marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for július, 2012

31 július
0Comments

az év legjobban várt filmjei

Cloud Atlas [youtube_sc url=`http://www.youtube.com/watch?v=hWnAqFyaQ5s&feature=player_embedded`]The Great Gatsby[youtube_sc url=`http://www.youtube.com/watch?v=yqxmhJU4nk4`]

29 július
0Comments

Miss Potter

Megnézve az ilyen filmeket, mint a Miss Potter, tűnik fel igazán, hogy mennyire eltávolodtunk a természettől. Meg akartam már nézni, a meséit szeretem, a rajzai finomak, alakjai bájosak. Érdekes volt, hogy mennyire egyértelművé tette az életrajzi film azt a már régóta élő gyanúmat, hogy a figurák valójában mind ők. S velük, általuk élte ki azt a rengeteg megaláztatást, mely életének harmincas éveig a szüleitől érte. Szerencsére tudta magát függetleníteni tőlük, és vidéken, a természetben, a csodálatos vidéki Angliában újrakezdeni életét, s talán boldoggá is válnia.

29 július
0Comments

anomália

Nekem fontos a rend és a rendszer. Nem bírom az átláthatatlan dolgokat, a rejtélyeket, a titkokat, nem szeretem a meglepetéseket. Megnyilvánul ez olyan apró dolgokban, mint hogy becsukott szemmel is tudnom kell mi van abban a fiókban, amelyet épp kihúzok, s ha nem azt találom, amire számítottam – akkor akár éjjel is nekiállok rendet tenni. Így vagyok a lelkemmel is, igyekszem kibogozni a kuszaságokat, a sejtéseket, s bár túl szeretnék már rajta lépni, így sikerül rábukkanni mindig újabb és újabb anomáliára. Pedig nem ez a célom. A céljaim az olyan `apróságoktól` kezdve minthogy egyszer le tudjak futni egy szigetkört, egészen addig, hogy szülőfalumban élhessek – teljesen tiszták és világosak.

28 július
0Comments

chansonphoto

``Itt lehet több gyönyörűséget nézegetni: http://www.facebook.com/impressionorama/photosS ha már virág, akkor Lujzi is kedveskedik. ``

27 július
0Comments

prinsessa és társai

Bár nekem úgy tűnik, igazából nem csinálok semmi érdemlegeset, mégis vannak filmek, amelyek csak úgy megnéződnek általam. Ilyen például a The Exotic Best Marigold Hotel (Keleti nyugalom), mely megható és mulatságos egyben. Nyugdíjasok a főszereplői, – az angol színjátszás legkiválóbb színészei – akiknek élete nem úgy alakult, ahogyan tervezték, s kapóra jön nekik az a brosúra, mely nyugdíjukért cserébe életük végéig tartó ellátást, és luxuskörülményeket ígér. Indiában. Igazi, vérbeli angolként nehezen megy az átállás, ráadásul a meghirdetett luxushotel helyett egy épp induló vállalkozás rom hotele várja őket, de végül mindnyájan beleszeretnek a helybe. India mesebeli, varázslatos helyként jelenik meg, mintegy ellenpontozva az otthoni szürkeséget, a valósághoz -a szegénységhez – semmi köze nincs. Mint ahogy az is furcsa, hogy bár komoly dolgokról van szó, mégis vígjáték a film. Vagy inkább keserédes. De jó nagyon. Ez már annyira nem mondható el a Salmon Fishing in Jemen (Lazacfogás Jemenben) című Lasse Hallström filmre. Az alapötlet különleges, telepítsünk lazacokat Jemenbe, hogy ott is horgászhatók legyenek, s ezzel minioázist teremtünk a sivatagban. Elsőre nem biztos, hogy sikerül, mert az ottani kultúrával ellentétes ez a törekvés, de sok mindent megtudhatunk a külügyi diplomácia mozgatórugóiról, a horgászatról, a gazdaságról, és a szerelemről. Mert az is van benne, persze, mindjárt kettő is, adott a konfliktus is. Végül azért minden szépen elrendeződik. Nézhető film, de semmi maradandó élményt nem hordoz. Ebbe (vagy még lejjebb) tartozik a Wonderlust, Jennifer Aniston új filmje is, (valaki adjon már neki egy rendes szerepet!) a Harmadnaposok, a Friends with kids, a Nathalie két élete és a gazdasági világválságról szóló Too big to fall is. Ha meg akarjuk érteni, mi is történt 2008-ban, (melynek a következményeivel ma is együtt élünk) akkor inkább egy dokumentumfilmből tegyük, nézzük meg a Bennfentesek-et (Inside Job). Igazából egyetlen filmre csodálkoztam rá, ez pedig egy ír-svéd filmdráma volt 2009-ből, melynek eredeti címe Prinsessa, s a magyar keresztségben a csodálatos Barátkozz meg önmagaddal! címet kapta. Ha valaki szerette a Muriel esküvőjét, (van aki nem?) ezt is szeretni fogja. Nálam abszolút bejövős. Még megy az HBO-n. [youtube_sc url=`http://www.youtube.com/watch?v=1Cf5eCuUlFw`]

27 július
0Comments

együtt

Lehet, hogy tényleg kedvelik egymást, és jót tesz nekik, hogy nincsenek egyedül. Bár, ennek némileg ellentmondani látszik az, hogy Pöttyös simán ráfekszik a macskára teljes testtel, amikor az bebújik az ágytakaró alá; Lujzi pedig rápattan a kutya hátára, ráugrik a kis komódról, mikor sétálni viszem. És egyébként is, Lujzi minden módon bosszantja az ebet…nem tudom.

26 július
0Comments

kényes

Ma is furcsa időjárás volt: párás, fülledt, nem mozdult a levegő, és volt benne valami nyugtalanító, idegesítő. Megint az időjárásról beszélek persze, de nehezen tudnám eldönteni, hogy a szünet eddigi negyven fokos meleg eső nélkül, tizenöt fokos hideg szakadó esővel és állandóan fújó széllel, vagy a meleg szakadó esővel időjárása közül melyiket bírom a legkevésbé elviselni. Állandóan fáj a fejem, vagy éppen csak kóválygok, mint az őszi légy a falon. Semmi sem okés, legtöbbször csak enerváltan üldögélek, vagy éppen túlkompenzálva ezernyi tennivalót gyűjtök össze pár perc alatt. Nem találom az egyensúlyomat. Kibillentem egyszer, és azóta nem bírok visszatalálni.

26 július
0Comments
25 július
0Comments

szép – művészet

Ma a Szépművészetiben töltöttem a délelőttöt. Ahhoz képest, hogy az impresszionistákat és az egyiptomi kiállítást akartam ismét megnézni, mindkettő zárva volt, így maradt a nagyon beharangozott Bruegel és kora. Ne nézzétek meg, ha jót akartok. Egy icipici teremben, körülbelül húsz centis grafikák, ismeretlen alkotóktól, melyek felé folyamatosan görnyedni kell. Ráadásul, gyakorlatilag létezni nem lehet a múzeumban a teremőr nénik és bácsik munkája következtében. Egyedüli hazai látogatóként hármas díszkíséret asszisztálta végig utamat, miközben a japán/kínai turisták két centiről – természetesen a gyűjtemény legexkluzívabb darabjaira – történő vakuzását széles mosollyal nyugtázták. A végén úgy beleuntam, hogy leültem az előtérben olvasni, ahol végre békén hagytak. `` ````

25 július
0Comments

cat

A blog, ahogyan még sosem láthattátok! Tekerjétek végig az oldalt, érdemes! http://cat.marleen.hu.meowbify.com/

23 július
0Comments

Lecsó és Józsefváros

Amikor elképzeltem ideális hétvégi programnak a Lecsó-és Fröccsfesztivált, még ragyogó napsütés, igazi kiülős idő volt. Ez péntek este erőteljesen megváltozott, így tegnap igen hideg volt, kétségeket ébresztve bennem, hogy egyáltalán meleg levesen kívül kívánok-e bármit, de azért elindultunk. Délben már a Mikszáth téren üldögéltünk, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a fesztivál bizony csak három órakor kezdődik, de akkor is csak talán. Maradt ebédre a kínai, amit én azért annyira nem szeretek, éhes is maradtam. Mivel ekkor már négyen voltunk, és ebből ketten mindenképpen akartak enni lecsót, sétálgatni kezdtünk a környéken. Egyrészt Józsefváros ezen része gyönyörű, a házak patinásak, másrészt olyan mértékű fejlesztésbe fogtak az elmúlt években, hogy állandóan ismeretlen részekbe ne botoljon az ember. Tele kávéházakkal, kis éttermekkel, dizájnboltokkal – varázslatos. Így találtunk rá a Darshan udvarra is, ami mint kiderült, tíz éve létezik körülbelül, én azonnal beleszerettem. Hatalmas, 600 négyzetméteres tetőterasz, kiváló ételek kifőzdei árakon (590-790 ft), nagy adagok, (én kétszerre bírtam megenni a túrós tésztájukat) kedves, mosolygós, beszélgetős kiszolgálószemélyzet, aki hagyja üldögélni az embereket, és nyugalom. Csoda, hogy a következő kör séta után ismét itt kötöttünk ki? S már ismerősként üdvözöltek minket. Természetesen a lecsó-és a fröccs sem maradt ki. Lehet kapni kóstolóadagokat, így a barackos és a sörös-tökös is a többiek tányérjában landolt, hozzá finom fröccsökkel. Nagyon kellemes délután volt, még sok ilyet. ````````````````````

22 július
0Comments
21 július
1Comment

függőség

Én is `majd holnap`-szindrómában szenvedek. Bár belátható az időtáv, már csak ötven nap, mégsem bírom sokszor rászánni magam a cselekvésre. Minden este elhatározom, hogy másnaptól tartom magam a megálmodott napirendemhez, de aztán csak terv marad az egész, mert már a reggeli ébresztésnél elbukik a dolog. Pedig most már nem is fetrengek, kávézok az ágyban, nem olvasom végig a híreket, hanem vagy visszanyomom azonnal az órát, vagy tényleg kipattanok az ágyból, és elvégzem a rutin tennivalókat. És akkor jön mindig egy pont, mintha megszólalna bennem valaki, hogy minek is csinálom, hiszen szünet van, ráérek, üljek le szépen a géphez…és én hallgatok rá. Aztán pedig olyan villámgyorsan el tud telni az idő. Csak még ezt megnézem, végigfutom még egyszer a híreket, megnézem kivel mi van a facebook-on…és aztán meg iszonyú dühös vagyok magamra, hogy megint eltelt egy nap, hiábavaló és értelmetlen áltevékenységekkel. Még az a szerencse, hogy tudom kontrollálni magam, és sok mindent elvégzek közben. De, például az olvasásra mostanában nem tudom rávenni magam. Nincs egy könyv, mely lekötni igazán, pedig már a nyolcadikat kezdtem el ma. Kaptam férjem nagyijától hímzőrámát, fonalakat, mert már kitaláltam a karácsonyi ajándékokat, csak meg kellene csinálni. De, ez sem megy. Azt hiszem, tényleg el kell tiltanom magam a nettől. Majd holnap.

21 július
3hozzászólás

ruhaszárítás

Lakberendezési magazinokban nem látni kinyitott ruhaszárítót, tele vizes, száradó ruhákkal. Sem. Nincs macskavécé, porszívó, vasaló, minden gondosan elrejtve az olvasó szemei elől, saját kis szekrényében lapul. Ikeás, berendezett 50 nm-es lakásokban sincsenek a fentiek. Optimálisan is van kihasználva a tér. Amerikai filmekben van mosókonyha, beépített gardrób, külön helyiségek, hogy a szobák esztétikai funkcióját ne rontsák le a fentebbi dolgok. Bár, ott ügyelnek arra is, hogy bizonyos nm alatt ne építsenek lakásokat. Legalábbis külföldi ismerőseim mindig mosolyogtak az átlag magyarországi lakások méretein. Én agybajt kapok a száradó ruhák állandó kerülgetésétől, a nyitott, rengeteg helyet elfoglaló szárítótól. Mi a megoldás? Másfajta szárító, vagy kezdjek gyűjteni egy szárítógépre?!

19 július
0Comments

össze-vissza

Ma szerintem bepótoltam az elmúlt majdnem egy év szinte teljes bkv-mentességét. Voltam Zuglóban, (egészen más világ) aztán hazajöttem, majd újra be, a Jászain találkoztam férjemmel, keresztül villamosoztunk a városon, megnéztünk egy filmet Újbudán, visszafelé villamossal mentünk a Batthyányig, onnét lesétáltunk a Margit hídig, és ismét héveztünk. Holnap folytatom, megyek a Természettudományi Múzeumba, a Ludovika téren sem jártam még soha, előtte pedig Cserpes Tejivó. Hétvégén pedig Lecsó-és fröccsfesztiválra lenne jó menni a Mikszáth térre.

19 július
0Comments

múzeumi bolt

Tegnap egyébként a múzeum boltjában láttam egy 180 ft-os gyűrűalapra ragasztott régi számító-és írógép billentyűzet darabot 1900-ért. Ne vegyük már palira ennyire azért a vevőket! Bár, tudom, mindig az ötletet kell megfizetni.

18 július
0Comments

Iparművészeti

Még májusban elhatároztam, hogy használni fogom végre a pedagógus igazolványomat, lepecsételtetem végre, és elmegyek minden olyan múzeumba, ahol elfogadják, és ingyenesen megnézhetem a kiállításokat. Nem sok ilyen van, de egy-kettő azért akad. Így ma neki is kezdtem az Iparművészetiben, ahol megnéztem először az Art Deco és modernizmus – Lakásművészet Magyarországon, 1920-1940 között, majd a Művészet mindenkinek – a Victoria és Albert Múzeum, a világ első Iparművészeti Múzeuma, és végül a Gyűjtők és kincsek címűeket. (Az első a legjobb, szerintem.)Kellemes dolog hétközben múzeumozni, nincs tömeg, s ennek következtében van idő mindenre. Álldogálni egy-egy mű előtt, elmerengni a csodálatos kék ruhán, hogy rajtunk hogyan állna, vagy csak üldögélni a padokon, és bámulni a többi embert. Csütörtökön a Természettudományival folytatom a sort. ```````` ``

18 július
1Comment

én és az egyén

Hallgatva az egyházi adó bűnbocsánati félóráját, megütöttem a fülem ez a szöveg. Nem pontosan idézem, csak a tartalmát. `Ó, mennyien vannak ellenem, pedig ÉN mindig jót cselekszem, mégis rám rontanak, elveszejteni akarnak` stb. Egyszer sem hangzott az el, hogy esetleg ÉN csinálok valamit rosszul, a szertartás minden egyes szava arról szólt, hogy szegény emberkének, hiába akar csupa szépet és jót, mindenki ellenére tör. Csak furcsának és ellentmondásosnak találtam annak fényében, hogy a könyvekben – melyeket lapozgatok ismereteimet tágítandó és szűklátókörűségemet leküzdendő – az ÉN egészen mást jelent, s az egyénnel előforduló rossz dolgokért sosem a világ, hanem maga az egyén felelős. ``

15 július
0Comments
13 július
0Comments

idéz

Ezt kerestem. `‎`Tegyél valami jót a testeddel, hogy a lélek kedvet kapjon ahhoz, hogy benned lakjon!` (Aviliai Szent Teréz)

12 július
1Comment

szenvedélybeteg

Vannak egészen elborzasztó műsorok. Az egyikben például évek óta nem takarították a lakásokat, a másikban annyi dolgot gyűjtöttek össze, hogy csak alagutakon lehet bennük közlekedni, patkányok mászkálnak a szobákban. A harmadikban 500 kilós férfi felfekvés okozta keléseit és elszarusodott bőrét láthatjuk, küzdelmét azért, hogy négy év után végre fel tudjon állni az ágyából, vagy éppen kuponmániások sokkolnak azzal, hogy heti harminc órán át gyűjtögetve, szelektálva a kuponjaikat tíz órás bevásárlások után, az eredeti 250 ezer ft-os számlát úgy lecsökkentsék, hogy még a végén ők kapnak pénzt az áruháztól. Mindannyian betegek, szenvedélybetegek. Egyiküket sem tudom elítélni azért, hogy maguknak teremtenek börtönt az életükből. Olyan egyszerű mondani, hogy minden agyban dől el, csupán akaraterő kérdése, minden más csak kifogás és lustaság. Én nem hiszem, hogy mindig van megnyugtató megoldás, sokszor nem sikerül ezeket az embereket megmenteni önmaguktól.

10 július
0Comments

dzsekis

Valamelyik télen mi adtuk oda nagymamám régi kabátját egy hajléktalannak, aki egy szárazvirág csokorral viszonozta a kedvességet. Ma én találtam az ajtónk kilincsére akasztva egy teljesen új, nagyon jól kinéző, meleg dzsekit. Tényleg teljesen új, szerintem még senki sem hordta. Olyan dzseki, amelyet mindig is szerettem volna. Nincs magyarázat. Kár, hogy még nem jó a méret. De, van egy újabb motiváció!

09 július
0Comments
08 július
0Comments

fahéjvörös

Csak nekem van olyan mázlim, hogy az aranyszőke hajfesték felkenve sötétbarna-fahéjvörössé változik. Plusz tizenöt év. Tippek a világositásra?:/Már nem kell. Leszivattam, újrafestettem. Ha marad fejbőröm és hajam, piszok nagy mázlim van. Szerintem ilyen lehet, amikor valakinek savval öntik le a fejét, és mindezt egy sisakból permetezve, hogy még le se tudja venni. Fáj nagyon.

08 július
0Comments

cserpes fotó

Csodálatos ötlet sikeres megvalósulása a Cserpes Tejivó. Bár, én életemben egyetlenegyszer jártam Tejivóban, Veszprémben a Mackó bár nevezetűben, azonnal levett a lábamról, és a nosztalgikus mesélések is hozzáadtak ehhez bőven. Bárkivel beszéltem róla, mindenki áradozott a reggelente ott megivott kakaókról, és elfogyasztott soros, sós, vajas kiflikről. Csodák csodája, a Cserpes család látott fantáziát abban, hogy újranyisson és működtessen egy ilyet. Mint tudjuk, a május közepi nyitás óta áll a sor a Deák téren, akkora sikertörténet. Készültek fotók is, az egyik épp ez: ``Izléses, szép fotó, jól sikerült. Mióta megjelent, áll a bál, mert az embereknek nem az jut az eszükbe róla, hogy de jó lenne megkóstolni ezt a szendvicset, hanem az, hogy kesztyű nélkül fogják a lányok a kiflit! Úristen, kesztyű nélkül! Sőt, hajháló sincs rajtuk! Közlöm, hogy ez egy fotó, nem a való élet. Nem egy pillanatfelvétel, ez egy tervezett, beállitott, szépen megcsinált kép. És örülnetek kellene, hogy kis hazánkban van még valaki, aki beruház, kreativkodik, működik is az ötlete, nem pedig ráküldeni egy fotó miatt az ÁNTSZ-t…álszentkéim.