászokat, a rengeteg poén, csavar és kiömlő vér ellenére is snassz volt a számomra, majdnem elaludtam nézése közben. 

Hasonlóan jártam a Holdfény királyság cimű filmmel is, melynél hasztalan vártam, hogy kiderüljön: pontosan mi is ez. Tanárként nehezen tolerálom mikor 11-12 éves gyerekekkel játszatnak el felnőtt szerepeket, ez sem kötött le. 

A tegnapi szinházi előadás, a Vigszinházbeli Rómeó és Júlia első felvonásán jól szórakoztam, a másodikon már csak arra koncentráltam, hogy el ne aludjak, és érjen már véget. Tetszett az, hogy a létező összes technikai lehetőséget kiaknázták, de falnak tudtam volna menni – az általam pedig kedvelt – Varró Dani-féle új műforditás erőltetettségétől, a mindenképpen nyelvi bravúrokat hajhászó, vulgaritásban tocsogó ötlettelenségétől. 

Remélem, az általam oly nagyon várt Felhőatlasz nem lesz csalódás...

10 november
1Comment

áldozat

Mélyen megdöbbentem a halálán, másfél hete nem tudom feldolgozni. Szerencsétlennek esélye sem volt erre az életre, mindig a körülmények áldozata volt, életének minden pillanata arra predesztinálta őt, hogy végül beteg elméjű, torz emberek tényleges áldozata legyen.

A teljes magyar gyermekvédelmi, családjóléti- és szociális jogi szabályozás kudarca ez az ügy, hogy ez megtörténhetett.

Remélem, soha nem kerül nyilvánosságra teljes részleteséggel az, hogyan ölték meg Szita Bencét.

Olyan szép kisgyerek volt. Nyugodjon végre békében, s legyen neki könnyű a föld, melybe ma immáron harmadszor és véglegesen eltemették.