programdömping

31 aug 2012

Szerintem a rendezvényszervező cégek időnként egyeztethetnének egymással, és akkor nem fordulna elő olyan programdömping, mint most. Ezzel egyébként annak is elejét vehetnék, hogy egymástól szipkázzák el a látogatókat, azaz a fizetőképes vevőket, másrészt nem lennék én se szomorú, mert sokkal többre jutnék el, mint most. Maximálisan hétvégi kettőre vagyok kalibrálva, nem tudok többön élvezettel, odafigyeléssel részt venni – így viszont – nagy szívfájdalmamra – sok kimarad az életünkből.

Nézzük a mostani hétvégét!

– ma este: Állatkertek Éjszakája,

– holnap: Pozsonyi Piknik (hihetetlen mennyi jó programot szerveztek, vétek kihagyni!),

Budavári Sörfesztivál,

Nemzeti Gulyásnap

Jövő hétvége:

Food Street Show, Váci Lecsófesztivál, Pesti Broadway Fesztivál

Ja, és akkor még az egyéb – erre a két hétvégére eső – irodalmi csereberékről, garázsvásárokról nem is szóltam.

Szomorú vagyok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

isten vagyok

30 aug 2012

Az önbizalmát, amellyel egyetlen nyikkantással (“Isten vagyok!”) jelzi azt, az ágyra való felugrás közben, hogy ő felébredt, megérkezett, és most már ideje mindenkinek csak vele foglalkozni, és el is hiszi magáról, hogy ő a legfontosabb – na, azt irigylem tőle.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szumma

27 aug 2012

“Öt kávé,egy félórás kora esti alvás,a kinzó éhség,és a mai izgalmak után belátom végre, hogy nem tudok elaludni. Hagyom hát,idővel csak elálmosodom majd. Addig is rendszerezek,visszatekintve az elmúlt napokra, s bizakodással, tervekkel előre az elkövetkezendőkre. Mert tervem rengeteg van, s papirra is vetettem őket. De ne szaladjunk ennyire előre!”

Ezeket a sorokat még a régi blogba irtam, június 30-áról elsejére virradó éjjel. Oka amiért most idézem őket, hogy jelenleg ugyanez a helyzet, képtelen vagyok a fentiek miatt aludni, holnaptól (mától) szigorúan hanyagolni kell a délutáni kávét. Holnap (ma) van a nyári szünet utolsó napja számomra. Kedd reggel nyolc órától elindul minden a mókuskerék, sok régi, megszokott és egy új, nagy kihivással, az osztályfőnökséggel kiegészülve.

A hatvan napból,melyet akkor magamnak adtam, még hátravan hét, de kötve hiszem, hogy az eltervezett dolgok közül most hipp-hopp megvalósulna még pár.

Sajnos nem jutottam el Veszprémbe, Rumba, Gödöllőre, (bár párszor átutaztam rajta)de egyik tervről sem mondtam le.

Nem változott alapjában a külsőm, de már tudom hogyan és mit kell pontosan tennem érte, jóga-, és gerincformáló alaktorna időpontok sorakoznak a noteszomban. E mellett pedig lett végre normális frizurám, és megcsináltam végre az alapruhatárt.

Nem festettem át a lakást hófehérre, mert úgy itéltük meg, hogy az egy éve festett tojáshéj és napsárga szinben is lehet létezni, ellenben sok apróságot változtattunk, élhetőbbé változtattuk át. Gondolok itt a rendszerezettségre, az áttekinthetőségre, a rejtett tárolókra, melyek sok mindent elnyelnek.

A rendszerezettségre egyébként is különös gondot forditottunk a nyár folyamán. Dossziék sorában időrendi sorrendben, határidők megjelölésével szerepelnek immár az iratok, gondosan lefűzve, bankot váltottunk, bevásárló listákat irunk, céltudatosan vásárolunk, eltesszük a kapott blokkokat, akármilyen pici kis boltból is valók, előre eldöntjük mi lesz a hétvégi menü, (nem improvizálunk szombat déli egykor, bármilyen vonzó is) pontos nyilvántartással rendelkezem a fellelhető élelmiszerekről, ebédet rendelünk.

Készitettünk egy közös google-naptárt is, melybe mindketten beleirjuk, hogy kinek mikor programja van, mely időkkel nem lehet tervezni. Benne van az összes fesztivál és kulturális esemény is, mely érdekelhet minket, a családi ünnepek, és igen, már most nagyjából tudjuk, hogy ki mit fog kapni karácsonyra.

Sokat nem olvastam ezen a nyáron. Bevallom őszintén, a hazahozott könyveket egytől egyig mind untam, idegesitett a komolyságuk, mesterkéltségük -jobb választások lettek volna télre, bekuckózni velük egy teával.

Helyette azonban olvastam Tolsztojt, Thomas Mann-t, sok-sok novellát, misztikus krimiket, melyek tele vannak hihetetlen összeesküvés-elméletekkel. Ha valaki csak ilyeneket olvas, esküszöm, még a wc-ülőke alá is benéz szerintem,mielőtt ráülne.

Publikáltam is két nagyon rövidet a Nők Lapjában, két régi irásommal, jó érzés volt. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy kapok-e értük valami fizetséget? Most mondom akkor, hogy soha senki még egyetlen irásomért sem fizetett, sajnos.

Idén nyáron végre eljutottam többször is szüleimhez,jó volt otthon tölteni napokat, egyben világossá vált számomra az is, hogy én faluban akarok élni, legalábbis családi házban, ahol termelni lehet a kiskertben, befőzni, virágokat nevelgetni, kamrát feltölteni. Nem kell nagy, egy akkora mint a mostani lakás elég, csak legyen egy kis udvara.

Voltam végre fogorvosnál is, előttem van még valamikor egy fogkőleszedés, és egy bölcsességfog-tömés is.

Sajnos, háziorvost még nem sikerült váltanom, ennek még utána kell jobban járnom.

Láttam rengeteg filmet, ezek többségéről beszámoltam a régi blogban, olyan maradandót pedig egyik sem gyakorolt rám, most kiválóan elvagyok a The Newsroom-mal, és leszek majd Az elnök embereivel.

Az egészségem sokat vacakolt a nyár folyamán, a meleg nem tett túl jót, mindenesetre ősszel várnak a környékbeli túrák, séták, Dobogókő környékén.

Nezsivel nem jött össze még a találkozás, annak ellenére sem, hogy én kértem, de majd ősszel talán.

Most viszont elkaptam a macskát, ahogy egy fél kiflivel – melyet elcsórt – vágtázott végig a lakáson, ez teljesen kizökkentett, innen folytatom majd.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szóda

26 aug 2012

Volt idő, mikor a nagyobb városokban lehetett csak ásványvizet kapni, máshol úri huncutságnak tartották, egyedül csak a szóda jutott a faluban élőknek. Szikvízgyártó kisüzemek gyártották az akkor még üvegben kapható szénsavas vizet, s kiválóan megéltek belőle.

Aztán jött persze a változás: előbb csak az üvegpalackokból lettek műanyagok, majd mindezt kiszorította a rengeteg, különböző féle-fajta ásványvíz megjelenése, később pedig megszűntek ezek a szódát gyártó kisipari vállalkozások is.

Hosszú, hosszú évekig nem lehetett szódát kapni, s már az éttermekből is eltűnt teljesen, pedig ez volt mindig a legolcsóbb innivaló.

Az újabb változás talán a víztisztító berendezésekkel jött el, s talán benne volt az is, hogy beleuntunk a sok műanyag palack állandó cipelésébe. Nosztalgia-, retróhullám söpört végig ezen a fronton is, már pár helyen (elsősorban kis falvakban ismét) felbukkantak a cserélhető szódáspalackok, de a Belvárosba persze ebből semmi sem jutott.

Nagyjából ekkor kezdtem vágyakozni egy szódakészítő gépre, s egy Laica mosolygóvizes vízszűrő kancsóra. Utóbbitól sikerült a fórumozóknak elrettenteniük, mindenki a túlzottan “semleges”, és némi mellékízre panaszkodott, az előbbit pedig kissé drágának találtam.

Maradt tehát minden a régiben. Nem ittuk a csapvizet (most jó vagy sem?), ellenben érkezett a sok-sok hatos kartonos ásványvíz.

Azonban most születésnapom alkalmából egy szódagép is érkezett hozzánk. S mit ad isten? Hozzá, választható ajándékként, két dolog közül lehetett választani: szörp vagy a fentebbi kancsó között. Jóanyám helyesen döntött, mikor az utóbbit preferálta!

Így most saját szódát gyártunk a saját bodza-, és szederszörpünkhöz, és hűtött, tisztított csapvizet iszunk!

Remélem, a meleg csökkenésével majd az ásványvizes palackok száma is csökken.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nyári emlékek

26 aug 2012

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kukorica

26 aug 2012

Lujzi macskánk két dologban jeleskedik mostanában. Az egyik, hogy amint kitesszük itthonról a lábunkat, azonnal kihúzza a szekrény legalsó fiókját, kényelmesen megágyaz magának az ott fellelhető sálakon és kendőkön, majd alszik egy jót. Illetve rosszul mondom, ezt minden éjjel is megcsinálja, gondolom azt hiszi, az az ő ágya.

A másik a főtt kukoricaevés. Egyetlen olyan állatunk volt, drága Lola kutyánk, aki imádta a kukoricát. Mancsába fogta a csövet, és lerágta róla a szemeket. Volt más extra étkezési szokása is, például a lugas legaljáról magáról értetődő természetességgel fogyasztotta a szőlőt, és könyörgött a vaníliafagyiért.

Lujzi természetében – és étkezési szokásaiban – sok hasonlóság fedezhető fel vele.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Drága Bolgár Úr!

26 aug 2012

Bolgár Úrral nagyapám ismertetett meg. Róla tudni kell, hogy a rádióban – ami akkor még csak a Kossuth volt persze – kizárólagosan csak az óránként bemondott híreket és Bolgár György legendás (az első magyar interaktív) műsorát, a Megbeszéljük!-et hallgatta. Mindig kiválóan szórakozott rajta,annyira interaktívnak érezve azt, hogy rendszeresen kommentálta az elhangzottakat – mind Bolgár Úr, mind a hallgatók véleményét. Nagyapám soha nem szimpatizált egyetlen párttal sem, nem igazolásokat keresett saját nézeteinek alátámasztására, egyszerűen élvezte a szellemi “összecsapásokat”.

Aztán kirúgták Bolgár urat, és ő nem tudta tovább hallgatni.

Részben miatta is mentünk el tegnap a Szörp – Szóda Fesztiválra. Ha ő már nem tudott, legalább én találkozzak helyette Bolgár Úrral.

Találkoztam is, élőben nézhettem végig az immár Beszéljük meg! című műsort, amelyben drága Bolgár Úr egyik beszélgetőpartnere ex-apósom volt, a bejáratnál pedig volt anyósom fogadott, aki szörppel kínált, s mint kiderült, a rádiónál dolgozik.

Így adódott, hogy drága férjem megismerkedett mindkettőjükkel.

Nem is én lennék, ha nem így alakult volna!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Bertalan-nap

24 aug 2012

Azt mondja Bálint gazda, hogy Bertalan napját sok helyen őszkezdő napnak, a kánikulát végző napnak tartják, melynek több jelére is felfigyelhet az ember a természetben. A halak már nem híznak a vizekben, csak nőnek, a gólyák, fecskék hosszú útra készülnek, és a szőlőkben is elszaporodnak a seregélyek, a kamrák – már akinek van – telve befőttel, télire eltett finomságokkal. Átmeneti időszak ez is, mint az én születésnapom, két állatövi jegy határán, ráadásul aszcendensváltáskor. Ellentétek egysége.

Ma van hát a születésnapom. Igazából már egy hete csak ünneplek, csodálatos napokat töltöttem szüleimnél, mindenki elkényeztetett ajándékokkal, kaptam egy gyönyörű tortát is mint lentebb látható, és olyat is, amely négy különböző ízből lett összeállítva, mert már ilyet is lehet kérni a cukrászdában!

Még múlt szombaton utaztunk le szüleimhez, megállva közben egy ebédre lippi mamájánál, illetve útközben meglátogattuk a bőcsi Falumúzeumot. Erről annyit kell tudni, hogy ismerősé volt a ház, melyet az Önkormányzat megvett, felújíttatta, és most művészeti központként funkcionál, ahol kihalóban lévő kismesterségeket lehet például tanulni, s ünnepekkor hagyományőrző műsorokat lehet megnézni. Épp előadáskezdetre érkeztünk, így sok időnk nem volt fotózni, de mutatok néhányat:

S ha már itt voltunk, meglestem az álomházamat is, amit egyszer majdnem megvettem. A ház picinek tűnik, de ez csak a látszat! Előtte, mögötte szőlőlugas van, vadszőlő futja be a falakat, a hátsó udvar a Sajó-partra visz le, benn négy szoba, egy ebédlő, konyha, fürdőszoba, előszoba van, hátul egy télikerttel zárul, alatta pedig egy borospince van. Sosem tudom meg, hogy jól döntöttem-e mikor Pesten maradtam, s nem költöztem haza ebbe a házba!

Vasárnap férjem hazatért, én maradtam még pár napot. Míg ő hétfőn rendbe rakta a polcait, telepítette ismét a gépeit, én spagettiszószt főztem, meglátogattam nagyszüleimet a temetőben, napoztam, majd másnap szüleimmel elmentünk vásárolni nekem ruhákat, csak mint annó gyerekkoromban iskolakezdés előtt. Hálás vagyok, mert sikerült szép dolgokat venni, eljutottam Mártihoz is, minden kozmetikusok gyöngyéhez, majd szerdán visszatértem a fővárosba.

Csütörtökön megint rendszereztem, este ikeáztunk egy jót, (most épp két főételből az olcsóbb ingyenes, így eljött a húsgolyó tobzódás időszaka barnamártással és áfonyaszósszal)melynek eredménye lejjebb megtekinthető.

Ma pedig eljött a születésnapom, kezdtünk egy jó banki szerződéskötéssel, majd ismét vettem néhány felsőt a férjemmel, aztán pedig ebédeltünk egy jót. Mindenkinek ajánlom az Oktogon Bisztrót, tágas, nagy hely, jól főznek, és 1190 ft-ért all you can eat-van, az italok ára ezen felül értendő, de normál áron vannak.

Hazajöttünk utána, és kidőltünk. Most pedig el kellene dönteni, hogy holnap ezek közül mely program(ok)ra menjünk, de képtelen vagyok, és dühös, hogy miért kell mindent egy hétvégére szervezni, amikor ráadásul kánikula van?! Na, erről nem tehet senki.

Lehetséges programok:

– Csencselde a Téli Kertemben

– Vegetáriánus Fesztivál

– Szentendrei Nyárzáró Fesztivál

– Bor és Hal-fesztivál a Rómain

– Gospel-fesztivál Solymáron

– Örkény-kert a Madách téren

– Szörp, Szóda -fesztivál

– Garázsvásár a Móriczon

Ahhh!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

cipőtartó

24 aug 2012

Egy igazi rendszerező ötlet, saját fejlesztés! Megőrültem már a cipőjeimtől, így vettem az IKEA-ban négy darab, falra szerelhető műanyag kukát, (darabonként 695ft) és megkértem a férjemet, hogy szerelje fel a szekrény ajtajára. Húsz darab cipőt nyelt el! Most akkor veszek még ilyet, és a maradék helyre kettőt felszerelve belemegy az összes sálam, kendőm!:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

37.

24 aug 2012

Ilyen szép tortát kaptam, amely hangsúlyozottan NEM kalocsai mintás! Belül csokis-meggyes, kivül pedig marcipános, és nagyon finom!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

álomszoba

23 aug 2012

(képre kattintva nagyobb lesz)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

newsroom

23 aug 2012

Azt hiszem, azért szeretem az Aaron Sorkin-sorozatokat, mert örömmel tölt el a tudat, hogy van valaki, aki még nálam is idealistább, és van hely, ahol működik minden, amiben hiszek. Általában már a főcím alatt majdnem elbőgöm magam. Ha valaki látta a Newsroom intro-ját, melyben az amerikai híradózás történetének legszebb pillanatai bukkanak fel, biztos megérti.

http://www.youtube.com/watch?v=wC8ovJYAU3U

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

spagettiszósz

20 aug 2012

Látva, hogy mennyi paradicsom van a kertben, kóstolva a napérlelte lédús, ízletes termést – pillanatok alatt döntöttem el, hogy a rengeteg ízesítő-, és tartósítószerrel teli bolti helyett én fogok idén spagettiszószt főzni. Ma neki is láttam mamámmal, került bele rengeteg rozmaring, petrezselyem, bazsalikom, hagyma és fokhagyma. A végeredmény isteni lett, kilenc különböző méretű üveg tele, kb. 15 alkalomra elég, önmagában is kiváló, arról nem is beszélve, hogy mindez nulla forintba került.

De, ha kellett volna, akkor is kijött volna az egész egy fél üveg Barilla-szósz árából. Ez a brutális.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Levin

14 aug 2012

Mikor először olvastam, szinte csak Anna tragikus, szenvedélyes, a pusztulásba tartó szerelmére figyeltem Vronszkijjal. Még az sem tűnt fel, (csak másodszorra) hogy a bennünk élő képpel ellentétben Karenina nem szőkésbarna és filigrán, visszahúzódó természetű, hanem fekete, majdnem göndör hajú, “eléggé telt”, érzéki nő valami “idegenséggel”, és ő a társaság középpontja, épp ezért lesz annyira világot megrendítő először társadalmi bukása, majd öngyilkossága.

Rohamtempóban az ember kevésbé figyel a másik vonulatra, Levin vidéki földbirtokosra, s a másik, kibontakozó szerelmi szálra Kittyvel. Pedig egy önálló, teljes kerek egész, gyönyörű szólam a regényben. Most – miközben újraolvasom – teljesen lenyűgöz Levin személyisége, az a szellemi, gondolati világ, amelyet alakjával Tolsztoj megteremt.

S persze tudom én, hogy minél jobban eljutott a szerző az összegzésig – nevezetesen a szeretetig, a részvétig – művészetében, annál jobban idegenedett el saját szeretetteitől, tehát igazi vizet prédikáló, bort ivó “próféta” volt – azért ezt így egyben olvasni maga a csoda.

S lehet bármilyen trükkös egy mai regény, lehet szétszedni elemeire a formát, megtriplázni az elbeszélőket, új beszédmódokat kialakítani – egy oroszt nem lehet felülmúlni.<

A lélekről (a megalázottakról és megszomorítottakról) náluk többet és mélyebben nem lehet elmondani.

Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című könyve is épp elég elmélkednivalót ad egy teljes életre.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Tegnap is hallgattam Csisztu Zsuzsa műsorát, melyben Cseh László volt a vendég. Sokáig lamentált, kereste az okokat, hogy miért nem sikerült úgy, ahogyan szerette volna. Szerinte túl kevés a verseny, melyen részt vesznek, túl későn kezdték el a magyar sportban a regeneráció bevezetését, s így tovább. Végül aztán nem kertelt tovább, kimondta, hogy mentálisan, fejben vesztette el az olimpiát. Míg a többiek közül sokan naponta jártak a pszichológushoz, taktikákat, helyzeteket elemeztek, s emellett jógáztak – ő nem hitt ebben. S mikor ott állt a rajtkockán, képtelen volt összpontosítani, felvenni a ritmust.

A többiek, akik komolyan vették a fejben és lelkileg készülést, mind elhozták azt az érmet, amelyért mentek

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

instant metró

13 aug 2012

Életem első tizennyolc évében a helyi Áfész Coop-boltjában kellett vásárolnom, nem volt más. Kis bolt, kis választék, nagy árrés. Csak 1996-ban nyílt meg Miskolcon az első nagy áruház, a Metró. Emlékszem, fél éjszaka álldogáltunk előtte a nyitásra várva, s ekkor még vásárlási limit is volt, ötezer forint.

<Később aztán sorra nyíltak mindenféle áruházak, s én is össze-vissza vásároltam bennük, de a Coop iránti ellenszenv és a Metro iránti rokonszenv megmaradt.

Miről jutott ez eszembe?

Tegnap elfogyott a kávém. Mivel mellettünk épp egy kis Coop van, ott akartam venni. Örömmel láttam, hogy 440 ft-ért hirdetik akcióban. Megörültem, hiszen ennyiért a kínaiban, piacon is csak ritkán kapom meg, gyorsan kosárba. Fizetek, 770ft. Nem értek, kérdezek. Válasz: nem kedvenc kávém akciós éppen, hanem a saját márkás, ők csak rátették a másikra, vessek magamra. De, nagylelkűen felajánlja, hogy nem kell csak 440ft-ot fizetnem, ha elviszem a saját márkást, az is olyan finom, mint a másik.

Nem bírok megszólalni a dühtől, csak bólogatok, hogy oké, ő visszaad 300 ft-ot. Hazaviszem a sosem kóstoltat, és felrobbanok az idegességtől, hogy már megint átvágtak, palira vettek, és utálom ezt az érzést!

Hogy miért nem hoztam el a másikat, a kedvencet? Nem tudom. Abban a pillanatban nem bírtam gondolkodni.

Ezért is utálom a kis boltokat, és ezért megyek – amint alkalmam lesz rá – azonnal vissza a Metróba vásárolni!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

London 2012

13 aug 2012

Négy évvel ezelőtt, egy nappal az akkori pekingi olimpiai megnyitó előtt házasodtunk össze. Érthető volt hát, hogy nem követtem túl nagy figyelemmel. De, nem csak ez volt az oka. Ismert, hogy nem rajongok túlságosan a Keletért. Nekem nem sokat mond, hogy négy emeletnyi sárkányszobrok vonulnak, az sem, hogy pelenkát kell viselniük a részt vevő szereplőknek, és milyen stadiont építenek – mert nem láttam benne az örömöt, csak a fegyelmet, a precizitást, az összeszorított fogakat. A kikényszerített teljesítményt. Nem éreztem magaménak.

Nem így a mostani olimpiát. Minden pillanatával azonosultam, onnan kezdve, mikor az egyik legnagyobb angol autós műsorban Danny Boyle bejelentette, hogy ő lesz a műsor rendezője. Akkor már tudtam, hogy a létező legprofibb és legextrémebb, legszórakoztatóbb olimpia lesz mind közül.

De azt, hogy ilyen csodát, örömöt, jókedvet, életkedvet tudnak teremteni, mely közben egyik ámulatból a másikba esem, mint egy kisgyerek, aki szabad bejárást nyer Csodaországba – sosem gondoltam.

Ez az elmúlt tizenhat nap végre az enyém is volt, és többről szólt nekem, mint “csak” egy olimpiáról. Az identitásról, a kulturális hovatartozásról is elmondott mindent.

Köszönöm!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Épp a múltkor írtam arról, milyen jó volt rábukkanni igazi, nőknek szóló adókra, s erre hétfőn reggel meglepetésként ért, hogy már el is tűntek a képernyőről. Előzetes tájékoztatás nélkül a szolgáltató kivette a TLC-t és az ID-t a csomagból. Nemcsak én voltam így, hanem még sokan, köztük olyan háziasszonyok, kismamák, akiknek egyetlen szórakozásuk volt, és ráadásul sok trükköt tanultak belőlük. Összefogtunk hát, és leveleket írtunk. Csütörtökre már lett is eredménye.

Apró győzelemként értékelem, hogy az előfizetői felháborodás elsodorta ezt az előkészítetlen döntést. De, ismerve a magyar médiapiacot, azonnal felmerült bennünk az is: mi van, ha látva azt, hogy mennyien kedvelik, egyszerűen előfizetésessé teszik, mint a mozicsatornákat?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

krumplitaxi

11 aug 2012

Néhány teszt kitöltése után szembe kellett néznem a ténnyel, hogy én bizony munkamániás vagyok. S mikor a teszt azon kérdésére, hogy kihegyezte-e ceruzáit gyerekként még augusztusban, igennel válaszoltam szemlesütve, tudatosult bennem, hogy mindig is az voltam.

Én mindig örömmel készültem iskolába, szerettem ráhangolódni, elkezdeni a kinőtt holmik helyett újakat vásárolni, füzetborítót keresgélni, megpróbáltam a nyár alatt kialakult napirendet apránként módosítani, s nem gondoltam, hogy ez rossz így. Hasonló ez is a listákhoz, a tervekhez, amelyeket létrehozunk, majd a körülmények alakulásának megfelelően rugalmasan változtatunk. Kényelmi megoldás.

S tudom, én nagyon kényelmes ember vagyok. Hajlamos vagyok belerögzülni szokásokba, helyzetekbe, a megszokottba, s általában tőlem független változások robbantanak ki belőlük, melyek után meg sokáig nem találom a helyem.

Próbáltam másképp, nekem nem megy. Kreatív vagyok, kész az innovációra, de nagy mértékű újítást nem tőlem kell várni. Mindig változtatok, de csak picit.

Most például a megtervezett bevásárlólistánkhoz, (ez se volt eddig) vettünk egy banyataxit. Vagy ha jobban tetszik: krumplitaxit.

Tűzpiros, vízlepergetős, nagyon vagány.

De, ami a fő: kényelmes vele “cipekedni”!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

olimpia

10 aug 2012

Egy jelenlegi, és három volt tanítványunk van kinn Londonban. Ebből a jelenlegi minden idők legfiatalabb magyar olimpiai szinkronúszója, a másik a bronzért játszik a vízilabdacsapat kapusaként, a harmadik 12. lett a férfi 1500 méteres gyorsúszás döntőjében, a negyedik férfi 100 mellen negyedik, míg férfi 200 mellen új világcsúccsal első lett.

Csodálatos.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Átköltöztem, így örömmel látom minden kedves olvasómat az alábbi helyen:

http://marlenblogja.blogspot.com

Köszönöm azt a három és fél évet, amelyet itt együtt töltöttünk.

Várlak sok szeretettel a másik helyen!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

márnalesen

09 aug 2012

Mostanában egyébként horgásznovellákat olvasok kikapcsolódásképpen. Mindegyik ugyanarról szól szinte, a nyugalmat kereső elbeszélő elvonul a természetbe inspirálódni, majd feltámad benne a vágy megvívni harcát vele, s kifogni élete halát. Ez nem mindig sikerül neki, közben rengeteg jelzőt használ el, nagy fogyasztója a cirkalmas megfogalmazásnak, de jó olvasni. Mintha Vajda János Nádas tavon című verse elevenedne meg prózában. Jó elveszni a részletekben, belefeledkezni egy méh és egy virág románcába, a kevés beszédű emberek gondolataiba, akiknek közös a céljuk, s nem feledkeznek meg egymásról.

Kellett ez már, mert Zsolt Béla Az igazi szerelem című novelláskötete minden volt, csak szívmelengető nem. Olvasása közben végig fagyasztó hidegség futkosott a hátamon, a nagyvárosi magány által megnyomorított, éhező, sivár lelkek keserűsége megérintett, örömmel búcsúztam el tőlük, s fordítottam szemem a napsütötte Felső-Tisza vidék horgászaira, halászaira, akiket Balogh Géza, e zavarba ejtően gazdag világ ismerője, a Szabad Föld újságírója ismertetett meg velem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum