Levin

Mikor először olvastam, szinte csak Anna tragikus, szenvedélyes, a pusztulásba tartó szerelmére figyeltem Vronszkijjal. Még az sem tűnt fel, (csak másodszorra) hogy a bennünk élő képpel ellentétben Karenina nem szőkésbarna és filigrán, visszahúzódó természetű, hanem fekete, majdnem göndör hajú, “eléggé telt”, érzéki nő valami “idegenséggel”, és ő a társaság középpontja, épp ezért lesz annyira világot megrendítő először társadalmi bukása, majd öngyilkossága.

Rohamtempóban az ember kevésbé figyel a másik vonulatra, Levin vidéki földbirtokosra, s a másik, kibontakozó szerelmi szálra Kittyvel. Pedig egy önálló, teljes kerek egész, gyönyörű szólam a regényben. Most – miközben újraolvasom – teljesen lenyűgöz Levin személyisége, az a szellemi, gondolati világ, amelyet alakjával Tolsztoj megteremt.

S persze tudom én, hogy minél jobban eljutott a szerző az összegzésig – nevezetesen a szeretetig, a részvétig – művészetében, annál jobban idegenedett el saját szeretetteitől, tehát igazi vizet prédikáló, bort ivó “próféta” volt – azért ezt így egyben olvasni maga a csoda.

S lehet bármilyen trükkös egy mai regény, lehet szétszedni elemeire a formát, megtriplázni az elbeszélőket, új beszédmódokat kialakítani – egy oroszt nem lehet felülmúlni.<

A lélekről (a megalázottakról és megszomorítottakról) náluk többet és mélyebben nem lehet elmondani.

Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című könyve is épp elég elmélkednivalót ad egy teljes életre.

2 thoughts on “Levin

  1. "S lehet bármilyen trükkös egy mai regény, lehet szétszedni elemeire a formát, megtriplázni az elbeszélőket, új beszédmódokat kialakítani – egy oroszt nem lehet felülmúlni.
    A lélekről (a megalázottakról és megszomorítottakról) náluk többet és mélyebben nem lehet elmondani."

    ez így van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.