fenyőszirup

30 ápr 2012

Kész a szépséges fenyőszirup! ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szösszenetek

28 ápr 2012

1. Még mindig megdöbbenek azon, hogy a fagyi gombóca kettőszáz forint. S mindig eszembe jutnak a sajóhídvégi Böbe presszó két forintos puncs-, vanília-, és csokoládéfagyijai. 2.Újra szeretném érezni azt, mint amikor minden héten hazajártam vonattal szüleimhez. Ahogy bezáródott az intercity ajtaja, abban a pillanatban mintha mázsás súlyokat tettem volna le, elkezdődött a két napos boldogság gyors és intenzív időszaka, s haza – vasárnaponként – már feltöltődve és kipihenten érkeztem. Ezt a felhőtlenséget, belefelejtkezést a pillanatba szeretném ismét. 3. A volt középiskolám épületében lévő egyházi gimiben megüresedett több álláshely is. Egy pillanatra kacérkodtam a gondolattal, hogy megpályázom. Lippi állítja, hogy ő Miskolcon is találna állást. Nagyon-nagyon vonzó alternatíva lenne ez a mi számunkra.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

jó csönd hercegnő

27 ápr 2012

Az egész napos iskolai zaj után hazaérkezni a csöndes lakásba, s meghallani az ajtó kattanását becsukáskor – felemelő. Bár ketten várnak, így az első tíz perc velük telik, ők ugrálnak rám, ám némi kaja után elcsitul minden zörej, s visszafekszenek aludni még egy kicsit. Ekkor jön el az én időm. Leheveredni a kanapéra, becsukni a szemem, s csak hallgatni az óra ketyegését – megfizetethetlen. Szinte érzem, ahogyan görcsben álló idegszálaim lassan kiengednek, s karomból távozik az állandó zsibbadás. Megszerettem a csöndet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

interjú

26 ápr 2012

Életem első, nyomtatásban megjelent cikke az Észak-Magyarország cimű napilap hasábjain,a Tini-zsibongó rovatban. Tizenhét éves voltam ekkor, nagyon mókás. Kattintásra először kisebb, majd új kattintásra nagyobb lesz a kép.``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

zoon

26 ápr 2012

Az egyik ismerősöm azért törölt facebook-on, mert nem bírja elviselni azt, hogy más a véleményem, mint neki. A másik ismerősöm azért törölt, mert nem bírja elviselni azt, hogy megengedem, hogy másfajta véleményen és politikai nézeten lévők is kommentelhessenek nálam, s szerinte ezzel az ő nézeteiket teszem magamévá. Remélem, megérem még, hogy lesznek nyugodtabb idők, amikor a politika nem szól bele nap mint nap az életünkbe. És most ne jöjjön senki azzal, hogy miért hagyom. Drága szíveim, mindannyian zoon politikonok vagyunk, akár akarjuk, akár nem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

[youtube _ajvRYmV2lE]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tudatos

23 ápr 2012

Engem Savi halála az első sokk után arra késztet, hogy változtassak az életemen. Az életünkön, mert ugye van férjem, így bármit teszek, az őrá is hatással van. Visszaemlékezve akkor voltak a dolgaim rendben, mikor holisztikusan szemléltem a dolgokat, s igyekeztem kontrollálni a dolgaimat. Betartottam a sorrendet: először a munka, aztán a szórakozás, először a pénz, aztán a költés, ha sok ülőmunkát végeztem, akkor sokat is tornáztam mellette. Nem volt sok ruhám, de azokat variálni lehetett egymással, és csak olyan, amit tényleg hordok. Gyakorlatilag egy kis szekrényben elfért mindenem. Mindig teremtettem időt és lehetőséget arra, hogy megnézzem a kiválasztott filmet, eljussak rá. Ha ideges voltam, nem hoztam döntéseket, számoltam sokat, vártam egy-két napot, s ha még mindig úgy láttam, hogy helyes, amit tenni kívánok, megtettem. Voltak rangsorok az életemben, voltak hosszabb -és rövidebb távú céljaim. Uraltam a testem, s bár sokat kínoztam éhezéssel, tornával, edzett voltam, s így uraltam a gondolataimat. A külső kontroll maga után vonta a belsőt is. Kiegyensúlyozott igazán sosem voltam, de boldog és elégedett sok-sok pillanatra. Voltak barátaim, s istenemre mondom, nem szeretnék odáig eljutni, hogy csak a facebook legyen az egyetlen kapocs közöttünk. Volt néhány dolog, ami kikapcsolt, örömöt okozott, ezeket most nem találom magam körül, próbálom fellelni őket. Nem utasítom el már a spiritualitást, igyekszem hallgatni az – egyébként tényleg kiváló – ösztöneimre, igyekszem megfontoltabb, nyugodtabb lenni. Jó lenne ezt a zaklatottságot már magam mögött hagyni. Törekszem arra, hogy tudatosan éljem az életemet, ne sodródjak állandóan.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

angyali csárdás

21 ápr 2012

Ha egy iskolában óriási a hangzavar, ott nincs fegyelem, baj van. Ha egy iskolában folyamatos morajlás, méhkasszerű állandó alapzaj van, ott nincs baj, mindenki teszi a dolgát.Ha egy iskolában óriási a csönd, az nem normális, ott nagy a baj, mert természetellenes.Ha egy iskola minden diákja egyszerre némul el, a csönd kibírhatatlan, súlyos, szinte tapintható lesz, bántja a fület, tragédia szorítja el a torkot, s a szíveket. Sok mindenre felkészítenek a pedagógusképzés során , de arra senki sem tud, hogyan kell kezelni azt a helyzetet, amikor a kollégád az egész iskola szeme előtt hal meg, az aulában, a színpad közepén. Nyugodj békében, Savi! Tanítsd meg immár az égieket arra, hogy kell tisztességesen moldvai csárdást járni!``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kapcsolat

20 ápr 2012

Vajon miféle kapcsolat lehet aközött, hogy ha kamarazenét hallok, azonnal vaníliás cukor illatot is érzek?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

juhééé!

20 ápr 2012

Olyan büszke és boldog vagyok, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint itt leszek elnök idén! Madarat lehet velem fogatni örömemben!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Nyolcadikosok voltak, amikor ezt készítették. Ma nagynevű egyetemeken – ki itthon, ki külföldön – tanulnak, többségükről évek óta nem tudok semmit. S bár, a nyolcadik közös együtt töltött évünk végére sok minden megváltozott, a felvétel ebből szerencsére semmit sem ad vissza. S, ez a lényege a művészetnek: megőrzi a pillanatot. Praktikus célja nincs, csak gyönyörködtet, és emléket ad. [youtube 55OICBSsiHg]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

művész

18 ápr 2012

Még a múltkori színházasdi kapcsán annyit, hogy egy dologra kiválóan alkalmas volt ez a nagy csalódás, átvágás. Arra, hogy megint igazolódni lássam a művészekkel szembeni legerősebb sztereotípiámat: a linkséget, a megbízhatatlanságot. Pedig én szeretem őket, tisztelem a másfajta látásmódot. De, amikor harmadszor állsz ott dolgavégezetlenül egy riporttal kapcsolatban, mert ő átmulatta az előző estét és nem bír felkelni, megváltozott a hangulata vagy épp meg sem jegyezte, hogy veled lenne találkozója, vagy folyton lemondja a megbeszélteket, akkor rájössz, hogy neked ehhez sok közöd nincs, és nem akarsz vele már egy idő után közösséget vállalni. Maradsz velük óvatos, és csak távolról kerülgeted őket, nem akarod, hogy belépjenek az életedbe. Mert kivétel nélkül mindegyik megbánt, és a legtöbbször úgy, hogy észre sem veszi, mekkora rombolást vitt véghez a másikban.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ahol megszakad

16 ápr 2012

[youtube brRLeJprBhs]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

posztmodern csicsóka

15 ápr 2012

Ma a piacon megszólított egy kupac csicsóka, s ha már így beszédbe elegyedtünk, haza is jött velünk. Életemben először ettem, ízre kicsit édesebb, mint a krumpli, s biztosan fogunk még venni, nagyon ízlett. Hogy miért ilyen fontos közlendő ez? Hosszas előtörténete van, posztmodern, de tényleg. Ja, a fenyőmagos-mandula fagyi gombóca is bejövős, amivel szintén ma ismerkedtem meg, de róla nincs történet. Posztmodern csicsóka – melyben heroikus küzdelmekről esik szó, arról, hogyan küzdötte le a szerző önnön kicsinységét azért, hogy eljuthasson az írás végére a nagymamájától kezdve, a csicsókán keresztül a reformtáplálkozásig- Nagymamám anélkül halt meg, hogy tudta volna: az a növény, mely ellen oly bőszen hadakozik minden kérésem, könyörgésem ellenére – az a csicsóka. Vice versája ennek, hogy az a növény, melyet oly bőszen védek, amelyikért könyörgök az ő minden kapálási, irtási akciója ellenére – az a csicsóka. Furcsa, hogy évtizedek teltek el egy olyan harcban, melynek még az ellenfelét sem ismertük igazán.(Az író most szövi bele burkoltan az erkölcsi mondanivalót írásába, mely szerint ilyenek vagyunk mi emberek: egy ismeretlen, ám szép eszméért, szerelemért mindent eldobunk, szembeszegülünk bárkivel, miközben a másik oldalon szintén ismeretlen, általunk teremtett szörnyekkel hadakozunk, saját vérmérsékletünknek megfelelően. – A szerk.) (Ebből következik, hogy a nagyi nem volt heves vérmérsékletű, ő a csicsókával is beérte. – az író.)Eközben a csicsóka élt és virult az udvarban, mint Marci Hevesen. Kedvelte az üde, nyirkos talajt, a nagymama időnként kikapálta, így – valami kompromisszumféleképpen – egy idő után hátrakerült a kacsaúsztató partjára. Helyes, kis, stramm medence volt ez, eredetileg az írónak készült még gyerekkorában, medence lett volna, vízinövényekkel – de, aztán félresiklott a terv. Mint mindig.Közben változtak az idők, – tudom, Kriszta esküvőjével kezdődött, aki minden sírás-rívás ellenére sem volt hajlandó lebeszélni magát arról, hogy ne a határban szedett napraforgócsokorral vonuljon be, s előtte ne végezzen menyasszonyi ruhában ejtőernyős ugrást, hogy még az Észak is teljes oldalterjedelemben számolhasson be róla – s a napraforgó divatba jött. Már lehetett kapni virágosnál, a szerencsésebbje a határból lopta a többiektől – de, megkerülhetetlen tényezővé vált. Napsárga volt, szép virágú, s augusztus végéig elvirágzott.Azonban szeptemberben már hiány mutatkozott a virágból, s ekkor a poszt írójának figyelme a hátsó udvarban virító hatalmas bokrok felé fordult, amelyek gyönyörű virágokat hoztak, pont ilyeneket, mint ez itt:Nagyszerű napraforgó-pótlék lett belőle, s idővel visszakerültek az első kertbe, a Lugasba, hogy a kéretlen szemek elől eltakarják a családot. Ma is ott virulnak, s ezen a ponton a történet szála véget is érhetett volna.Csakhogy. Sok évvel később a poszt szerzője megpillantotta a TV-ben ezt a virágot, melyet egy általa csak a népmesékből ismert néven emlegettek a riportalanyok, annak gyógyhatásait magasztalva. S ekkor megvilágosodott a szerző! Összeállt neki a kép, hogy a a Nagy Harc növénye, a `boldogan éltek, amig csicsókát ehettek` – típusú mesék haszonnövénye, s a reformtáplálkozás hívei által isteni csodaként emlegetett, mindig is ott virult a kertjükben! S egyből el is szomorodott, hogy ezt a nagyija már nem élhette meg. `és most viszi!`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

színházi

15 ápr 2012

Mindenki ismeri, hogy nálunk nem érdemes előfizetni lapokra, mert biztos nem fognak megérkezni – elég, ha csak a közelmúltbeli eseményekre gondolunk, mikor az előfizetők két hétig nem kapták meg újságjukat. Kért valaki elnézést tőlük, kárpótolták őket? Dehogy. Ismerjük, hogy nálunk nem szabad éves bérletet venni sehová sem, még nagy fürdőkbe sem, mert bármikor bezárhatják őket, vagy épp átalakítják, melyet a bérlet megvásárlásakor persze senkivel sem közölnek, s így akár hónapokig is nézegethetjük otthon a sok-sok pénzért megváltott, ám kihasználatlan bérletet. (A non plus ultra ehhez az, hogy van olyan fürdő, ahol ugyanannyiért lehet az előző évben a következőre bérletet váltani, mint az adott év utolsó hetében, ameddig érvényes. Ki érti ezt?)De, maradjunk az eredeti gondolatmenetnél! Annál, hogy nálunk a szerződések, megállapodások az eladót igazából semmire sem kötelezik, következmények nélkül érnek véget, ez a klasszikus `le kell nyelni`- szituáció. Valami hasonlót látok abban is, és hihetetlenül elszomorító, ahogyan a Katonával jártunk. Van egy nagyszerű programjuk, melynek keretében kijönnek hozzánk, beszélgetnek, játszanak a diákokkal, aktuális társadalmi kérdésekre hívják fel a figyelmet, közben a gyerekek megismerhetik a dramaturgot, és a megtekintendő darab koncepcióját. Azután megnézzük az előadást közösen, majd pedig immáron a színészekkel elbeszélgetnek róla. Tavaly remekül sikerült, alig vártunk idén is, hogy részt vehessünk benne. Eljött a március, eljöttek ők is hozzánk, csodálatos volt, mindenki élvezte. Színházba április 25-én mentünk volna, együtt a végzős 12. évfolyam, az utolsó nagy osztályprogramok egyike lehetett volna. Lett volna más program is, de a diákok úgy döntöttek, azt lemondják, és inkább ezt választják, érezték a fontosságát. Leszámítva egy-két embert, szinte mindenki úgy döntött, hogy jön.Mikor visszajeleztünk, hogy pontosan akkor mennyi jegyet vásárolunk, derült ki, hogy áttették az előadást április 28-ára, szombatra – anélkül, hogy bárki is értesített volna minket. Senkit nem érdekelt, hogy napokon keresztül szerveztük, a diákok is a maguk életét, csak azért, hogy ott lehessenek. A megkérdezésünk nélkül áttették a ballagás előtti hétvégére, amikor már mindenki süt-főz előre a vendégeknek, ruhát vesz, fodrászhoz megy. Egy olyan hétvégére, amely négy napos, így aki nem az előző mondatban felsoroltakat csinálja, az épp elutazik. Mint ahogy mi is, tanárok, mindannyian. Hónapokkal előre tervezett utazások, melyet senki sem fog lemondani. Megértem. Nagyon szomorú vagyok, hogy egy kiváló program idén nélkülünk fog lezajlani, s remélem a színház – ha már beszáll egy társadalmi felelősségvállalásról szóló programba – akkor belegondol a saját felelősségébe is. Mert ez így senkinek sem jó. Mi kimaradunk belőle, a csalódásról nem is beszélve, a színháznak nem lesz bevétele. Tényleg szomorú vagyok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

together forever

14 ápr 2012

Ma reggel összefutottam a fodrásszal, aki megdicsérte, hogy milyen jó az új frizurám. Nem, nem azt mondta, hogy jól áll nekem, illik hozzám, hanem azt, hogy jó a hajam. Mivel gyakorlom az önuralom erényét, még bűbájosan mosolyogtam is rá. Mikor elváltunk, belerúgtam egy kőbe dühömben. Este hazajőve megnéztem mikor jár le a hat hónap, és kétségbeestem. Hat hónap, az november (!) tizedike! Hat hónapig nem lehet keseregni, valahogy el kell viselni, együtt kell élni az új hajjal. Mivel sapkát, kalapot a munkahelyemen nem hordhatok, a kis virágos, kis szalagos hajráfjaimat pedig egyszerűen kinevetik, így hozott anyagból kell dolgoznom. Ezért készültek ezek a képek. Egyrészt, hogy dokumentálják mennyit nő majd a hajam, másrészt, hogy megtanuljam addig is viselni ezt a hajat. Kegyetlen hosszú lesz a hat hónap. `` ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ilyen lakást egyszer

14 ápr 2012

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ezt!

11 ápr 2012

A legrövidebb hajtincsem négy és fél centiméteres. A leghosszabb is körülbelül ugyanennyi. Soha, soha az életben többé nem engedek fodrászt közel a hajamhoz! Belenézek a tükörbe, és egy fiú néz vissza rám. Nem lépek ki a lakásból, mig nem nő meg a hajam.A fodrász poénját még elmondom: `Na, ezzel nem lesz bajod egy fél évig! Szeptemberre tök jól beáll majd a fazonja!`Az a minimális önbizalmam is semmivé vált.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csak a szél

09 ápr 2012

Amikor 1934-ben Illyés Gyula útjára bocsátotta Puszták népe című regényét, tudta, hogy óriási lesz a felháborodás, mintha követ dobna az állóvízbe, s nem is volt más célja ezzel. Szándékoltan lezáratlan az első magyar irodalmi szociográfia, mert nem tudott megoldást, s azt remélte: lesznek olyanok, akik miután a bajt feltárta, meggyógyítják majd ezt az elfeledett, elsüllyedt társadalmi réteget, a népesség akkori harmadát alkotó nincstelen parasztságot. Nem nehéz párhuzamot vonni Fliegauf Benedek (Bence) filmjével, a Csak a szél-lel. Más kor, más kifejezési eszköz – mégis, a cél ugyanaz. Dokumentálni, feltárni, megoldást találni. Biztos vagyok benne, hogy amiképp Illyés műve után húsz évvel, itt sem lesz megoldás. Bele kell halni a filmbe a szereplőkkel együtt, ez az egy biztos. Fáj nézni ezt a filmet, minden percben elönt a düh: miért kell ezt nekem néznem, miért tolja az arcomba, miért büntetem magam vele, ahelyett, hogy valami könnyed kis vígjátékon szórakoznék húsvét délután? Majd belémhasít: nem a rendezőre, nem magamra, hanem a társadalomra – s benne magamra is – vagyok dühös, amiért hagyja megtörténni mindazt, amiről a film szól. Ráadásul Fligeauf meg is nehezíti a dolgunk: a kézikamera minden pillanatban a szereplők nyakszirtjére, homlokára mered, szinte megérinthetnénk, elsimítathatnánk a kibukkanó kósza hajtincset, a zene mindig jelen van, lüktet, lélegzik együtt velük, a fények – mintha a külvilág egyáltalán nem lenne fontos – folyton tompák, homályosak. Egyedül a szag nem jön át. Pedig érzik a kívülállók, fel is hívják rá a figyelmet, s mi már csak azt nem tudjuk eldönteni, hogy ez a nyomor bűze, vagy a bőr sajátos, jellegzetes szaga.Konstansan, körülbelül tíz percenként van közben hányingerem. Hol a kávélevestől, hol a `nyalós kávétól`, hol a földre dobált koszos, piszkos edényektől. Nem tagadom, közelről érint a film, hiszen minden embertípusát közelről ismerem, hosszú-hosszú évekig életem részesei voltak az iskolától a körzeti orvosi rendelőig mindenhol. Valóságos a film, s a pár elütő részlet csak úgy jelenik meg, mint vágyott álom egy ideálisabb világról. Ilyen a közmunkások csoportját vezető nő csókja, a skype-on, Kanadából beköszönő édesapa, a kislány angol szavainak mormolása. Szinte hihetetlen. Sokkal hihetőbb az elsuhanó busz, a gyógyszerfüggő család, a magára hagyott kislány, a kikapcsolt áram, a házért megjelenő uzsorások, a kocsmai verekedés képei, a lopással való állandó gyanúsítás, a leszegett fejek, lehunyt szemek. S a rendőr, aki sorolja, hogy kit kellett volna inkább meggyilkolni a `dolgos család` helyett, az `élősködők` közül. Amikor eldördülnek a fegyverek, már mindent tudunk. Már szavaink sincsenek a tettre.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Boldog Húsvétot!

09 ápr 2012

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

pályaudvar

08 ápr 2012

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

húspiac

07 ápr 2012

Nem megy nekem ez a bevásárlás. Példa rá az alábbi párbeszéd, melynek előzmény az, hogy lippi megkért, vegyek egy kiló marhahúst a piacon pörköltnek valót, combból vagy lapockából. Teljesen nyugodtan, önbizalommal lépek oda, cirka háromnegyed órányi sorban állás után, mögöttem még körülbelül húsz ember, mind türelmetlenek, sietnek az ünnepi vásárlással.– Jó napot kívánok, kérnék egy kiló marhahúst combból! – mondom én. – Combból?! – kérdez vissza, némileg csodálkozva, majd a lehető legmesszibbre megy, majd letesz elém egy fél combot.– Honnan vágjak? Kezdek kétségbeesni, majd próbálom a helyzetet megmenteni. – Szeletelt nincs? – Szeletelt?! – néz rám, majd világosság gyúl a fejében, hogy velem valami gáz van, és elvigyorodik. – Talán kockára vágott, nem? – Ööö….igen, azt hiszem, felelem. – De van, de az nem comb, hanem lapocka! Lövésem sincs mi az a lapocka, de már nagyon morognak a nénik, így gyorsan rávágom: – Kérhetnék inkább azt? Hangosan felnevet, majd mondja: – Ugye, maga nem szokott piacra járni?– De, de … csak húst nem tudok venni – mondom pirosra gyúlt arccal, és alig várom, hogy leléphessek. Hazafelé magamban morgok, de mikor itthon észreveszem, hogy semmit sem vettem abból, amit akartam: feladom. Nem tudok én piacon vásárolni, nem látom át, és béna is vagyok. Hozzászoktam ahhoz, hogy sétálok egy nagy bevásárlóközpontban, megnézek mindent, majd eszembe jutnak a dolgok, és bepakolom a kocsiba. Most frusztráltnak érzem magam.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

black

06 ápr 2012

Az előbb megszólalt az egyik tévéadón Black Wonderful Life című száma. Azt hiszem, ehhez a számhoz nekem már mindörökre hozzákötődik a rántott brokkoli íze, melyet a miskolci Rétes-Kék Kávéház elődjében eszegettem, bámulva az utcán sétáló embereket. Azt hiszem, ha kell pont, ahol először éreztem azt, hogy meg kell ragadni a pillanatot, s valamiképpen dokumentálni – az volt az. Egy igazi hétköznapi horizont-összeolvadás, egy banális gesamkunstwerk.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

elő

06 ápr 2012

Ha nem tudnám, hogy tavasz van, a furcsa, éles fények, és a vakmeleg miatt azt gondolnám, hogy jég fog esni.Fura egy nap ez. Teszem a dolgom, mint rendesen, csak közben folyton az motoszkál a fejemben, hogy ez az első Húsvét, melyre nem utazunk haza. Azon gondolkodom, régen milyen nagy és vonzó ünnep volt ez, igazi, a rokonságot – ha csak egy napra is – összerántó. Mi sokáig nem követtük a trendet, nem utaztunk el, nem zárkóztunk be, készültünk testileg, lelkileg, díszbe öltöztettük a lakást és a szívünket, festettük a tojást, sütöttünk rengeteg finomságot. De egy idő után elmaradoztak a vendégek. Először csak a távolabbi ismerősök, majd a közelebbiek is, végül már a rokonok sem tartották fontosnak a látogatást. Mondhatni: okafogyottá vált ez is. Kiüresedett, egyszerű hosszú hétvége lett belőle. Pedig pár éve – mikor megjelentek a gasztrobloggerek, értékké vált a múlt, a hagyományok – nagyon drukkoltam a Húsvétnak, hogy fordítsa meg a folyamatot, de nem sikerült. A Húsvét végképp vesztésre áll. Vajon mindenhol így van ez? ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Komolyan kérdezem: nincs Miskolcon egyetlen blogger sem, aki írna a városról?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

sok

05 ápr 2012

57 db közéleti blogot és 22 db napi-vagy hetilapot, internetes oldalt (jobb-és baloldalit egyaránt) számoltam meg az előbb a GR-ben, melyet rendszeresen olvasok. Magam is megdöbbentem. Azt hiszem, kicsit túlzásba vittem a hírek követését. A félreértések elkerülése végett: 300 feletti azon internetes oldalak száma, melyet követek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

széria

01 ápr 2012

``````````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum