rendezget

Úgy kezdődött, hogy hirtelen szükség lett volna egy nyolc évvel ezelőtt általam írott három fordulós irodalmi verseny szabályzatára. Teljes nyugalommal mondtam, hogy nyugodtan adjuk be a pályázatot, nagyon rendben van a verseny, bármikor elkezdhetjük, ha megnyerjük. Beadtuk, döntés még nincs, de para az igen. Ugyanis sehol sincs a versenykiírás. Még halványan emlékszem a tavaly júniusi laza kézmozdulatomra, mikor ledaráltam az iratmegsemmisítőn az e szerint egyetlen megmaradt papírváltozatot, mondván, úgyis el van mentve valahol. Nincs. Pedig már életet leheltünk a régi és még használható floppykba, (a tizenkét évvel ezelőtti IBM laptopot még nem sikerült elindítani) s már mindent átnéztem, igen, az összes dokumentumomat. Nincs meg a több mint húszezerbe kerülő pendrive-om sem, amelyen szintén fontos dokumentumok vannak…Tizensok év után elszántam magam tehát végre arra, hogy rendet teszek a dokumentumaim között, beszkennelem a papírfecnikre írott fontos dolgokat, mappákat hozok létre az azonnali eligazodást segítendő, egyértelmű neveket adok minden egyes fájlnak. Két napja csinálom. Nem tudtam, hogy mire vállalkozom…. Közben megdőlt a magamról alkotott azon véleményem, hogy precíz, rendes ember vagyok. S ahogyan látom a növekvő rendetlenséget, fejetlenséget a dolgaim között, ezzel párhuzamosan egyre jobban vágyok arra, hogy igenis legyen rend, rendszer, átláthatóság, logika benne.Ehhez kapcsolódik, hogy nézegettem valamelyik nap egy kézírást. Csupa feladat volt a papíron, semmi különös, mégis elárult mindent a tulajdonosáról. Tágas, nagy terek az egyes részek között, kicsit jobbra dőlő betűk, áthúzások nélkül – minden tiszta és rendezett rajta. Mellétettem a saját kézírásomat. Csupa ideges betű, mint bogarak, szinte élnek, göbök, az olvashatatlanság határát súroló, papírba mélyen belevésett betűk. Jobbra dőltek nagyon, majdnem elrepültek, s közben riadtan kiabáltak. Álltam ott, és megértettem, milyennek láthatnak engem az emberek. Túlságosan impulzív, ugyanakkor tele mindenféle lelki góccal, önmagába zárkózással. Tele ellentéttel, s tényleg megosztó személyiségnek. Erről beszélgettünk aztán este is. Hogy hol ilyen vagyok, hol olyan. Nem könnyítem meg az emberek dolgát. Folyton `tanítok`, okoskodok, de magamról alig tudok valamit. Mintha ez érdekelne a legkevésbé. Folyton szabályokat akarok felállítani, pedig elég lenne csak betartani a már létezőket. Sok dolog volt fájdalmas ebben a beszélgetésben. De ahhoz, hogy ha meghalok, úgy emlékezzenek rám, mint egy kedves, jóindulatú emberre, akivel öröm volt együtt lenni – kellett, azt hiszem. Szóval, remélem ebből a rendcsinálásból végre már valami jó fog származni.

5 thoughts on “rendezget

  1. Túl szigorú ne legyél magadhoz nagyon sokan nem is ismerik a szót és jelentését: önvizsgálat-, ezekkel a tulajdonságokkal vagy Marlen, persze finomítani szabad:)

  2. hetek óta meg vagyok szomorodva az írásom miatt, s bár a grafológiában nem hiszek, abban, hogy a lelkiállapotunk tükröződik a kézírásunkon,mégis.elszomorít, ha magad így látod.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.