marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

14 május
5hozzászólás

rendezget

Úgy kezdődött, hogy hirtelen szükség lett volna egy nyolc évvel ezelőtt általam írott három fordulós irodalmi verseny szabályzatára. Teljes nyugalommal mondtam, hogy nyugodtan adjuk be a pályázatot, nagyon rendben van a verseny, bármikor elkezdhetjük, ha megnyerjük. Beadtuk, döntés még nincs, de para az igen. Ugyanis sehol sincs a versenykiírás. Még halványan emlékszem a tavaly júniusi laza kézmozdulatomra, mikor ledaráltam az iratmegsemmisítőn az e szerint egyetlen megmaradt papírváltozatot, mondván, úgyis el van mentve valahol. Nincs. Pedig már életet leheltünk a régi és még használható floppykba, (a tizenkét évvel ezelőtti IBM laptopot még nem sikerült elindítani) s már mindent átnéztem, igen, az összes dokumentumomat. Nincs meg a több mint húszezerbe kerülő pendrive-om sem, amelyen szintén fontos dokumentumok vannak…Tizensok év után elszántam magam tehát végre arra, hogy rendet teszek a dokumentumaim között, beszkennelem a papírfecnikre írott fontos dolgokat, mappákat hozok létre az azonnali eligazodást segítendő, egyértelmű neveket adok minden egyes fájlnak. Két napja csinálom. Nem tudtam, hogy mire vállalkozom…. Közben megdőlt a magamról alkotott azon véleményem, hogy precíz, rendes ember vagyok. S ahogyan látom a növekvő rendetlenséget, fejetlenséget a dolgaim között, ezzel párhuzamosan egyre jobban vágyok arra, hogy igenis legyen rend, rendszer, átláthatóság, logika benne.Ehhez kapcsolódik, hogy nézegettem valamelyik nap egy kézírást. Csupa feladat volt a papíron, semmi különös, mégis elárult mindent a tulajdonosáról. Tágas, nagy terek az egyes részek között, kicsit jobbra dőlő betűk, áthúzások nélkül – minden tiszta és rendezett rajta. Mellétettem a saját kézírásomat. Csupa ideges betű, mint bogarak, szinte élnek, göbök, az olvashatatlanság határát súroló, papírba mélyen belevésett betűk. Jobbra dőltek nagyon, majdnem elrepültek, s közben riadtan kiabáltak. Álltam ott, és megértettem, milyennek láthatnak engem az emberek. Túlságosan impulzív, ugyanakkor tele mindenféle lelki góccal, önmagába zárkózással. Tele ellentéttel, s tényleg megosztó személyiségnek. Erről beszélgettünk aztán este is. Hogy hol ilyen vagyok, hol olyan. Nem könnyítem meg az emberek dolgát. Folyton `tanítok`, okoskodok, de magamról alig tudok valamit. Mintha ez érdekelne a legkevésbé. Folyton szabályokat akarok felállítani, pedig elég lenne csak betartani a már létezőket. Sok dolog volt fájdalmas ebben a beszélgetésben. De ahhoz, hogy ha meghalok, úgy emlékezzenek rám, mint egy kedves, jóindulatú emberre, akivel öröm volt együtt lenni – kellett, azt hiszem. Szóval, remélem ebből a rendcsinálásból végre már valami jó fog származni.

 

5 hozzászólás to “rendezget”

  1. palomanegra szerint:

    Túl szigorú ne legyél magadhoz nagyon sokan nem is ismerik a szót és jelentését: önvizsgálat-, ezekkel a tulajdonságokkal vagy Marlen, persze finomítani szabad:)

  2. zazálea szerint:

    hetek óta meg vagyok szomorodva az írásom miatt, s bár a grafológiában nem hiszek, abban, hogy a lelkiállapotunk tükröződik a kézírásunkon,mégis.elszomorít, ha magad így látod.

  3. marleen szerint:

    én biztos vagyok benne, hogy igen.

  4. marleen szerint:

    elkeseritő, Paloma. nyáron megyek Veszprémbe.

  5. palomanegra szerint:

    Várlak Marlen és nevetni fogunk, nem keseregni:)

Place your comment

Please fill your data and comment below.
Name
Email
Website
Your comment