ideje

Mindig, amikor beleolvasok egy-egy író, költő naplójába (mint most Polcz Alaine Ideje az öregségnek című naplórészleteibe) – azt kívánom, bár sose nyitottam volna ki. 

Néha a blogokkal is így vagyok. Olyan mérhetetlen fájdalom tud belezsúfolódni egyetlen mondatba, hogy hirtelen azt érzem, elfogy körülöttem a levegő, s valami rettenetesen fojtogat. Mintha Pandora szelencéből mindent kiengedtek volna, ami félelmetes és borzasztó.

Talán ezért volt nekem annyira szimpatikus az az iskola, mely nem foglalkozott a művek hátterének elemzésével, életrajzi körülményekkel, csak tisztán a szöveggel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.