elég

Nem bírom tovább, egyszerűen megfulladok, nem kapok levegőt, éjszakáim nincsenek. Körülbelül huszadik napja vagyok beteg, először az irgalmatlan fülgyulladás, majd a felsőlégúti fertőzés, végül, épp most a nátha, és az izületi gyulladás. Borzasztóan érzem magam, lassan elvesztem minden nőiességemet, az arcom eltorzul, a hajam tönkremegy a sok beszedett gyógyszertől, az összes pénzünk rám megy el, az orvosokra, a gyógyszerekre, s mivel mindezt érzem és tudom, egyre inkább türelmetlenebb vagyok, s aki mindezt elszenvedi, az a férjem. Neki kell ellátnia az én megszokott feladataimat is, s mivel ő van csak mellettem, ő szenvedi el az én tehetetlenségből adódó rosszkedvemet is. S mivel dolgozom, ergó úgy kezelnek mint egy egészségest, ott a minden napi munkából adódó kötelezettség is, a rengeteg osztályfőnöki teendő, amit mindig a lukas óráimban, vagy hazaérve próbálok meg elintézni.  A héten minden nap napi kb. négy órát töltöttem a megtartott óráimon felül ezen teendőimmel, s nagyjából ugyanott vagyok, ahol elkezdtem. S akkor még nem készültem a szakóráimra, még nem javítottam és nem állítottam össze dolgozatot, nem néztem utána az érettségiknek, a versenyeztetésnek, az ünnepeknek, nem szerveztem kirándulást, színházat, hangversenyt – csak a hivatalos, adminisztratív feladataimat láttam el. 

Tovább menve: nem jutottam el gerinctornára, lippivel hétvégi programra, s mivel én magam is türelmetlen vagyok, nemcsak beteg, hanem lassan rossz modorú is leszek. 

Tiltakozik is a szervezetem, tudom, hogy emiatt vagyok beteg, ő kényszerítene pihenésre, de erre sajnos semmilyen téren (idő, munka stb.) nincs most lehetőségem. 

Csak lippit sajnálom, de nagyon. 

2 thoughts on “elég

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.