Cheri

Azt hiszem, egy idő után – minden lényeges megfogalmazása után, mikor rájön az ember, hogy az igazán fontos dolgok úgyis kimondhatatlanak és fájdalmas felismerésekhez vezetnek csupán – mindannyian elérkezünk oda, ahová Stephen Frears ezzel a filmmel. Így írnak róla:`A lélektani titkosírás megfejtése helyett Stephen Frears inkább a fecsegő csecsebecsék felé fordul. Gyűrűk, gyöngyök, nyakékek és brokátok pillanatnyi értékei, jelentései, illetve az, hogy e tárgyakat éppen ki és hogyan viseli – ezek izgatják a rendezőt.` És ez igaz is, tobzódunk a szecesszió csodáiban, a csodálatos ruhák, ékszerek látványa egyszerűen lenyűgöző. Minden finom, már-már bántóan kifinomult, (ez főleg a férfiak esetében hat zavarólag) de mikor úgy igazán beleélnénk magunkat a dekadencia, és az érzékiség világába – véget ér a kor is, a film is. A hedonizmus hosszabb távon nem a túlélés eszköze, s nem bocsátják meg azok, akik nem részesülnek belőle. Azért ennyi finomság közben jól jöhet egy kis brutális, kilencven százalékos kakaótartalmú étcsoki. Csakhogy legyen valami ellensúly.[youtube_sc url=`http://www.youtube.com/watch?v=S_dCJ7NQLxs`]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.