átvágó, nők lapja

29 Már 2012

A mai Nők Lapjában a 8-9. oldalon olvasható a velem készült interjú arról, hogy olvasóvá nevel-e a kötelező irodalom, az alábbi linken pedig az ÁtVágó című új Vágó István-műsorban játszom.http://www.story4.hu/video/index.php?list_type=full

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Sofi Oksanen könyvének elolvasása után három `dolgot` lehet szívből meggyűlölni: a férfiakat, a kommunizmust és a legyeket. Utóbbiak a mű központi szimbólumai, jelenlétük állandó – épp ezért állandó veszélyérzet társul hozzájuk – kizárólagosan csak a húsba hajlandók petézni, s ezzel tönkretéve maguk körül minden értékeset, átvitt és konkrét értelemben is a legdrágábbat: az emberi kapcsolatokat. Olyan picik, s egyetlen, jól irányzott `köpésük` mégis végletes és végzetes.

Épp, ahogyan a kommunizmus és a férfiak működtetik ezt a hideg, kegyetlen világot, mert kettejük közé gyakorlatilag egyenlőségjel tehető a regényben. Egyetlen nyelvet ismernek csupán: az erőszakét, melynek mindenki áldozatul esik életkorától, személyiségétől és vágyaitól függetlenül. Elsősorban a nemi erőszakét, mely után csak a szégyen marad, s az áldozatok messziről felismerik egymást hosszú évek után is. Különösképpen mégsem alkotnak közösséget, ( a szó hagyományos értelmében véve) hanem inkább a gyűlölet az, melyet egymás iránt éreznek. Hiszen a másik látta, hogy mit tettek velem, bármikor felbukkanhat, lebuktathat akkor is, ha már `normális` `családi` életet `él` az áldozat.

„Mindig akad valaki, aki majd pontosan emlékszik. Nincs olyan sötétség, amelynek ne volna szeme.”

(Sajnos minden idézőjelnek jogosultsága van …) Egyedül a magány marad, a befelé fordulás, a tűrés, a csönd és a valeriána.

A regény két idősíkon mozog, két motiváló szál van, melyek csodálatosan kapcsolódnak majd össze, bemutatva, hogy diktatúra és diktatúra között egyetlen korban sincs különbség. `Csak a fekete autó, a krómbőr csizma és az erőszak örök.` A két nő története párhuzamosan fut egymás mellett, de a történet maga egy puzzle-hoz hasonlatos. Oksanen zseniálisan növeszti egyre a félelem hálóját, egyre nő a feszültség, újabb és újabb információkat kapunk, kiszámíthatatlan fordulatokkal. Mindig újabb elbeszélők kapcsolódnak be a történet mesélésébe, mesélik ugyanazt a történetet a maguk nézőpontjából, s az ember egyszerre csak azt érzi: bárkit meg lehet érteni, s épp ezért senkit sem lehet elítélni, azért amit tett. Mert egy dolog közös mindegyikükben: az árulás. Mindenki elárul valakit, teljesen mindegy, hogy tévedésből, túlélési ösztönből avagy kényszerítik rá, s aztán egész életükben viselik ennek a következményeit, működtetve ezzel egy rendszert, mely félelmen és hazugságon alapszik.

Mégis a nagyszerű történelmi tabló ellenére sem ez a regény nagy erénye, hanem az emberi drámák bemutatása. A kevés szóval sokat mondás, a sejtetés, az elhallgatás. A magam részéről hálás vagyok Oksanen-nek, hogy nem részletezi az észt nacionalisták szabadságharcát, a jegyrendszert, az aktuális erőszakszervezet kisgyerek kínzó módszereit.

Épp elég, hogy leírja hogyan és milyen tekintettel követik hősnőink a légy útját a falon, mikor eszükbe jutnak például a fentebbi gaztettek…

A Tisztogatás hosszú idő után az első olyan könyv volt, melynél húztam az időt, igyekeztem minél lassabban olvasni, hogy `jaj, csak tartson még tovább!`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

négy film

27 Már 2012

Az Egy nap (One day) története a diplomaosztón kezdődik, és húsz évet fog át. Férfi-női barátság, állandó játék ész és szív között, s mindig lángoló érzelmek egymás iránt. Sablonos történet, ismerjük a végét mindannyian. Annyi elrontott kaland, rosszul sikerült, megkopott kapcsolat, becsődölt karrier, lemondások, drogok, szétesett család. Egy idő után kár hazudni maguknak, kár becsapni másokat, fel kell vállalni, együtt kell élni. De mi van, ha erre már nem adatik meg a lehetőség?! Ettől lesz igazi a film, ez adja meg az ízét, ez az elmaradt boldog vég, s ettől lehet sírni rajta, mert egészen addig csak nevetünk, mókáznak a szereplők. Szerettem ezt a filmet, és az egyik főszereplő Jim Sturgess által megformált Dexter karaktere igazi bukott angyal, lehetetlen nem szeretni, annyira tiszta jellem. Ha már romantikus film, akkor a The Wow – Fogadom. Úgy látszik, trendi manapság boldog filmbe tragédiát csempészni, mert itt is ez az alapszituáció. (Fiatal házaspár autóbalesetet szenved, a feleség amnéziás lesz, de csak azokat az éveket törli az agy, amelyet a férjével töltött, ergó vissza kellene szerezni őt. De, ez nem lehetséges sok-sok nehezítő körülmény miatt.) Érdekes az is, hogy mindkét filmet a férfiszereplők viszik el a hátukon, bár Anne Hathaway az előzőben kiváló. Nem lett egy nagy és kiváló film belőle, de nézhető, kedvelhető, s a drámai vonal is eléggé kidolgozott a filmben. Egészen más világ Az éhezők viadala. Féltem kicsit megnézni, mert a trilógiát szerettem, s nem akartam, hogy csalódjak. Szerencsére nem kellett. A film nem lett hatásvadász, nem lett belőle akciófilm, s még az erőszakkal – mely egyébként a könyv alapját képezi – is igen csínján bántak, gyakorlatilag semmit sem mutatnak belőle. Elég a főhős Kattniss arcát mutatni, hogy elképzeljük mi is történik éppen a szemei előtt. Mivel számomra Peeta volt a legvonzóbb, s legárnyaltabb könyvbéli jellem, nagyon vártam, milyen lesz filmen. Meglepődtem a srácon, de most már úgy gondolom, kiváló választás volt erre a szerepre. Mint ahogyan Donald Sutherland is Snow elnökére, Lenny Krawitz Cinnára, és Woody Harrelson is az egykori győztes, mostani iszákos mentor, Haymitch karakterére. Örültem annak, hogy a film visszafogott, dominál benne a lélektaniság, bemutatja azt a nagyon finom jellemfejlődést, melyet Kattniss ér el a viadal közben. Jó film lett, boldog voltam tőle, érdemes végignézni a 142 percet, és nagyon várom a II. és III. részt is. Helytállónak érzem az idézetet: `Amikor a szerelmes vámpírok rajongói rájönnek, hogy elmúltak 18 és még nem lettek öngyilkosok, talán elkezdenek érdeklődni tágabb társadalmi kérdések iránt is. Ilyenkor nem kell fejest ugrani a politológiába, kezdetnek Suzanne Collins regényei is megteszik.`Francia filmet nem lehet nem szeretni, annyira finom humorral dolgozik mindegyik, a szereplők összetettek, bonyolultak, sosem leegyszerűsített a világuk, sablon történetet ritkán ábrázolnak, Így van ez az Életrevalókban is, melynek nagy újdonsága volt számomra, hogy a gettó Párizst mutatja meg, kiválóan ellenpontozva a másik szereplő hipergazdag magánpalotájával szemben. A csodálatos benne az, hogy reményt ad arra, a humor eszközével lehetséges az átjárás a társadalmi rétegek, és fehér-fekete ellentétben is. Jó, hogy még mindig készülnek ilyen filmek, szívmelengetőek. Részletesebb elemzésekért kattints a filmkockára!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

meghalad

25 Már 2012

Engem azok az emberek nyűgöznek le, – és akarok hasonlítani hozzájuk – akik mindig, minden helyzetben meg tudják őrizni a hidegvérüket, a humorérzéküket, és derűsen szemlélik a világot, minden velük történt rossz ellenére is. Nem véletlenül vonzanak, sajnos én azonnal dühbe gurulok, a legkisebb bosszúság esetén is. Jó lenne meghaladni magamat.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ibolya

24 Már 2012

Soha eszembe sem jutott volna az, hogy valaha is a ház kapuján kilépve ibolyát fogok szedni. Nehéz is lett volna ezt kivitelezni a Belvárosban, de most megtörtént. A héten volt már részünk lakástűzben, ( az ötödiken égett ki egy lakás) vettem részt forgatáson, készült velem interjú, voltam a Jazzy-, és Klasszik Rádióban, tört szét a fogam, lippi volt Az éhezők viadala sajtóvetítésen, én is láttam két szép filmet …..és még mindig nincs vége a hétnek. Holnap munkanap, vasárnap pedig vár a Gardenexpó. Hétfőn pedig a műtét.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

holnap hétfő

19 Már 2012

Véget ért ez a pár nap pihenő, ami nagyon kellett már. Elvégeztünk pár dolgot, ünnepeltünk, kikapcsolódtunk kicsit – ennek ellenére sok dolog maradt végezetlen, kipipálatlanul képzeletbeli listámon. De, ne legyünk telhetetlenek! Csodálatos, igazi ajándék időjárást kaptunk erre a hosszú hétvégére, soha rosszabbat!Most pedig fordítsuk fejünket, benne gondolatainkkal, a holnapi hétfőre! Drukkoljatok kicsit nekem, úgy kettőtől este hatig!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ágy, asztal, tévé

18 Már 2012

Mindenkinek megvan a maga perverziója. Nekem az ágyból tévézés az. Szinte hallom az értelmiségi felháborodást, s szinte érzem `A hálószobába nem való televízió` című tanulmányt lobogtatók rosszallását. De sajnos, én imádom bámulni, hangot levéve, mikor még lippi alszik, s én hamarabb ébredek. Imádom a dokumentum-és ismeretterjesztő filmeket, s imádom hallgatni munka közben a parlamenti közvetítéseket. Imádom az este tíz órai híradókat, amelyek lezárják a napot. Imádok elaludni egy filmen. Mióta elköltöztünk, nem jutott még arra idő azonban, hogy a hálóba is beszereljük. De, ma eljött végre az én időm! S lippinek hála, a három éve megvett, de soha nem használt, fali konzol is felhasználásra került! Alig várom, hogy ledőlhessek pihenni, s nézhessem. Ma ablakot pucoltunk, nagytakarítottunk, bútorokat tologattunk, piacoztunk, hófehér tulipánokat és barkákat vásároltunk, finomat főztünk – elfáradtunk.Holnap pedig fél év után végre az íróasztalom is hazakerül! ````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Boldoggá tett, hogy láthattam végre a Nem beszélek zöldségeket cimű filmet, sikerült hozzá feliratot szerezni. Csodálatos, ahogyan egy szellemileg, testileg teljesen ép 95 éves főhősnő előadásában franciául megszólal Camus, Proust prózája! S bár a nyelvet nem beszélem, a hangzás maga a csoda! Franciául tudóknak külön érdekesség, hogy nyelvileg is két síkra bontott a film, míg Marguritte (Gisele Casadeus) az előbb említett veretes, választékos, irodalmi francia nyelvet, addig a Depardieu által alakított Germain (`A német`) már-már az argóba hajló, de mindenképpen szlenget beszéli. A legszebb francia hagyományokat követi ebben, mert a társadalmi rétegek nyelvhasználata közötti különbséget már a francia realizmus nagy írói is alkalmazták. S ha már így a nyelveknél vagyunk,( rétegelt francia, német) akkor említsük meg az angolt is, mert ezen nyelv nem ismerete Germain által kiváló nyelvi poént szolgáltat. Egyszerűen jó nézni ezt a filmet. S a hölgy, bár már 97 éves, de még mindig él! szólj hozzá: Nem beszélek zöldségeket!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Szentendre, szerelmem

17 Már 2012

``````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

chanel macaron

17 Már 2012

http://boldogkukta.blogspot.com/2012/03/chanel-macaron-macaronrol-feketen.html``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csészényi tér

17 Már 2012

A bögrék nálunk a Jóbarátok sorozattal párhuzamosan bukkantak fel. Hirtelen trendi lett bögréből inni a kávét, a teát, sláger lett a logós bögre, s akinek nem jutott, ő maga szállította be munkahelyére. Közben nekem mindig hiányzott az az óvatos, vigyázó mozdulat, mellyel a finom és értékes, apró porcelán kávés-, és teáscsészéket tartom meg. Elpakoltam hát a bögréket, s otthonról elhoztam a kamillavirágos készlet néhány darabját. Egész más ebből inni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Bejutottam végül a játékba, hétfő délután megyek a műsor felvételére. Ahogy belegondoltam, az esélytelenek nyugalmával indulok neki. Valószínűleg már a gyorsasági kérdésen ki fogok esni, vagy ha valami véletlen folytán mégsem, akkor kapok majd jó kis opera-, sport-, avagy Nobel-díjasakról szóló kérdést, és vége. Csak nehogy valami szakmai kérdést rontsak el! Most egyelőre három öltözet elegáns ruhát próbálok összeválogatni, ami nem csíkos, nem pöttyös, nem nagy-és kisvirágos, és nincs élénk színe. Minden ingem csíkos, pöttyös vagy épp kisvirágos. Nagyvirágos és élénk színű nincs. Mi marad? Fehér ingek, amiket gyűlölök. Ez ilyen speciális tanári fóbia. Közben volt évfolyamtársam megkért, hogy készítsek egy tanulmányt a Nők Lapjának a kötelező olvasmányokról. Korrekt, kissé tudományos három oldalt írtam, erre visszaírt, hogy az egész cikk nem lesz akkora terjedelmű, mint az általam írott, s van még rajtam kívül másik két ember. Tulajdonképpen nem lep meg, de azért örültem volna, ha teljes egészében megjelenik.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

telefon

16 Már 2012

A héten tönkrement a három és fél éves iPhone. Mivel úgy tűnt, itt a vége, elbúcsúzunk egymástól, kiírtam, hogy aki úgy érzi: fontos tudnom a telefonszámát, kérem, küldje el nekem. Mindösszesen ketten tették ezt meg, ami siralmas, tragikus ahhoz képest, hogy körülbelül 400 mentett szám volt a memóriában. Ennyi embernek számítok, vagyok fontos – ezzel is szembe kellett végre néznem. Ezt a két embert viszont megbecsülöm. Közben telefont is kellett nézegetnem. Azzal szembesültem, hogy megváltozott a piac. Két szélsőség közül választhatok. Vagy aláírok újabb két évre egy hűségnyilatkozatot, és lesz egy megközelítőleg olyan jó telefonom, mint az iPhone volt, vagy nem írok alá, és lesz egy teljesen lebutított, csak az alapdolgokra alkalmas minimáltelefonom. Én nem akarok aláírni. Most időt nyertem, mert csak sikerült beindítani végül, de az élettartamára semmi garancia nincs.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nőnap, névnap

16 Már 2012

```` ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kokárda 1920-ból

16 Már 2012

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A kiválasztott

13 Már 2012

Befejeztem Az éhezők viadala – trilógia utolsó részét is, és most kicsit ürességet érzek. Kattniss Everdeen és Peeta közel egy éve alkották életem szerves részét, most szomorúan búcsúztam el tőlük, csendben egymásra hagyva őket, ahogy figyelik a másik minden rezdülését. Nincs boldog vég. A könyv nagyon komor, komoly és sötét. Arra világit rá minden szavával, hogy akármilyen nemes célokért is folyik egy háború – az mégiscsak háború, sok-sok ártatlan áldozattal, s bizony megváltoztatja az emberi kapcsolatokat, s jellemeket. Ami az első részben kicsiben zajlott az arénában, az most világméretűvé szélesedik – megsokszorozva az áldozatok és a feltehető,megfogalmazandó kérdések számát. Megmutat mindent a modern háborúk médiával vivott történetéből, hogyan lesz az ideológiából a hatalomért folytatott taktikázás,s a forradalom jelképéből eladható és irányitható termék. Termék, akit erőteljesen befolyásolnak a fájdalomcsillapitóként adagolt drogok, s folyton egyensúlyoznia kell a valóság és az őrület határán, épp mint a többi szereplőnek.A záró kötet nagy újitása az erőteljes lélektaniság, s igy válik szerethetővé Kattniss. Itt nemcsak céltudatos, határozott, hanem sebezhető, lelkileg instabil is, aki azonban sosem téveszti szem elől azt a vágyát, hogy ő csak emberi módon akar élni, a családjával, a szerelmével. S hogy sikerül-e neki? Mondom, nagyon komor, komoly és sötét könyv ez.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szellemek

11 Már 2012

Szellemvárosokon, szellemfalvakon gurult keresztül az autó tegnap. Sehol, semmi forgalom. Még Pest Belvárosában sem, a legnagyobb péntek esti csúcsforgalomban sem. Mi sem veszünk már sztrádamatricát, maradunk az autóúton. Nem mintha lenne bármi forgalom is a pályákon…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Zsuzsa

11 Már 2012

Sosem tudtam Koncz Zsuzsával mit kezdeni. Szerettem persze, de volt ebben egy adag tisztelet is. Bevallom, néha idejétmúltnak is éreztem. De mikor tegnap – elveszve sötét magyar éjszakában, egyedül az autópályán – megszólalt a rádióban, egyszerre helyére került minden, és egyszerűen, tisztán megfogalmazhatóvá vált.Tegnap nagyon szerettem Zsuzsát.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

sport

06 Már 2012

Minden sportoló egy külön állatfaj. Az, akit már megműtöttek egyszer, és annak ellenére is csinálja hosszú éveken keresztül, hogy eltiltották tőle…na, az a férjem. A diagnózis: porcleválás és szalagszakadás, 26-án műtét. Erről jut eszembe: utálom, hogy Magyarországon csak a versenysport a cél. Ha csak jól akarod érezni magad, akkor meg sehová nem mehetsz. Vagy mehetsz, de a nadrágod is rámegy.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tojás

06 Már 2012

Mivel sosem kellett tojást vennem, nem is voltam tisztában az árakkal. Volt rá okom, mamám nevelget tyúkokat, mindig hoztam tőle, s azzal elvoltam két hónapig. Most azonban, hogy ennyire drága a benzin, sokkal ritkábban jutok haza, és így muszáj vásárolnom, ha enni vagy épp sütni akarok. Mellbevágó volt már a 40 forintos ár is, majd az 52 ft-os is, most épp 56 ft-ba kerül, de a Húsvétra jósolt hatvan fölötti ár már majdnem a horror kategória.Sosem gondoltam volna, hogy megérem azt, mikor már luxusnak számít majd egy egyszerű, hétvégi rántotta is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kredenc

06 Már 2012

Megvan nyárra az egyik programom, ugyanis beleszerettem ebbe a kredenc átalakításba, s mivel szüleimnél is van egy elfekvőben, fel fogom újítani a nyáron! Mert mindenkinek kell egy jó kredenc! http://panyizsuzsi.hu/blog/a-kredenc/

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fárad

06 Már 2012

Azt hiszem, utolért a tavaszi fáradtság. Halogatás, halogatás, és ismételten halogatás.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

játékos

04 Már 2012

Az első, igazi tavaszi hétvége. A város rajzik, mint egy jól szervezett méhkaptár. Kicsit poros még minden, de kit érdekel, ha süt a nap? Ezeken gondolkodom, miközben épp a tiszta üveg, és a külvilágtól teljesen elzárt, nagy lapkiadó székházában üldögélek szombat délután. Épp játékosválogatás zajlik. Jelentkeztem. Annyiszor választottak már ki, s mindig kihagytam a kínálkozó lehetőséget. Most itt ülök három nőtársammal együtt, alulrepzentáltan, mivel a jelentkezők kilencven százaléka férfi, akiket a barátnőjük, feleségük ösztönzött. Mondom, én magamtól. Egyelőre csak röhögcsélek az egészen, poénra veszem, a férfiak aggódnak, jóval idegesebbek, mint mi. Aztán elkezdődik. Fotózás sorszámmal, majd a teszt. Banális dolgok nem jutnak eszembe, melyet a képernyő előtt ülve nem értek, hogyan nem juthat az épp aktuális játékos eszébe. Tíz perc után tényleg szívből kacagok magamban mikor körülnézek, és látom a papír felé görnyedő hátakat. Aztán már ott tartok, hogy kitöltöm előbb a tesztet, majd fejben elkészítem annak poénos változatát is. Az első adandó alkalommal beadom. Negyven perc múlva elbeszélgetés, interjú. Örülök neki, de tartok is tőle, mert utoljára jelenlegi munkahelyem interjúztatott, kijöhettem bőven a gyakorlatból. Így arra koncentrálok, amit én is elvárok, ha felvételiztetek. Legyen valami feltűnő rajtam, amiről könnyen megjegyezhető vagyok, (ez lesz a tűzpiros sál a tűzpiros gyűrűvel a fekete-fehér mellé) tartsam a szemkontaktust, határozott és dinamikus legyek, sugalljam azt, hogy tudok döntéseket hozni, és mosolyogjak. Meglep az első kérdés, de kivágom magam, és el is nevetem. A Casablancáról beszélgetünk, s Afrika végtelen, kék egéről. Aztán közlik, hogy gyakorlatilag olvashatatlan a kézírásom, ellenőrizni nem tudják a válaszaimat. Segítőkészségem határtalan, mondom, hogy felolvasom nekik. Ezen aztán ők nevetnek jót. Záporoznak a kérdések: miért jelentkezett ide, mivel foglalkozik, miért ez a munkája stb.Én nagyon élvezem. Magyarország egyik legjobb médiaszakembere csak rám figyel. Már csak ezért megérte eljönni. Aztán dicsér, de szerintem mindenkinek ezt mondja. Nem számít. Az a két óra teljesen pozitív élmény a számomra. Lippi rettegett, hogy kiállhatatlan leszek, mert elvesztem a türelmemet a sok várakozásban. Ezzel ellentétben talán én voltam a legnyugodtabb, az emberek örömmel beszélgettek velem, megdicsértek, és nem estem ki a felvételi interjúztatós rutinomból. Megérte elmenni. S hogy behívnak-e? Péntekig kiderül.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

laza

03 Már 2012

Most, hogy lett egy lájtos kis délutánom – nem tudtam mit kezdeni magammal. Órákig csak tébláboltam, ledőltem aludni, azt nem tudtam, utána pedig nehezemre esett felkelnem. Végre erőt vettem magamon, kicsit összepakoltam. Most végre rend van a dolgaim között, jól is esik ránéznem. De mára már nem tervezek semmit, valószínűleg el fogok aludni korán. Tavasz van, micsoda tavasz, s találtam egy újabb nagy kedvenc könyvet. Tegnap este mikor befejeztem, elsírtam magam rajta, annyira igazságtalannak éreztem a főhős halálát.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum