Az agársovány lányok régóta élnek velem, ők az én kisérteteim, irigyelt démonjaim. Egy agársovány lány ugyanis mindig agársovány. Igy születik, ilyenek génjei, s ha életében valamikor is felszedne magára pár kilót, körülbelül egy hét alatt le is adja, mert nála duplán fogynak a kilók.

Agársovány lánynak lenni jó. Messzire kerüli a betegség, maximum ha egy minimális megfázás kerülgeti időnként, ugyanis – mint emlitettem – kiváló génállománnyal rendelkezik.

Rajta mindig úgy áll minden ruha, mintha skatulyából húzták volna ki. Teljesen, tökéletesen mindegy, hogy mit visel, mellékes, mert szemei nagyok, arca komoly, homloka magas, haja általában nőies, s vékony, puha, barna. Szőkével agársoványban még nem találkoztam. Mivel jól formált, ezért a ruházat már nem is lényeges, különben is, az ilyen lányok a semleges szineket kedvelik, öltözetük pedig klasszikus. 

Feltűnő rajtuk, hogy milyen tartásuk van. Hosszú,vékony ujjaikkal kecsesen szeletelik a salátát, köretet a húshoz nem kérnek, a levest csészéből kanalazzák apránként, s a süteményt már meg sem kóstolják.

Egy agársovány lány mindig tisztában van persze saját értékességével, tudatosan épit rá a kiváló alapra – s ezzel még behozhatatlanabbá teszi a több száz kilométeres előnyt. Ő az, aki nagylelkűen  felajánlja, hogy elmegy veled ruhát venni, majd “véletlenül” persze csak olyan üzletbe juttok el, ahol a 36-os méret már undort és lenézést vált ki ez eladóban, s aki tökéletesen megérti magát agársovány barátnőddel. Egy kasztba tartoznak, ismerik egymást régről, azonosak a hangsúlyok, értik a kimondatlant is. 

Benne van az is, hogy számukra bármilyen túlsúly az akaratgyengeség jele, puhányság. Csak azért barátkozik veled, hogy energiát szivjon le rólad. Mert ez a cél, ő ebből él, kell neki a méregetés, az összehasonlitás, s az ezzel járó győzelem. 

Démonok ők, elérhetetlenek, csak kergetjük őket egész életünkön át, hogy végre testet öltsenek bennünk, hogy ők mi legyünk – de, célunknak határt szab létünk, s a genetika.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

itthon

27 Sze 2012

Ma már nem mentem iskolába. A háziorvos, mikor meghallotta a köhögésemet, azt mondta, hogy akkor jövő héten ilyenkor találkozzunk, addig feküdjek csak nyugodtan. Visszakérdeztem, hogy ez most komoly, egy hétig maradjak itthon? Bólintott, mondtam, hogy ez lehetetlen, végül abban egyeztünk meg, hogy ha nem javulok, akkor hétfő délután ismét felkeresem. Úgyhogy muszáj meggyógyulnom mihamarabb.

Ilyen makacs betegségem még sosem volt, amelyik ennyire ragaszkodna hozzám, pedig már orvosi előirásra 4000 mg/ napi adag C-vitamint szedek, s mellé Béres-cseppet. Emellett persze a  Salvus-viz, a kálcium, a csipkebogyó és a gyömbér, a méz, a csilipaprika, a fokhagyma is jelen van az életemben, és most immunerősitőként kipróbálásra kaptam Calli teát, valamint algás szirupot is. 

Izgi.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csöndkúra

25 Sze 2012

Régebben meggyőződésem volt, hogy a “csöndkúra”-kifejezés a régi táblákon, csak arra fedőszó, hogy a nővérek nyugodtan kávézhassanak, lazíthassanak egy kicsit. Ma gondolatban elnézést kértem tőlük. 

Rájöttem, hogy milyen csodálatos, mikor egy hosszú, mentás-rozmaringos fürdő után gyorsan bebújok az ágyba, s az óra ketyegését hallgatva csupán, csöndben egy negyed-, félórát meditál az ember. 

Nemcsak a teste újul és tisztul meg, hanem a gondolatai is. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

harmónia

25 Sze 2012

Olyan szép, szeles és szeszélyes az idő ma, mintha nem is a tél közelegne, hanem az idő kereke ismét tavaszra fordulna. Ehhez illik az is, hogy ibolyaszörpöt kóstoltam, s közben friss, érett, illatos fügét majszoltam. Élveztem az egy órányi csöndet is, mely adódott, távolról zongoraszó szűrődött be, madarak rikoltoztak, s olyan nyugalom volt, hogy szívem is elcsitult.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Wick

23 Sze 2012

Gyerekként még nehezebb volt elviselnem a betegséget, amely mindig valamilyen szövődménybe torkollott, s álmatlansággal járt. Ilyenkor segített sokat az a legendás kék tégelyes, mentolos-eukaliptuszos kenőcs, amellyel a mellkast és a hátat bekenve nyugodt pihenést biztosított, miközben a légutakat szabadon tartotta, és gyógyította. 

Aztán kivonták a forgalomból, s azóta sem lett jobb helyette. 

Hosszú évek után – másfél évtized – a vásárlói nyomásnak engedve azonban úgy döntöttek, hogy újra elkezdik gyártani a terméket, s immár kapható nálunk is!

Újra kapható milliók kedvence!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

elég

23 Sze 2012

Nem bírom tovább, egyszerűen megfulladok, nem kapok levegőt, éjszakáim nincsenek. Körülbelül huszadik napja vagyok beteg, először az irgalmatlan fülgyulladás, majd a felsőlégúti fertőzés, végül, épp most a nátha, és az izületi gyulladás. Borzasztóan érzem magam, lassan elvesztem minden nőiességemet, az arcom eltorzul, a hajam tönkremegy a sok beszedett gyógyszertől, az összes pénzünk rám megy el, az orvosokra, a gyógyszerekre, s mivel mindezt érzem és tudom, egyre inkább türelmetlenebb vagyok, s aki mindezt elszenvedi, az a férjem. Neki kell ellátnia az én megszokott feladataimat is, s mivel ő van csak mellettem, ő szenvedi el az én tehetetlenségből adódó rosszkedvemet is. S mivel dolgozom, ergó úgy kezelnek mint egy egészségest, ott a minden napi munkából adódó kötelezettség is, a rengeteg osztályfőnöki teendő, amit mindig a lukas óráimban, vagy hazaérve próbálok meg elintézni.  A héten minden nap napi kb. négy órát töltöttem a megtartott óráimon felül ezen teendőimmel, s nagyjából ugyanott vagyok, ahol elkezdtem. S akkor még nem készültem a szakóráimra, még nem javítottam és nem állítottam össze dolgozatot, nem néztem utána az érettségiknek, a versenyeztetésnek, az ünnepeknek, nem szerveztem kirándulást, színházat, hangversenyt – csak a hivatalos, adminisztratív feladataimat láttam el. 

Tovább menve: nem jutottam el gerinctornára, lippivel hétvégi programra, s mivel én magam is türelmetlen vagyok, nemcsak beteg, hanem lassan rossz modorú is leszek. 

Tiltakozik is a szervezetem, tudom, hogy emiatt vagyok beteg, ő kényszerítene pihenésre, de erre sajnos semmilyen téren (idő, munka stb.) nincs most lehetőségem. 

Csak lippit sajnálom, de nagyon. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

most must

22 Sze 2012

Most jövök rá szőlős fotókat nézegetve, hogy már évek óta nem ittam mustot, pedig mennyire szeretem! De,  már nem járunk szüretre Bodrogolasziba, és sosem vagyok otthon, mikor papám a lugas szőlőjét szedi le. 

Szüret. Korai kelés, az országúton még köd gomolyog, réteges öltözködés, tepertős pogácsa, házi sütik. Majd ahogy kisüt a nap, a ruharétegek lekerülnek, az elfagyott kéz felenged, s közben készül már bográcsban a pörkölt, friss fehér kenyérrel, savanyúsággal. Biztos volt leves is, minden rendes falusi portán van, elő kell késziteni a gyomrot, melegiteni kell, a megfázás legjobb ellenszere. Diszitésnek az asztalra a vetéskor elhullajtott magból kikelt, másodvirágzó,apró termetű sárga napraforgó kerül.

Kora délutánra szinte minden leszedve, szőlő ledarálva, kezdődik a must készitése, majd a sav- és cukortartalom mérése. Ami fennmarad a tőkéken, az a seregélyeké, vagy jégbor lesz majd belőle.

Most akkor gyorsan egy kis mustot. Szeretnék.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

itt a nyár!

21 Sze 2012

Most, hogy már minden nyári cuccot elpakoltam, lezajlott rajtam az összes átmeneti időjárásban megjelenő tanárbetegség,és alig várom, hogy megérkezzen végre az ősz – a jövő héten 30-31 fok lesz.

Nem akarom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

péntek

21 Sze 2012

Mire átirányitottuk ide a régi oldalt, s megszoktam a blogger kezelőfelületét, lecserélték erre a csili-vili dinamikusra, ami viszont annyira minimalista, hogy alig tudom használni. Nem gond,csak megint valami,ami mozgásban van, fejlődik, tanulni késztet.

Hosszú hetem volt, szülői értekezlettel,ismerkedési évfolyamtalálkozóval, törzskönyvek és bizonyitványok monoton irásával, rengeteg osztályfőnöki intézni valóval, a szakértői kataszter tesztjének kitöltésével. Gyakorlatilag minden időmet leköti az állandó szervezés,adminisztráció, e-mailekre válaszolás,a határidők betartatása.

Sosem hittem volna, hogy ez ekkora feladat, s ennyire nincs semmi látszata. 

Kegyetlenül elfáradtam. 

Valaki irjon valami nagyon csipős levest, ami egyszerűen elkészithető és kinyirja az engem kerülgető összes virust!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ennyi:)

19 Sze 2012

Zsolt Lippai7 órája

azért (is) szeretem Marlent, mert vele percekig el lehet vitatkozni lefekvés előtt azon, hogy vannak e női manók.

Tetszik ·

Athina Vagyok, Sümeghi Mátyás, Mónika Sivák és még további 3 személykedveli ezt.

Összes hozzászólás 7 megtekintése

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csodanap

16 Sze 2012

Irodalmi cserebere az Ernst 100 Fesztiválon, (nem volt most olyan jó, mint a múltkori, kevés volt a könyv, így többször is azon gondolkodtam, hogy hazaviszem azokat, amiket hoztam – aztán összeszedtem mégis tíz cseréset, lippi szerint csak azért, hogy legközelebb majd ezeket vigyem vissza olvasatlanul cserélni) félig Ai Wei Wei-kiállítás az Ernst Múzeumban, (nem mentünk be végül, mindkettőnknek túl tömény és brutális volt már ez a fajta művészet) több órás séta a Füvészkertben, (nagy álmom vált valóra, általános iskola ötödik osztálya óta keresem nemecsek lábnyomát) egy kis autós bolyongás Belső-Józsefváros eklektikus városrészében, majd a Vígszínházi Évadnyitó Fesztivál csodálatos kulisszajárása, a rengeteg legendás művész, akik rendre szembejöttek velünk a hátsó lépcsőkön, kezükben süteményeket egyensúlyozva, majd egy süti a cukrászdában – felejthetetlen nap volt ez.

Erről tanúskodik a rengeteg fotó is, amely facebook-on megtekinthető.

Ide csak egyet teszek, én csináltam drága férjemről egy olyan pillanatban, amely alig-alig adatik meg neki: vízparton, galambbúgás közben, napsütésben pihengetve.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Az ilyen pillanatokért érdemes nézni a tehetségkutatókat. Mert az ember biztos lehet abban, hogy egyszer csak jön valaki, akitől elakad a lélegzetünk, beleborzong a szivünk és a lelkünk, és rájövünk, hogy igen, jól csináltuk, és tényleg csak ennek van értelme.

Minden más önfeladás, öncsalás és hazugság.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ősz

13 Sze 2012

Ebben az évben még egyetlen olyan nap sem volt, amit annyira szeretek. A bágyadt őszi napsütésre vágyom, az erőlködés nélküli határozottságra, a tört-szűrt fényekre, a pirosak, sárgák ezerféle árnyalatára, a délutánonkénti csöndes parkban üldögélésekre.

Egyelőre ezt nélkülözni kell, ez az időjárás nem jó vendég módjára, csöndes átmenetként érkezett, hanem két lábbal rúgta be az ajtót.

Hirtelen november lett még a szívekben is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ha

11 Sze 2012

Most, hogy a fülgyulladásból teljes felsőlégúti fertőzés lett, kaptam egy marha erős antibiotikumot. Mikor én kértem, megakadályozandó, hogy teljes felsőlégúti fertőzésem legyen, nem kaptam. Közben eltelt négy nap kínszenvedésben. Ha az első nap megkaptam volna, már rég túl lennék rajta, így viszont még legalább egy hét.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szépség

09 Sze 2012

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

öröm, boldogság

09 Sze 2012

Közel két hetes előtanulmányozás és a tegnapi nyolc órás programozás után férjem kiütéssel nyert a blogger versus wordpress csatában. Hihetetlenül kemény és véres küzdelem volt.

De, férjem okosságának köszönhetően immáron minden 2006. október 28-a óta írt poszt, komment, fotó és videó itt van már együtt, ebben a blogban.

Mivel egyszer már sok posztot sikerült törölnöm, így ide most csupán 1586 írás, 5851 hozzászólás, 13 kategória, 869 fotó, és kb. 200 videó költözött.

Jó, hogy végre itt vannak!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

„A hölgy úgy része a Pozsonyi útnak, mint a Palatinus házak vagy a Szent István-park. A Pozsonyi úton, persze a kutyát is sokan ismerik, sokan tudják erre azt is, hogy tizenhét éves már a kis, öreg eb, süket, beteg és egyetlen társa a hölgynek, nevét is tudják sokan a kutyának, errefelé még akad csodabogár is, akiknek mond ez a név: Dido, lakik erre még polgár, ki tudja, hogy Dido a hűség és önfeláldozás mitológiai asszonya, akinek mellesleg férjét megölték.”

Bächer Iván

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

füles

08 Sze 2012

Minden kiválasztott programot (és sok volt) felülirt erre a hétvégére az a hihetetlen fájdalom, amely a bal fülemből sugárzik ki mindenfelé. Fél percenként kapkodok a fejemhez, infralámpázok, gyulladáscsökkentőt szedek, és sapka van a fejemen.

Tök jó, hogy kinn harminc fok van.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

év eleje

06 Sze 2012

Elkezdődött az új tanév, megsokasodtak a tennivalók, (de még mennyire!) életemben először kell osztályfőnökként helyt állnom, és harmincegy rám bízott – most még – félig-meddig ismeretlen gyerek sorsát, és iskolai tevékenykedését figyelemmel kísérnem. Igyekszem mindent megtenni, tudom mit jelent egy jó osztályfőnök, mennyire meg tudja könnyíteni az iskolai életet. Egyelőre még sok a szervezni való, a “logisztika”, néha túl soknak is tűnik, de a későbbi zökkenőmentesebb életnek mindig a jó alapok lefektetése az előzménye. Mondhatnám úgy is, kapcsolódva az egyik mai órához, hogy ne futóhomokra, hanem kősziklára építkezzünk.

Másrészt az már most is látszik, hogy ebben az új szerepkörben sosem lehet majd kényelmesen hátradőlni, egy igen izgalmas, állandóan változó folyamat ez, egyszerűbben kifejezve: ha az egyik problémát megoldom, máris ott a másik. De, a fáradtságot és a kevesebb szabadidőt leszámítva, igazán élvezetes lesz szerintem.

A másik oldalról viszont nagy öröm az, bár hétfőn-kedden-szerdán mindig négy óráig benn vagyok minimum, van egy csütörtököm, amikor csak első három órám van, és végzek aznapra. Jóleső érzés, hogy már teljesen kitakarítottam, rendbe raktam a lakást, (nem is akárhogy!) s ha ilyenkor este sikerül majd eljutnunk lippivel bevásárolni, akkor elkerüljük a tömeget, s gyakorlatilag hétvégére már nem marad mint, mint a vasalás, és a főzés. Egész más érzés úgy tervezni a hétvégét, hogy igazából csak a vasárnap délutáni következő hetet előkészítő iskolai munkák, s dolgozatjavítás van, amelyet – ha beindul rendesen majd az év, s nem kell helyettesítenünk a végzős osztályokkal kiránduló kollégákat – akár apránként is meg tudok majd csinálgatni. Idén tudatosan készülök arra, hogy a lukas óráimban javítani fogok, bár lehet, hogy az osztályfőnöki teendők mindent felülírnak majd.

De, most még élvezem, hogy tiszta és rendezett a lakás.

S nem igaz, hogy a hétvégén már megint mennyi jó és ingyenes program lesz!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szerelmes földrajz

05 Sze 2012

“Emberségről példát (…) mindeneknek ők adnak” – jutott eszembe, mikor ma este a Szerelmes földrajz című Duna TV-n futó sorozat Kovács Gáborral készült részét láttam.

Kovács Gábor, Magyarország talán leggazdagabb embere, a KogArt Múzeum létrehozója, a sopronbánfalvai karmelita kolostor felújítója, és speciális oktatási-meditációs központtá alakítója, aki jelenleg Kakasszéket, gyermekkorának színhelyét próbálja ismét felrajzolni az ország térképére.

Ha van értékes műsor, ez az. Csupa olyan ember szólal meg, aki már bizonyított az anyagi világban, s most inkább saját, sprituális fejlődésükkel, lelkük megismerésével van elfoglalva, szeretett helyeiket, nyugalmat adó tájaikat mutatják be emberien, s ami szívemnek különösen jólesik, gyönyörűen beszélve.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

lélekrágcsálók

03 Sze 2012

Épp azon gondolkodtam, hogyan lépjek tovább, mi lehet vajon egy önfeladás nélküli köztes megoldás,mikor belefutottam ebbe:

“Ahogy idősödtem, egyre inkább rájöttem, hogy Pilinszky Jánosnak van igaza: nincs minden problémának megoldása. Ne áltassuk magunkat. Vannak helyzetek, amelyeket – jól, rosszul – legfeljebb elvisel az ember.”

Popper Péter: Lélekrágcsálók”

Most kényelmesebbnek tartom ezt elfogadni, másrészt valóban nem látok rá megoldást.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

álomkabát

01 Sze 2012

Ebbe a kabátba meg beleszerettem a Piknik jótékonysági ruhavásáron, de sajnos vállban szűk volt, így nem jöhetett velem. Sokáig gondolkodtam, hogy megveszem, és elteszem, amíg egyszer jó nem lesz rám, de annyi ilyen ruhám van, már nem pakolgathatom őket állandóan jobbra-balra. Így csak az emlék marad róla.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Pozsonyi Piknik

01 Sze 2012

A legjobb program, visszatérő vendégek leszünk, több mint kétszáz fotót készítettünk. A legmeghatóbb percek voltak, mikor a most 100 esztendős Radnóti Fannit köszöntötte a több száz fős tömeg azon ház erkélye alatt, ahol 1935 óta lakik, mikor férjével, Radnóti Miklóssal beköltöztek.

Bálint András szavalta el versét, majd a közönség utánamondta a Két karodban ringatózom csendesen-t, közben hegedűszóra száz színes lufit engedtek fel, melyek beköszöntek erkélyén.

Sajnos, kijönni már nem tudott Fifi néni, de hallgatta az eseményt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

búcsú

01 Sze 2012

Itt van az ősz, itt van újra …. írtam, s megint törölt egy ismerős facebook-on, immáron negyedszerre ebben az évben. Megkérdeztem miért, nem tudja elviselni azt, hogy van véleményem, és ennek hangot adok. De, én meg közben arra jöttem rá, hogy én nem tudok vele úgy találkozni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, miközben ezer éve ismerjük egymást, életünk jelentősebb eseményeinek voltunk részesei – és közben nem tudja elviselni, ha nem úgy szólok, ahogyan ő várja. Nekem ez skizofrén helyzet. Ő egyedül van, de nekem van egy férjem, vannak még szüleim, akik egy-egy ilyen törlési akciónál, velem együtt borulnak ki, mert ha én sírok, nekem fáj valami, akkor ők is szenvednek, az ő napjuk is el van cseszve. És már olyan sok alkalom volt ilyen miatta. Mindig halálra idegeskedem magam miatta, hol a betegségei, hol a törlései miatt, és ilyenkor napokig nem tudnak engem “használni”, mert a szívemre veszem, nem alszom napokig, és szenvedek, rágom magamat. Ők próbálnak vigasztalni, és végigrágjuk, hogy hol rontottam el vele.

De, én már nem akarom ezt. Nem akarok kisebbrendűségi komplexusokkal és lelkiismeret-furdalással élni, nem akarom, hogy emberek kvázi ítéletet mondjanak felettem, mint istenek – mert nekem és a családomnak ez rossz, fájdalmas.

Azt hiszem, belefáradtam a vele való “csatározásokba”, az állandó bocsánatkérésékbe, a bűntudatba részemről – elég volt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Szeptember elseje van, vagyis itt az ősz végre! Mióta várok erre a napra! Végre enyhül az idő, lehet intézkedni, nincs mindenki szabadságon, s beindul a sok fesztivál után a kulturális és a szinházi élet is. Mi már el is kezdtük ma az őszi szezont a Pozsonyi Pikniken!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum