Cheri

Azt hiszem, egy idő után – minden lényeges megfogalmazása után, mikor rájön az ember, hogy az igazán fontos dolgok úgyis kimondhatatlanak és fájdalmas felismerésekhez vezetnek csupán – mindannyian elérkezünk oda, ahová Stephen Frears ezzel a filmmel. Így írnak róla:`A lélektani titkosírás megfejtése helyett Stephen Frears inkább a fecsegő csecsebecsék felé fordul. Gyűrűk, gyöngyök, nyakékek és brokátok pillanatnyi értékei, jelentései, illetve az, hogy e tárgyakat éppen ki és hogyan viseli – ezek izgatják a rendezőt.` És ez igaz is, tobzódunk a szecesszió csodáiban, a csodálatos ruhák, ékszerek látványa egyszerűen lenyűgöző. Minden finom, már-már bántóan kifinomult, (ez főleg a férfiak esetében hat zavarólag) de mikor úgy igazán beleélnénk magunkat a dekadencia, és az érzékiség világába – véget ér a kor is, a film is. A hedonizmus hosszabb távon nem a túlélés eszköze, s nem bocsátják meg azok, akik nem részesülnek belőle. Azért ennyi finomság közben jól jöhet egy kis brutális, kilencven százalékos kakaótartalmú étcsoki. Csakhogy legyen valami ellensúly.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.