nem az enyém

Egyre többször találkozom azzal a véleménnyel, hogy `nem az én gondom, nem érdekel más kínja, van elég bajunk, nem akarom még ezt is hallgatni – segíteni úgysem tudok`. Olyan emberektől, akik egy- két éve még jótékonykodtak, szívesen foglalkoztak egymással, meghallgatták a másik életének buktatóit. Mára már nem maradt más, mint a leszegett fej, az ökölbe szorított kezek, és a mindennapi harc a túlélésért. Azt hiszem, elromlott valami nagyon körülöttünk, s én gyakran félek attól, ami bekövetkezhet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.