péntek 15th június 2012

by marlen

Eddig csak olyan diákokkal volt utolsó órám, akik más iskolába mentek, így nem is voltak fura érzéseim, biztos voltam benne, hogy hallok még róluk, a volt osztálytársakkal tartják a kapcsolatot, időnként visszajönnek majd. Most először fordul elő, hogy valaki azért megy el, mert a családjával együtt a világ másik végébe költözik. Tudom az okát, és megértem. Tartok tőle, hogy nem lesz egyedül a döntésével. De, mégis torokszorító érzés volt tegnap úgy diktálni a jövő évi kötelezőket, hogy ismét eggyel kevesebben leszünk jövőre.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum