marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for szeptember, 2011

23 szeptember
9hozzászólás

blogger

Mivel a tárhely egy évre előre van fizetve, így nem olyan könnyű `megszabadulni` ettől a blogtól. Kihasználom hát ezt a kis időt az év végéig, néha írok majd ide. Sajnos, a körülmények úgy hozták, hogy másik lakás után kell néznünk, mindenki drukkolhat, hogy épen vészeljük át az elkövetkezendő időszakot: eladás, vevés, ügyvéd, földhivatal, közjegyző stb. A miénkre már van jelentkező, nekünk a hétvégén kell találnunk egy másikat. Hosszú idő után elhagyom a Belvárost is, Békást választottam, ha már úgyis tizennégy éve ott dolgozom. Sosem éltem panelben, de muszáj az eszemre hallgatnom, és ott szépen felújított, kellő nagyságú lakásokat lehet kapni ugyanannyiért mint a Belvárosban egy sötét, rossz állapotú, földszinti, udvari lukat. Ha sikerül eladni a lakást, megszabadulok a hiteltől, végtörlesztéssel. Ma kiszámoltam, hogy bár három éve fizetjük, és eddig 3,5 milliónkba került, – a devizahitel átváltási költségeivel együtt forinthitelre – mindösszesen 200ezerrel csökkent az összeg. Azt hiszem, ezt nem is kell kommentálnom. Mindezek mellett dolgozom, közvéleményt kutatok fogkrém ügyben, a netes női magazin (ahol a cikkíró-pályázatot is nyertem) pedig felkínálta a kultúra rovatot számomra, természetesen hobbiból, novemberig kértem haladékot. Lesz velem egy beszélgetés is a rádióban, Eva Menasse Bocsánatos főbűnök című könyvéről is, közben lippi is munkahelyet váltott…. S persze, versenyekre készítek fel, tömegek jelentkeztek hozzám társadalomismeret érettségire is, és próbálom magam egyben tartani. Legmagasabb röptű gondolatom most épp az, hogy a makker született testőr, kiválóan lehet vele esténként kardozni! Megleptem magam. Azt hittem, már sosem leszek képes leírni egy szót sem. S most csak a fáradtság tart vissza attól, hogy sokkal hosszabb beszámolót írjak…De, azzal én még én is tisztában vagyok, hogy egy blogger az mindig blogger marad, ergó…?

11 szeptember
0Comments

Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat

Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,s szememből az önkívület kicsap,emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,halál fölé, a régi romokon,segíts nekem, szeptember, ne eressz el,testvéri ősz, forrón-égő rokon.Én nem dadogtam halvány istenekhezhideglelős és reszkető imát,mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,pogány igazság, roppant napvilág.Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok,még sok hívő száj büszkén emleget,vérembe nőnek a termékeny álmok,s nők sem vihognak a hátam megett.Nem is kívánok egy pincét kiinni,vagy egy cukrászdát, vendéglőt megenni,csak az élet örök kincsébe hinni,s a semmiség előtt még újra lenni.Ki érleled a tőkén a gerezdet,én pártfogóm és császárom, vezess,az életem a sors kezébe reszket,de lelkem és gerincem egyenes.Uralkodásra a karom erős még,adj kortyaidból nekem, végtelen,s te aranyozd, aki vagy a dicsőség,még most se rút, nem-őszülő fejem.Érett belét mutatja, lásd, a dinnye,fehér fogától villog vörös ínye,kövér virágba bújik a darázs ma,a hosszú út után selymes garage-ba,méztől dagadva megreped a szőlő,s a boldogságtól elnémul a szóló.Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,mint hogyha a perc szárnyakon osonna,el-nem-múló vendégség van köröttünk,hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.Húgom virágokat kötöz a kertbe,aranytálban mosakszik reggelente,s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,a csillagokról ráhull az aranypor.Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.A felnőttek érthetlenül beszélnekegymás között, minden nesz oly goromba,estente búgó hangja van a szélnek,tán megriadt lenn egy sötét falombtól,s a télre, sárra és halálra gondol.Aztán a délután is furcsa nékem,hogy a napot árnyékok temetik,a zongorán, mint hajdan a vidéken,örvénylik a Sonata pathétique,bukdácsol a billentyűn tompa búbanaz édes elmebeteg, árva Schumann,s mert nem lehet már jobban sírnia,száján kacag a schizophrénia.Nem volt a föld még soha ily csodás,a fák között mondhatlan suttogás,a fák fölött szalag, beszegve kancsalfénnyel, lilába lángoló naranccsal,az alkonyat csókot hajít a ködnek,és rózsaszín hullámokon fürödnek.Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,miféle régen elsüllyedt mennyország?Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,a fájdalom, a koldus gúnya is,jaj, hadd mutassam e kis templomot,mely déli tűzben csöndesen lobog.Imádkozó lány, száján néma sóhaj,mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,vakok meresztik égre szemüket,Isten felé fülel egy agg süket.Vagy nézd az estét, a kormos zavarbakis műhelyébe dolgozik a varga,csöpp láng előtt, szegényen és hiába,mint régi képen, ódon bibliája.Most az eső zuhog le feketén,most a sötétbe valami ragyog,mint bűvös négyszögön a mese-fény,fekete esőn arany-ablakok.Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,benn villanyfénynél őszi takarítás,a készülődés télre, az igéret,s az ámulattól szinte égig érek.A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak,s mint a kisikált sárgaréz-edényeka konyha délutánján, mért ragyognak?Mit akar tőlem ez a titkos élet?Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?Ki fényesít eget és hegyeket?Mily pantheizmus játszik egyre vélem,hogy századok emlékét visszaélem?Az Orion süvegje mért parázsló?Miért, hogy mindent lanyha pára mos?Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?Miért csodálkozol, csodálatos?Szép életem, lobogj, lobogj tovább,cél nélkül, éjen és homályon át.Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,te rothadó gondoktól régi magtár.Ifjúságom zászlói úszva, lassanröpüljetek az ünnepi magasban.1935

11 szeptember
0Comments

dzsekó Miskolcról

````

04 szeptember
4hozzászólás

mizéria

Hihetetlen, hogy mennyire fel tud dühíteni a mostani divat. Minden egyforma, és minden cucc úgy néz ki, mintha már eleve használtan került volna az üzletekbe, pedig nekem a turkálókkal semmi bajom. De, ezek az olcsó anyagok, amiket horrorárban lehet megvásárolni, és úgy lógnak, mintha a kutya szájából kerültek volna elő….esküszöm, egy öreg néne is fel tudna belőlük öltözni. S akkor még a korai kilencvenes évek kék, válltöméses blézereiről nem is beszéltem! Miért nem lehet megérteni, hogy ami akkor is ronda volt, most sem lesz szebb?!Egyébként fekete táskát keresek, így tegnap végigjártunk rengeteg boltot, s ha már ott voltam, megnéztem a ruhákat is. De, a táskáknál maradva: mindegyik túl nagy vagy túl kicsi, felesleges bizbaszok lógnak rajta, kicsi a fülük, pedig nem kézben akarom hordani, tele van mindegyik belül mindenféle osztott zsebekkel, sok a cippzár rajtuk….és még sorolhatnám. Ronda mind, egytől egyig. Ilyet keresek, de ilyen sehol sincs.``

04 szeptember
1Comment

macskaszőnyeg

Visszatértem a normális életvitelhez, elkezdődött a suli, vége a szabadságnak. Hazaérve délután csak annyi változott, hogy most már ketten állnak az ajtóban, kettejüket kell azonnal ellátnom, visszarántanom az éhhalál széléről, felvenni és megölelgetni őket, mert különben egymást licitálják felül zokogásban. Ha már állatok, akkor Lujzi. Aki feltételezhetően a hatodik emeleti erkélyről lelökte a hálószoba kimosott szőnyegét. Nehezen hiszem el, mert a szőnyeg a macskához képest nagy, de a reggel kiterített szőnyeg estére eltűnt. Pedig az volt a kedvencem mind közül. Azért ez most nagy érvágás a számomra.

04 szeptember
1Comment

tobzódás:)

``Ezt a képet ajándékba kaptam Palomától, és nagyon-nagyon szépen köszönöm! Imádnivaló vagy!:)

02 szeptember
9hozzászólás

winner

Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy vette a fáradtságot, és szavazott rám a cikkíró pályázaton, ugyanis megnyertem!:) Nagyon szépen köszönöm, utazunk Gyulára!:)