kedd 22nd május 2012

by marlen

Az olyan ad hoc ötleteimet, minthogy kiszaladunk a két km-re lévő városszéli barkácsáruházba virágládáért, miközben elterelnek minket, és tíz kilométeres kerülővel jutunk el odáig, ahol annyiba kerül a két láda, amennyiért nem veszem meg elvből, és másikat – kevésbé megfelelőt – veszek helyette, majd hazatérve lesétálva a Sparba, ahol rácsodálkozom arra, hogy kapható az, amelyiket szerettem volna megvenni, ráadásul fillérekért – azt hiszem, hanyagolnom kellene, mert mindig csak ráfizetünk…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum