vasárnap 29th július 2012

by marlen

Megnézve az ilyen filmeket, mint a Miss Potter, tűnik fel igazán, hogy mennyire eltávolodtunk a természettől. Meg akartam már nézni, a meséit szeretem, a rajzai finomak, alakjai bájosak. Érdekes volt, hogy mennyire egyértelművé tette az életrajzi film azt a már régóta élő gyanúmat, hogy a figurák valójában mind ők. S velük, általuk élte ki azt a rengeteg megaláztatást, mely életének harmincas éveig a szüleitől érte. Szerencsére tudta magát függetleníteni tőlük, és vidéken, a természetben, a csodálatos vidéki Angliában újrakezdeni életét, s talán boldoggá is válnia.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum