csütörtök 5th július 2012

by marlen

Ez a nyár finoman szólva sem kedvez a hajnövesztésnek. Most tartok ott, hogy a fazonját már elvesztette, a ritkítást már rég elfelejtette, bedúsult, de a francia csat még kiesik belőle, copfba fogni nem lehet, feltűzni szintén nem, ha hátrakötöm egy kendővel, ami a nyakba hullást megakadályozza, akkor rossz hippinek nézek ki. Kerestem ötleteket, hogyan vészeljük át ezt az időszakot megspékelve a negyven fokos kánikulával, de vagy én értelmezem rosszul a dolgokat, vagy minden női magazin szerkesztője. Ugyanis a félhosszú hajhoz kínált ötletek náluk a minimum húsz centis hajat jelentik, amit ide-oda tekergetnek, virágot szúrnak belé stb. Eszembe jutott a zselézés, a `vizes hatás` – de, valahogy azzal sincs vállalható külsőm. Besütöttem, hogy a hullámok lazasága talán szellősebbé teszi a frizurát, és én is levegőhöz jutok így, de kb. egy óra múlva már ugyanolyan lapos, és a nyakamba lógó volt, mint előtte. Egyébként sem érzem jól magam ebben az időben. Nem az én világom sem a térdgatya, sem a háromnegyedes caprinadrág, sem a póló. Én az ingeket szeretem, a mellényeket, a kis gombos pulóvereket, az élre vasalt nadrágokat, a körömcipőket – a fentebbiekben – ráadásul izzadtan – topisnak, igénytelennek érzem magam. Pedig a tendencia nem az, hogy új jégkorszak érkezne.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum