instant metró

Életem első tizennyolc évében a helyi Áfész Coop-boltjában kellett vásárolnom, nem volt más. Kis bolt, kis választék, nagy árrés. Csak 1996-ban nyílt meg Miskolcon az első nagy áruház, a Metró. Emlékszem, fél éjszaka álldogáltunk előtte a nyitásra várva, s ekkor még vásárlási limit is volt, ötezer forint.

<Később aztán sorra nyíltak mindenféle áruházak, s én is össze-vissza vásároltam bennük, de a Coop iránti ellenszenv és a Metro iránti rokonszenv megmaradt.

Miről jutott ez eszembe?

Tegnap elfogyott a kávém. Mivel mellettünk épp egy kis Coop van, ott akartam venni. Örömmel láttam, hogy 440 ft-ért hirdetik akcióban. Megörültem, hiszen ennyiért a kínaiban, piacon is csak ritkán kapom meg, gyorsan kosárba. Fizetek, 770ft. Nem értek, kérdezek. Válasz: nem kedvenc kávém akciós éppen, hanem a saját márkás, ők csak rátették a másikra, vessek magamra. De, nagylelkűen felajánlja, hogy nem kell csak 440ft-ot fizetnem, ha elviszem a saját márkást, az is olyan finom, mint a másik.

Nem bírok megszólalni a dühtől, csak bólogatok, hogy oké, ő visszaad 300 ft-ot. Hazaviszem a sosem kóstoltat, és felrobbanok az idegességtől, hogy már megint átvágtak, palira vettek, és utálom ezt az érzést!

Hogy miért nem hoztam el a másikat, a kedvencet? Nem tudom. Abban a pillanatban nem bírtam gondolkodni.

Ezért is utálom a kis boltokat, és ezért megyek – amint alkalmam lesz rá – azonnal vissza a Metróba vásárolni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.