ősz

Ebben az évben még egyetlen olyan nap sem volt, amit annyira szeretek. A bágyadt őszi napsütésre vágyom, az erőlködés nélküli határozottságra, a tört-szűrt fényekre, a pirosak, sárgák ezerféle árnyalatára, a délutánonkénti csöndes parkban üldögélésekre.

Egyelőre ezt nélkülözni kell, ez az időjárás nem jó vendég módjára, csöndes átmenetként érkezett, hanem két lábbal rúgta be az ajtót.

Hirtelen november lett még a szívekben is.

4 thoughts on “ősz

  1. A posztról jutott eszembe:

    A nyár szerelme forró és merész,
    de édesebb az őszi napsütés,
    a csókja nem éget, mint a láng,
    csak simogat, mint egykor jó anyánk,
    szívünkre mézes, enyhe csókja hull…
    és minden nap korábban alkonyul,
    korábban alkonyul!

    Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
    halk suttogás, majd vészes szenvedély,
    a fény és árny oly gyorsan változó,
    mint életünk, e hullámzó folyó…
    Még kék az ég, de máris elborul,
    és minden nap korábban alkonyul,
    korábban alkonyul!

    Az ősz szerelme hervadó virág…
    lombdíszeit hullatja minden ág,
    csak hallgatom ez édes bús zenét:
    a búcsúzó madarak énekét…
    Csak hallgatom, és szívem elszorul:
    jaj, minden nap korábban alkonyul,
    korábban alkonyul!

    (Várnai Zseni : Őszi napsütés)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.