nem

30 dec 2011

Minden – az élet minőségének javítását maga elé tűző – gazdasági könyv azzal kezdődik, hogy életünk legelső keresetétől fogva tegyünk félre egy minimális összeget nyugdíjas éveinkre. Többnyire ekkor abba is hagyom az olvasásukat, és nem gondolkodom inkább tovább.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tévézik

30 dec 2011

Lujzi tévézik. ViaSat History-t néz, s mikor kikapcsoljuk a tévét, morog. Lujzi tévézik. Az okosok szerint ezt nem teheti, mert a macska csak foltokat lát, mégis ezt teszi. ````````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ryan

30 dec 2011

Végre rájöttem, honnét volt nekem ennyire ismerős Ryan Gosling! Nem, nem a Half Nelsonból, nem a Plasztikszerelemből, hanem sokkal régebbről, mikor még kamasz volt! Élete első filmjében, az Emlékezz a Titánokra!-ban ő játszotta a fehér fiút, aki a legmélyebb barátságot köti a néger srácokkal. A kisebb diákok imádják ezt a filmet, és én is, mert nem szájbarágós, de mégis nevel, s közben sok poén elhangzik. Egyébként mostanában szinte minden általunk nézett filmben belefutunk a srácba. Vagy Emma Stone-ba. Annyira azért nem bánom!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Ez a Mikulás-Karácsony-Szilveszter Szentháromság – ennyire rövid időn belül – kicsit sok már nekem, mert mindig számvetésre sugall. És sajnos vannak olyan évek, melyeket nemhogy átgondolnánk, de egyenesen kisatíroznánk a naptárból, meg nem történtté tennénk, a lehetetlent megpróbálva. De, nem lehet, persze. Abban is biztos vagyok, hogy jövő ilyenkor nosztalgiával fogunk visszagondolni erre az évvégére, amilyen cudar, rideg napok, hónapok, év jön ránk. S nekünk nincs viharkabátunk, könnyű kis felöltőben érkezünk a bálba…Na, de visszatérve a számvetéshez, találtam Gyöngyösön egy könyvecskét Kis útmutató az élethez címmel, most ezt forgatom. Nincs benne újdonság, inkább a nézőpont teszi aranyossá. Az ilyen tanácsok, mint például: `Ha vendégségben töltötted az éjszakát, ágyazz be magad után!`, vagy `Ismerd meg lakókörnyezeted növény-és állatvilágát!`. S mivel, a Vidéki Élet írópályázatán – ahol indultam, de túl posztmodern voltam nekik – kaptam egy kis noteszt, `tej-kenyér-együttérzés-kávé-wc papír` – felirattal (mint az élet legfontosabb dolgai), most már van is hová feljegyeznem, hogy okosodjak.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

bankár

29 dec 2011

Végeztem Frei Tamás A Bankárjával. Leszögezem: nem csalódtam, bár teljesen más, mint az első kötet volt, A Megmentő. Annyi biztos, hogy a könyvben több a realitás, mint bármelyik kortárs regényben, cselekményből pedig legalább nyolc másik regény is kitelne. De, a szerző tehetségére vall, hogy a sok-sok szál mindegyike összeér, elvarratlanul nem marad semmi. Olvasás közben folyton azon gondolkodtam, honnan tud ennyi információt a szerző, mert végig olyan, mintha egy bennfentes vezetne végig a gazdaság világában. A mű jó, Frei vérprofi. (csak nem értem, miért jelent meg a kötetben ez a sok felkiáltójel, Frei eddig sosem használta őket…)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

idő

29 dec 2011

Az biztos, hogy nekem nem lenne jó egy olyan munka, ahol szabadúszóként én osztanám be az időmet…Régebben, mikor még volt napirendem, jobb volt. De most elúszok mindennel, és ez halálra idegesít. Mint ez az időjárás is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

rém

27 dec 2011

Most, hogy Frei Tamás A bankárját olvasom, megint visszatért évekig tartó legrosszabb rémálmom arról, hogy háború van, s nekem gyalogosan kell eljutnom valahogyan hidegben, hóban, sárban, éhesen, repülő bombák közben, ide, vidékre. Évekig álmodtam ezt, aztán eltűnt, s most egy hónapon belül másodszor tért vissza.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vendégségben

27 dec 2011

Úgy örülök, hogy a kismakkernek `találtam` gazdát, amíg szüleimnél vagyunk. Ide sajnos nem szívesen hoztam volna, egyrészt a tőle kétszer akkora három macska, a másik két kutya miatt, másrészt a kertes ház is ok, hiszen féltem volna, hogy véletlenül kiszökik, és nem találjuk meg… De, sosem szerettem egyedül hagyni őt a lakásban, még ha csak két napig is vagyunk távol. Annyi baj, szerencsétlenség, sokk érte már így is rövid kis élete során. Így viszont, Gyöngyösön, lippi mamájánál, biztonság, sok kaja és még több szeretet veszi körül. S olyannyira bedobta már magát, hogy beleszerelmesedtek, és vissza sem akarják adni.:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

normális?!

25 dec 2011

Szerintem se az nem normális, hogy dec. 24-én egész nap zuhog az eső, se az, hogy dec. 25-én kora reggeltől úgy süt a nap, hogy képtelenség aludni, és a madarak tombolnak a fákon….Ha jól emlékszem, két éve volt karácsonykor 22 fok, mikor egy szál pólóban napoztunk az udvaron…Lehet, hogy csal az emlékezetem, de én karácsonykor nagy havazásokra emlékszem nemcsak gyerekkoromból, hanem még az egyetemi évekből is. Mióta Pesten élek, azóta vannak ezek a furcsa telek, az utóbbi másfél évtizedben. Vagy nem? Csak annyira vágyom a hóra, hogy ezt gondolom? ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

listák

25 dec 2011

A férjem szavai, az ő listája: `Fenyőfa kész. Halászlé kész. Pulyka kész. Palacsintatorta kész. Ajándékok kész. Kis pihi délután kész. Karácsony szenteste : mission completed. Minden kedves és nem kedves ismerősömnek Boldog Karácsonyt Kívanok!`…én annyit tennék még hozzá ehhez, hogy mindemellett én még sütöttem pizzát is, mely pezsgővel fogyasztva egészen különös hangulatot ad a halászlétől, pulykától, mézeskalácstól zsongó karácsonynak:) azt hiszem, hagyományt teremtek ebből:)``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

az ünnep percei

25 dec 2011

Érdekes módon az a Vitray – és felesége, Kállay Bori – hozta el a meghatódást, és vele az öröm perceit, akit sosem kedveltem. Annyi szépséget, finom és kulturált beszédet, csodálatos zenét hallottam ma délután tőlük, amiért még sokáig hálás leszek. Mindenkinek békés, boldog, csendes Ünnepet kívánok. ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

könyvek

24 dec 2011

Kedves ismerős panaszkodott arra, hogy az idei karácsonyi könyvpiacon a vámpíros-coelhos kínálaton kívül nem nagyon van semmi, értékes meg pláne sem. Vele ellentétben nekem egy perc alatt csak ennyi könyv jutott az eszembe, melyeket szívesen látnék a karácsonyfa alatt, vagy olvasnék valamikor: – Kepes András: Tövispuszta– Izom Tibor: Magilla bekombinál – Simon Tamás: Vérmacska avagy Alfie világuralomra tör– Szécsi Noémi: Nyughatatlanok – Frei Tamás: A Bankár – Ransom, Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei – Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz Remélem, lesz még olyan idő, mikor az ilyen kívánságok maradéktalanul teljesülnek majd.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

karácsonyi finis

24 dec 2011

Szomorú karácsony lesz ez, fekete, minden értelemben. Épp ezért kellenek az olyan írónők, mint amilyen Janikovszky Éva is volt, hogy egy legalább egy pici mosolyt csaljon az arcunkra, vagy a meghatottságtól elmorzsolhassunk egy-egy könnycseppet. Szóval, mosolyogni tessék, itt a Karácsonyi Finis! Már a finisében vagyunk annak a világméretű maratoni futóversenynek, amelynek célja a szép, boldog karácsonyeste. November óta futkosunk, készülődünk, törjük a fejünket, cédulákat írogatunk, még az egyre szaporodó reklámújságokat se dobjuk ki olyan határozott mozdulattal, hátha adnak valami ötletet. Ami azt illeti, adnak is, de mennyit! És mennyiért! Pedig most minden olcsóbb, minden akciós áron kapható, ha volna félmilliónk, könnyedén megspórolhatnánk azt a százezret, amelyből aztán gondtalanul megajándékozhatnánk szeretteinket. (Azt hiszem, ezt nevezik likviditási gondnak.) Amikor csak időnk engedi, bolyongunk a városban, nézzük a kirakatokat, méghozzá úgy, ahogy a vendéglői étlapot szoktuk, előbb az árakat, aztán a hozzá tartozó árut. Most sajnáljuk csak igazán, hogy nem tudunk kötni, horgolni, batikolni, barkácsolni, korongozni, kosarat fonni, gyöngyöt fűzni, csipkét verni, lámpaernyőt festeni! Ámde késő bánat. S míg a karácsonyi lámpafüzérek sárga fényében járjuk a várost, bizony be-bekukkantunk az utunkba eső használtruha-üzletekbe. Mert ugyebár, magunknak ott szoktuk beszerezni a szebbnél-szebb (holland, francia, svájci tisztított) szoknyákat, pulóvereket, blúzokat kilós áron. És mit ad Isten! Éppen most találjuk meg azt a blézert, amit egy éve keresünk. Felpróbáljuk: tökéletes. Állunk a tükör előtt, de ne döntsünk elhamarkodottan. Ha megvesszük, hozzá kell nyúlni a karácsonyi pénzhez. Örömünket elrontja a lelkiismeretfurdalás. Micsoda önző nagymama! Ha viszont nem vesszük meg, hónapokig arra fogunk gondolni, hogy egyszer az életben adódik ilyen szerencsés véletlen, de hát sajnos ugye, nem. Ó, a mártír nagymama! (Én, ha megtalálnám végre azt a blézert, biztosan megvenném. Aztán örömmel tudatnám a gyerekekkel, hogy rám ne legyen gondjuk, már megvettem magamnak az ajándékot a nevükben – ennyiért. Ez a hazárd nagymama. Mert lehet, hogy már ők is vettek valamit nekem.) December közepére aztán csak vásároltunk már ezt meg azt, ott lapul mind a szekrény mélyén, ajándékpapírba csomagolva, régi virágcsokrokról leszedett és megőrzött színes szalagokkal átkötve. Már feladtuk a karácsonyi, újévi üdvözlőlapokat, leveleket is. Túl vagyunk a sokkon, amikor az első öt tengerentúlra szánt levéllel haza kellett jönnünk a postáról, mert nem volt nálunk elég pénz. Akkor valamelyest kurtítottunk a gonddal összeállított listán. A néhány további `egyéb külföld` kimaradt, s az `egyéb európai országok`-ban élő barátaink sora is ritkult, helyettük több `szomszédos országok`-ban élő barátunknak kívántunk kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt, hazai portóért. Lám, mire jó, ha az embernek annyi barátja van világszerte! A maratoni futás finisébe értünk: már csak a piac van hátra. Mit vegyünk, mit főzzünk? Egyáltalán, ki ül az idén a mi karácsonyi asztalunkhoz? Vagy elég lesz egy ág is? Elég lesz. Meg egy-két gyertya, karácsony délelőttjén a temetőbe. Mert a karácsony már elköltözött tőlünk. Nem a gyerekek jönnek hozzánk, mi megyünk hozzájuk. Nem nézzük már az órát, nem idegeskedünk, nem gyújtjuk be a sütőt, nem zárjuk el – teljesen kiszárad az a szerencsétlen pulyka! – nem állunk az ablaknál. Nincs kit várni. Szatyorba rakjuk ajándékainkat – ha jómódú gyerekeink kocsival értünk jönnek, hálásak vagyunk a sorsnak – ha nem , akkor időben útnak indulunk, hogy még világosban odaérjünk. Mert hozzájuk költözött a karácsony. A mi karácsonyunk is. Ott a feldíszített fenyőfa, alatta a sok meglepetést tartogató csomag – ott az öröm. És eljön a gyertyagyújtás, a Mennyből az angyal, a meghatottság, az együvé tartozás, az emlékezés ideje. Egymásra nézünk és azokra gondolunk, akik már nem állnak itt velünk a fa körül. Ölelés, puszi, boldog karácsonyt! Szégyenlősen letörölt könnyek. Sok elmúlt karácsony emléke. És az unokák mai öröme. Kezdődik az ajándékbontás. Figyelünk: örülnek-e a szerény ajándékainknak? De ne felejtsük el, ők is figyelnek: hogy mi vajon örülünk-e? Hát örülünk, akkor is, ha nem azt kaptuk, amit kértünk, akkor is, ha tavalyelőtt ugyanezt kaptuk, semmire se mondjuk azt, hogy kár belénk, hogy ugyan már, nem kellett volna ennyi pénzt kiadni, ne mondjuk, hogy ugyan hová veszek fel én ilyen drága sálat? Ne ajánlgassuk frissiben a lányunknak, menyünknek, hogy ez inkább neked való, drágám! Kanyarintsuk a nyakunkba, álljunk a tükör elé kacéran (hadd mosolyogjanak unokáink!) és örüljünk neki. Hiszen örömet akartak szerezni vele, mint ahogy mi is nekik az ajándékainkkal. Hetek óta készültünk erre a napra. A szeretet ünnepére. Most itt van. Együtt vagyunk a mieinkkel. Szép ez az ünnep, de törékeny, kényes, mint a finom üveg. Megkarcolhatja, összetörheti egy fintor, egy rossz szó, egy akaratlan mozdulat. Vigyázzunk rá. Mosolyogni tessék! Szívből, igazán. S ha sikerül, egy szép családi fotóval lehetünk gazdagabbak. Odatehetjük a saját kis fenyőágunk alá.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ooopsz

23 dec 2011

Átutaltam ma a UPC által meghagyott felmondási díjat, azt a rengeteget, melyet az egy éves hűségnyilatkozatunkból igénybe vettünk, mint kedvezményt. Nem igazán vágom, miért kellett fizetnünk, mikor ők nem tudnak szolgáltatni a III. kerületben. A dühítő az egészben az, hogy kb. háromszor kérdeztük meg az új tulajdonost a régi lakásban arról, hogy nem írathatjuk-e át az ő nevére az előfizetést, mert neki úgyis szüksége lesz rá, s nekünk így nem kellene hatvanezret kifizetnünk. Háromszor utasított el, majd miután lezártunk mindent a UPC-vel, tegnap felhívta lippit, hogy tényleg, mégis szüksége lenne rá…na, ez a pech.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

torokcsakra-olaj

23 dec 2011

Nem tudom, hogy csak azért-e, mert mára kezdtek hatni a gyógyszerek, vagy tényleg ennyire hatásos ez a cucc, de a torokcsakra-olaj kétszeri bemasszírozása után jobban érzem magam. Torokcsakra-olaj. Nekem. Hm.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

biztos

21 dec 2011

Olyan jó lenne valami, ami bizonyosság. Ami holnap is az marad, ami ma volt. Jelentése nem változik, stabil, szilárd és mozdithatatlan.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

narancs

19 dec 2011

Csodálatos, muffinnal, édességekkel diszitett bögréket vásároltunk, csomagban (4db) 700 ft-ért. Épp ezért ma megkezdtem a kollégáknak, ismerősöknek az ajándékgyártást. A bögrékbe saját készitésű narancsos-étcsokis-mákos kekszeket, narancsos teafiltereket tettem, majd becsomagolva, saját szedésű tobozokat tettem rájuk. A másik, amit csináltam és még fogok is: száritott narancskarika, fentebbi keksz, narancsos teamécses celofánba burkolva, verssel és tobozzal diszitve. Más ötletem, családi ajándékokra például, még nincs. Marad az utalvány

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

egy hét

18 dec 2011

Ahhoz képest, hogy mához pontosan egy hétre Karácsony lesz, ilyenkor már túl leszünk a fadiszitésen, és épp az ünnepi vacsorára készülünk – nekem semmilyen karácsonyi hangulatom sincs. Nyilván hozzájárul ehhez az is, hogy minden szürke, az időjárás még véletlenül sem idézi fel a tél képzetét bennem. De, igazából évről évre egyre nyögvenyelősebb ez az ünnep a számomra. S egy olyan korban, mikor szinte mindenki anyagi gondokkal küzd, a gazdaság állapota, a válság határozza meg mindennapjainkat, még ellenszenvesebbé válik egy olyan esemény, mely a határtalan fogyasztásról szól, mind vásárlás, mind ételek tekintetében. Igazi, nagy ajándékokra, melynek szivből örülne az, akinek adom – nincs pénzem. A pótlékokhoz, apróságokhoz meg hangulatom nincs. A felhalmozott kajamennyiségtől – az antibiotikumtól kikészült gyomrommal – már előre rosszul vagyok. Egyházi oldalról semmit sem mond nekem. Idén nem akarok karácsonyt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

finnugor vámpír

18 dec 2011

Szécsi Noémi Finnugor vámpír című könyve azért megviselt. Morbiditásban legalábbis mindenképp. Persze, mi mást várhattam volna egy ilyen könyvborító után?:)``Csak magam hibáztathatom egyébként, amiért sosem olvasom el a fülszövegeket. Így nem ért volna meglepetésként, hogy a könyv nem mai, hanem majdnem tíz éves, 2002-es. S mintegy időkitöltésként, finn ösztöndíja közben írta meg az írónő. S én balga még azt hittem, hogy napjaink nagy vámpírkultusza lesz ez is, csak sajátos magyar humorral fűszerezve?!Nem tévedés, én sírtam a röhögéstől, miközben olvastam. Hol kínomban, mert már annyira morbid lett minden, hol pedig örömömben, mert szellemes volt, mókás, humoros, nyelvi és intertextuális bravúrokban gazdag, amit és ahogyan leírt. Le sem tagadhatná Szécsi Noémi, hogy ez egy igen jól képzett és nagyon okos bölcsész könyve, ami előny és hátrány is egyben, nekem mindenképp, de egy laikus olvasónak lehet, hogy nem nyílnak meg azok a szövegek, utalások, melyek nekem sokat jelentenek. De, ettől függetlenül is tényleg sírva röhögős a könyv. Főhőse a vámpírpalánta Voltamper Jerne és nagymamája, aki Nagy-Magyarországos bögréből issza a vért, rendszeresen denevérré változik, s nem mellesleg, az európai kultúra legnagyobb alakjai vették már feleségül, s ő `szítta a vérüket`. Az első részben, mely felkészülés a vámpírrá válásra, a meghalásra, szerintem a nagymama alakja erőteljesebben árnyalt, a legjobb poénokat ő tolja, Jerne szenvtelensége és humora ekkor még csak meserészleteiben jelenik meg, valamint fejtegetéseiben a meseírásról. Írásmódját nem csupán a konvenciókkal szembeni ellenségesség, hanem inkább egyfajta érzéketlenség jellemzi — a tanító célzat igényét például úgy igyekszik kielégíteni, hogy az állatok egyébként abszurd párbeszédeibe az alkoholfogyasztás ártalmairól szóló kitételeket illeszt.A második részt aztán `feltámadása, vámpírrá válása után` már szinte teljesen ő uralja, a nagymama fizikailag is eltávolodik tőle, s büntetésként azt szabja elbeszélőnk írói ambíciói miatt, hogy vagyonát száz évre zárolja, s egy vegetáriánus étterembe száműzi mosogatónak, két vérkonzervet hagyva meg nasinak. Jerne, aki irtózik a testi közelségtől, de vérre mégis szüksége van, O.-t, a feltörekvő fiatal költőnőt szemeli ki áldozatnak, de ahhoz hogy meghódítsa, keresztül kell rágnia magát hét évszázad szerelmes versein, sablonjain. Mulatságos, ahogyan egy szenvtelen vámpír szemszögéből a semmivé lesznek a legszebb, legszerelmesebb szövegek! Ennek a második résznek a címe: Utóélet, mely értelmezhető úgy is, mint a romantikus vámpírhagyomány és a gothic-novellek újraértelmezése, az elbeszélői nézőpont megújítása. S az utolsó rész? Igazi vígjátékba illő fordulattal zárul. A bosszúra szomjas nagyi saját csapdájába esik, Jerne `túléli` és boldog véggel `kezdődik` az ő igazi története. Ide azonban már nem kísérhetjük el!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

why

17 dec 2011

Valaki árulja el, hogy miért jó a macskánknak az, ha minden egyes reggelre kipakolja a szoba közepére a fehérneműs fiókot?:) Tényleg vannak ilyen kis checklist-jei, napi rutinjai, mint például: reggeli klotyózás, ablakban üldögélés redőnyfelhúzás után, alvás, kutya oldalba és fejbe rúgása legalább naponta ötször, bugyipakolás, simi két óránként?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ma

17 dec 2011

Ma reggel úgy sütött a nap, mint hónapok óta egyszer sem. Éles, furcsa fénye volt, a változást igérte. Beteg tüdőmmel feléje fordulva próbáltam enyhiteni a fájdalmon. Aztán hatalmas szél kerekedett, és egyre sötétebb lett. A nap végleg eltűnt, s háromkor kénytelen voltam lámpát oltani. Tudom, hogy a vész le fog csapni, az állatok is jelzik, nyugtalanok. Ma még megfordul a világ velünk.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Karácsony Múzeum

13 dec 2011

Karácsonyi készülődésünk jegyében kihagyhatatlanok az adventi vásárok, kiállítások. Nehéz ebben a műfajban újat mondani – kérdés, hogy kell-e egyáltalán, hiszen karácsonykor pont a hagyományok a lényegesek – de Szentendrének, a kis ékszerdoboznak, a festők városának sikerült.A gyönyörűen felújított kanyargós utcákon, rejtélyes sikátorokban eltévedni nem csak Advent idején kellemes, de ilyenkor a legszebb. Mindenhol apró kávéházak, finom illatú cukrászdák bukkannak elénk, utunkon elkísér a forralt bor és a sült alma illata. A meghitt félhomályt egy helyütt óriási fényár váltja fel, erősödik és torlódik a tömeg, majd hirtelen ott állunk a felújított Hubay-ház bejáratánál, s a Karácsony Múzeum ajtaja már tárul is ki nekünk. Ha eddig nem lettünk volna a megfelelő hangulatban a cseperésző őszi esőben, ez egy csapásra megváltozik! Benn meleg van, egymás után szólalnak meg az andalító dalok, s a bolt minden négyzetméterére jut egy angyalka, gömb – tobzódunk a karácsony kellékeiben! Minden létező szín és forma, a klasszikustól a csajosig, minden stílus megtalálható itt! Nem győzzük kapkodni a fejünket, egyre csak kattog fényképezőgépünk vakuja, egyik ámulatból a másikba esünk, egymást bökdössük: „Láttad azt? Figyelj oda, nézd azt!”Kacagunk, mint a kisgyerekek, elfelejtjük a gondot, a bajt, a nyűgöt, itt minden értünk van, mintha csak gyermekkorunk régi és rég feledett ünnepei újraélednének a feledés homályából.Aztán odaérünk az elmúlt másfél évszázad karácsonyait bemutató vitrinek elé. Saját kezűleg, maradék anyagokból készített „szegényes” díszek, mégis oly meghatóak. Kézzel sodort karácsonyfák, filléres emlékek, 1850-ből itt maradt szaloncukor. Aztán jönnek sorban a polgári, majd a szocializmusból már általunk is ismert díszek. Olyanok, amelyek már nekünk is voltak. Felejhetetlen élmény a gyűjtemény, s a legszebb még a végén vár: a nefelejcscsokorral díszített házi áldás, melyet azonnal megvásárolnék, ha lehetne.A Múzeum, az igazi földi mennyország nagy és kis gyerekek számára egész évben nyitva áll, hiszen csak rajtunk múlik, s minden nap karácsony van!Beszéljenek a képek!A múzeumról bővebben a honlapjukon tájékozódhatunk: http://hubayhaz.com/``````````````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ökörszem

09 dec 2011

Tegnap valahogyan szóba került gyermekkorunk nagy találmánya, a zsirban kisütött, túróval töltött zsömle. Bizony, minden szombaton nagy örömmel vártam ezt, szinte a hétvégéket jelezte ez a sütemény. S erről eszembe jutott a Miskolc főutcáján valaha létezett Flamand pékség, ahová a bulik után, hajnalban, mindig betértünk, hogy az első sütésből vásároljunk ökörszemet. Oly annyira elfogott a vágyakozás utána, hogy ma vettem is. Remélem, nem fogok csalódni benne. Fránya nosztalgia!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

makker alakít

07 dec 2011

Úgy látszik, a cicáknak tényleg kilenc élete van. Hazatérve szabaditottam ki egész napos fogságából: egy tiz cm magas szűk fiókba kuckolt be még reggel. Aztán majdnem hasra estem miatta, ráléptem a farkára, majd esés közben még sikeresen be is verte a fejét az asztalsarokba. Mondhatnám: kutya baja:D

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

rangsor

06 dec 2011

A legújabb középiskolai eredményességi rangsor alapján országosan a 11., míg a fővárosban a 4. legjobb iskola vagyunk. Büszke vagyok magunkra. Frissités: ma megjött a javitott verzió is, e szerint a 7. legjobb iskola vagyunk országosan! Benne vagyunk a Top10-ben:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

macaron, miegymás

05 dec 2011

Szükségem lenne pár dologra, le is irom őket, éljen az újabb lista! Mikulás, Jézuska, A Vonzás törvénye – hajrá!Kellene egy vizmelegitő, hatos melegségi fokú paplan vagy régi fajta pehelypaplan, derékmelegitő, pár hosszú atléta, néhány könyv, például Szécsi Noémi: Finnugor vámpir-ja, Frei Tamás A bankár-ja, Grecsó Krisztián Mellettem elférsz cimű kötete. Erről eszembe jutott ez utóbbi szerzőtől az annyi idő után végre elolvasott Tánciskola, olyan ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, hogy én sem tudtam vele mit kezdeni. Volt, hogy kinos kötelességgé vált az olvasás, volt, hogy képtelen voltam letenni a kezemből…de, talán épp ezzel érte el, hogy el akarjam még egyszer olvasni. Mostanában a fakultációkra olvasok újra, igy fedezem fel Kunderát újra és újra, mert mindig új oldalát mutatja meg. Most épp a giccs foglalkoztat a műből, ami eredetileg csak annyit jelentett, mint a természetesség elvetése. Mai jelentését jóval később nyerte csak el. Sztálin fiának története kiváló példázat, a szarról filozofálgatni pedig kiváló mérce arra, hogy ki milyen ember, menyire álszent. Egyébként pedig állatorvos történeteket olvasok kikapcsolódásként, amiből túl sok nem jutott az utóbbi időben. Előadtunk egy szindarabot két és fél hónap kemény munka után, most készülünk egy másikkal, bejutottunk a Bolyai-verseny országos döntőjébe, s itt – életemben először – zsűritag is leszek, felvételi előkészitőt tartok harminchat leendő gimnazistának, közben pedig készitem fel saját diákjainkat – mind a tizenkettőt – a társadalomismeret projekt érettségire is. Aki csinált valaha portfóliót, az tudja mit jelent az előző mondat. Állandó, sztenderd programjaim mellett minden hétre jut valami iskolai rendezvény is, vagy a hétvégére annyira kifáradok, hogy két napra lebetegszem. Most épp a fülem gyulladt be, de az antibiotikumnak köszönhetően már megszűnt a hasogató fájdalom. Ennek köszönhető, hogy egyszerre négy-öt tevékenységet próbálok egyszerre csinálni, amivel az őrületbe kergetem férjemet. Ugyanis szerinte – eltérően a többi nőtől – én befejezem mind a négyet-ötöt, de a végére már olyan ideges vagyok, hogy kettő vagy három már csak igen csak nagyvonalú. Vagyis jobb lenne, ha szépen-sorban, egymás után tenném dolgomat, de akkor sosem végeznék. Ráadásul mostanában rengeteget felügyelek oktv-n, s a dolgozatok száma is megszaporodott, a heti 120 db-os nivót mindig sikerül produkálnom. És sokat szenvedek a most bevezetett digitális naplóval is, ami a hiányzásokat egy nap után automatikusan zárolja, ergó minden napra pontos nyilvántartás kell. De, hogy valahová tartson is ez a szöveg, legyen keretes a szerkezet: a Gerbeaudban csodaszép dobozos macaronokat lehet kapni, ezt is kérek a fentebbiektől! Nekem bőven elég a négy darabos csomag.A Gerbeaud-filmmel kivánok édes perceket. Maga a földi mennyország.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Sophie Scholl

05 dec 2011

Megnézve a Sophie Scholl – Az utolsó napok cimű filmet, igazából azt nem értem, hogy miért guillottinnal végezték ki őket. Miért vesződtek a nácik ezzel s a koncepciós perrel, ahelyett, hogy simán fejbe lőtték volna őket?Azt, hogy milyen áthallásokat ébresztett bennem a film, nem fejtem ki. De ijesztő. S ha belegondolok, hogy annak idején mindössze hat év kellett, hogy a választópolgárok 84%-a legitimálja Hitler politikáját, akkor eláll a szavam is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

rozsos

05 dec 2011

Jó dolog a reformétrend, de vannak dolgok, amelyeket lehetetlen helyettesíteni. Például sose készítsetek teljes kiőrlésű rozslisztből kenyérlángost, mert nem finom. Ehető, de nem az igazi.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum