ablakos

29 aug 2011

Lehet, hogy csak nekem újdonság a mai felfedezésem, s az idejáró hölgyek ezt már rég tudják, de én nagyon örülök neki! Elfogyott az ablaktisztitó, s gondoltam a neten keresek valami háziszert, hogy be tudjam fejezni. Az ecetes viz annyira nem hatott meg, ellenben a sok vizzel higitandó mosogatószer, igen! S láss csodát, minden ablak ragyog. A kémikusok szerint bőven elég lenne egyetlen fajta tisztitószert vásárolnunk, szerintük mindegyikben ugyanaz van, csak eltérő higitásban. Ezt nem tudom, de a fentebbi mindenesetre működött.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

dinnye, nyúl

28 aug 2011

Vannak dolgok, melyekről mindig ugyanazok az emlékek jutnak az eszembe. Ilyen például a dinnye, s vele együtt a lovaskocsin érkező cigányok, akik hosszan elnyújtott `Diiiiinnnnyyeeeeeeeeeeee!` – kiáltással adták a falusiak tudtára a megfellebbezhetetlen tényt, nevezetesen azt, hogy ha tetszik, ha nem, innen kezdve körülbelül egy hónapig csak övék a terep. Naná, hogy tetszett. Napokig elvoltam dinnyén, és szent borzadással néztem nagymamámat például, vagy a szomszéd Évikét, aki kenyeret evett hozzá. Néha megkeseredik az emlék, ha a másik szomszédlányra gondolok, akit akárhogyan is táplálgattunk, mindig lopott a dinnyéből – melyet én kinn állva a konyhaablak üvegében láttam- de, sosem szóltam senkinek se róla, helyette is szégyellve magamat. A jó idők igazából csak Lőrinc napja után jöttek el, mikor ő belepisilt a dinnyékbe, a dinnyeföldek pedig `felszabadultak` ettől a kis akciótól. (Nagyon mókásnak tűnik ez így, pedig sokáig nem mertem enni belőle miután ezt hallottam, mondván azért ilyen dinnyét már csak nem eszem meg…) Azért jó idő, mert innen kezdve rendkívül olcsó lett a dinnye, ingyen lehetett gyűjtögetni a földeken, ember és állat egyszerre habzsolta azt.Mostanában alig eszem dinnyét, a bolti már nem vonz annyira. S, hogy miről jutott mindez eszembe? Az előbb az egyik katalógusban láttam igazi mázas, kézzel készített cserépedényeket, s azonnal bevillantak róla nyulak. A nyulak, amelyeket évekig tartottunk francia exportra. Amikor felszámolni kívántuk a nyúlkolóniát, úgy döntöttünk, hogy legalább egyszer kóstoljuk már meg mi is, hogy mit szeretnek annyira rajtuk a franciák. Leöltük hát őket, megnyúztuk, s pörköltnek elkészítettük. Nem volt jó, s nem is mázas cserépedényben készült, mégis annyiszor láttam már, hogy ebben főzik, hogy képtelen vagyok nem elvonatkoztatni tőle. Mindenesetre azóta sem ettem nyulat, pedig mostanában ismét nagyon menő.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csillagok

27 aug 2011

Milyen furcsa, hogy vidéken látszanak a csillagok, az éjjeli égbolt teljes pompájában ragyog! S milyen furcsa, hogy rácsodálkozom erre, pedig huszonéves koromig ez volt a természetes…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

babetta

27 aug 2011

Lujzi kapott egy új becenevet, Babettának hivom, mert kicsi, állandóan brümmög, és csak addig futkározik, amig tart benne az üzemanyag a félórával ezelőtt feltankolt kaja, ha az elfogy, hirtelen megáll.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ID

27 aug 2011

Mostanában ritkán nézek tv-t – a híradókat már egyáltalán nem, napközben úgyis folyamatosan megy a gazdasági rádió felváltva a másik fontossal, neten olvasom a híreket – inkább csak este tíz után kapcsolom be, akkor is csak az Investigation Discovery-t, melyen három műsor érdekel. Az első, amelyekben szellemeket keresnek tudományos módszerekkel, a második pedig az Eltűnt. Ennek a magyar promója zseniális, ha valakinek megvan esetleg, ne habozzon megosztani velem! Félelmetes, hogy mennyi ember tűnik el, teljes családok, látszólag minden ok nélkül, sokukat pedig sosem találják meg. A nyomozás során minden apró részlet fontos lehet, a rekonstrukció hosszadalmas, s a legtöbbször kiderül, hogy az eltűnt már régóta készült saját eltűnésének megrendezésére, ami a legborzasztóbb az egészben. Elég egy számunkra jelentéktelen mozzanat, ami megváltoztatja az egész világról alkotott elképzeléseiket, s kilépnek onnét. Tragikus ahogyan széthullanak a családok, s a maradók nem tudnak mit kezdeni a kérdéseikkel, melyekre talán sosem kapnak válaszokat. A harmadik műsor a patológiáról közvetíti Dr. G. `nyomozásait`, aki azt próbálja kideríteni, vajon mi lehetett a halál oka? Hihetetlen mennyi az olyan haláleset, amelyben látszólag egészséges emberek álmukban elalszanak. Természetesen magát a boncolást nem mutatják, de épp elég a környezet, a slag, s maga a `főszereplő`, aki olyan természetességgel beszél a teendőiről, mintha a sarki boltban vásárolnánk. Persze, el is mondja minden alkalommal, hogy másképp nem lehet kibírni, s az mozgatja, hogy a hozzátartozók megkapják a miértekre a választ, s tovább tudjanak lépni. Itt legalább vannak válaszok, tudományos tények, nem úgy, mint az eltűnéseknél, ennyiben könnyebb.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

elmélkedem

26 aug 2011

Egyébként nem megy a fejembe, hogyan lehet az, hogy a gasztroblogok versenyében a nagy látogatottságú, óriási oldalletöltéseket produkáló, öt-hatezer követővel rendelkező site-ok mindösszesen harminc-negyven szavazatot kaptak? S azt sem értem, hogyan lehet egy olcsó recepteket gyűjtő oldal a közönségnyertes, amelynek semmi köze ahhoz, amit úgy hivunk: blog? Továbbra sem megy a fejembe, hogyan lehet az, hogy marketingvezérelt, rengeteg pénzzel, tőkével ellátott blogok együtt indulhatnak teljesen amatőr, mezei szerzőkkel? Lehetne még folytatni a kérdések sorát….de minek?! A lényeg, hogy a szakmai zsüri igyekezett kiköszörülni a közönségszavazáson esett csorbát, én pedig – hogy témánál maradjunk – megkóstoltam végre a répatortát, melytől mindig elriasztott a neve, s a menzai hitvány sárgarépa levesek rettentő emléke. Rajongója nem leszek, az biztos, de rémes sem volt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

viz és a macska

26 aug 2011

Remélem, hogy az pedig tényleg csak ennek az irgalmatlan kánikulának tudható be, hogy én, aki eddig kizárólag csak ásványvizet vagy legfeljebb gyümölcslevet ittam, most csakis a gyűlőlt diétás kólát birom meginni, minden mástól úgy fáj a gyomrom, hogy majd meghalok tőle, akárhogy váltogatom a vizeket…Ha pedig már viz, akkor azt pedig megmagyarázhatná valaki, hogy a macska vajon mit csinál naponta órákon át, mikor odamegy az itatójához, oldalra fekszik, és a bal fülét a viz felé helyezi, majd úgy marad….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gasztrogyerek nyer

26 aug 2011

Hadd gratuláljak az itt oly sokszor kommentelő gasztrogyereknek, ugyanis a Goldenblog 2011 szakmai zsűrije szerint ő Magyarország egyik legjobb gasztrobloggere, aki benne van a Top 10-ben!:):)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gyöngybár

26 aug 2011

Végre drága Monka barátném is rászánta magát, hogy az általa alkotott csodálatos ékszereket bemutassa szélesebb közönségnek is, és csinált egy blogot! Egyedi módon, ahogy szeretem, beletéve saját személyiségét is. A szépségek megtekinthetők itt a linken.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szülcsinapcsi

26 aug 2011

Tegnap születésnapom volt, és egy tökéletes nap. Reggeli ágyban, finom szőlős-sajtos olasz és körözöttes kifli, melange, majd a százhalombattai strand, (amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mindössze 23 km-ra van Pesttől, tiszta, felújított, nincsenek sokan, mindenféle vízű és méretű medence van, a belépőjegy egész napra ezer, a parkolás négyszáz forint) majd a Papírtigris királyrákos-tintahalas pirított tésztája, utána egy rizs-citrom-túró fagyi a Gelatóban, este pedig citromszorbet, sok-sok apró örömmel, nagy boldogsággal ezen a napon. Jó volt nagyon, köszönöm, drága férjem!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

intimitás

23 aug 2011

Olvasom az egyik női magazinban, hogy van már az intimitásnak is központja, Óbudán. A két meglehetősen ellenszenves `terapeuta` szerint, ők ott folytatják, ahol a hagyományos `gyógyítás` befejeződik, nevezetesen a testi érintkezéssel. Próbálják fényezni a tevékenységüket, szép színben feltüntetni, de mikor ilyen szolgáltatásokkal találom magam szembe, mint `férfivá és nővé avatási szertartás`, vagy éppen `gyönyörök kertje`, akkor azért nehéz nem arra gondolnom, hogy adtunk egy új nevet a legősibb mesterségnek, óránként tizenötezer forintért… vagy éppen a gésa-program ötvenezért….Ez legális?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Szeged szép város, szeretem. Most mégis kimaradt, csak a városhatárig jutottunk. Ugyanis a kajak-kenu világbajnokságot a városon kívül rendezték. Ki kell emelnem a rendezők találékonyságát, szervezőkészségüket, hogy nem engedtek rá Szeged belvárosára jó pár ezer autóst, hanem még a város előtt, egy parkolóban hagyhatták az autót, ahonnét busz szállította át őket a verseny helyszínére. Egyébként is minden rendben volt a szervezéssel, ilyen gördülékenyen működőn még sosem voltunk. Most néhány fotóban próbálom összefoglalni, ami számomra érdekes volt, magyarázatokkal. `` `` `` `` `` `` `` `` `` `` `` `` `` `` `` `` Hazaindultunk. Sosem voltam még ilyen sportrendezvényen, s a férjem szerint az első tízben sem lenne benne, ha kívánhatnék, hogy hová akarnák elmenni. Valószínűleg, eszembe sem jutott volna, ez így van. De, tényleg jól éreztem magam, pityeregtem is Csipes Tamara győzelmén, s jóleső érzéssel töltött el, hogy egy közösség részese lehettem. Megható és felemelő érzés volt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

verseny

22 aug 2011

Miután rábukkantam a másik szerző fb-oldalán a többször is kiadott felhasználói nevére és jelszavára, (most ez úgy hangzik, mintha olyan nagyon kutattam volna, pedig csak kiváncsi voltam, hogy ki előzött meg) mellyel az őt követő embereknek regisztráció nélkül, egy percen belül óriási tömegben lehetett szavazni, irtam a pályázat meghirdetőjének. Elmondtam továbbá, hogy a másik szerző pályázata már megjelent egyszer kötetben, s bár a saját műve, ez talán mégsem ildomos egy teljesen amatőröknek kiirt versenyen, főleg ha az ember lánya újságiró. Válaszként azt kaptam vissza, hogy küldjem el a bizonyitékokat, mert ő ezt nem hiszi, és tökéletes a szavazórendszerük. Azt hiszem itt le is zártuk volna a témát, én beletörődöm, ha nem irja oda a levele végrére, sok-sok röhögő szmájlival, hogy `de fel kell venni a kesztyűt`.Ez volt az a pont, ahol elszakadt a cérna, ez a cinizmus. Az, hogy másfél hónapi küzdelmemet veszi semmibe, a blog, az irás hat évét, az én múltamat, amelyből az irásom is megszületett – patetikusan. Elküldtem neki a bizonyitékokat, és generáltunk a másik szerző módszerével magamnak gyorsan hatvan szavazatot, majd ezt is elküldtem neki, hogy most nézze meg, ezzel a módszerrrel, milyen gyorsan lehet változtatni a szavazatok állásán…Nemsokára válaszolt is, hogy a bizonyitékok meggyőzték, a másik versenyzőt kizárta, de erre a módszerre nem tud mit mondani, ő csak az oldal üzemeltetője, s holnap konzultál a webfejlesztőjükkel…Valószinüleg ma engem is ki fognak zárni, de már nem érdekel. Csak igy tudtam bebizonyitani, hogy a másik szerző manipulálta a szavazást. A blog olvasóinak pedig még tartozom egy bocsánatkéréssel, amiért megsértettem őket, azzal vádolva, hogy nem szavaznak. Ettől függetlenül továbbra sem változott a véleményem arról, aki tetszikelés után szavaz csak, vagy éppen magát `szabad szellemnek` tartva egyáltalán nem. Ez távol áll tőlem, én nemcsak az individuumban, hanem a közösségben is hiszek, de őket is el tudom fogadni. Abban biztos vagyok, hogy soha többé ilyen versenyen nem indulok, se `lájkolósban` nem, mert az is manipulált.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kit érdekel?

22 aug 2011

Kit érdekel a pályázat, mikor a tűzijáték élménye helyett sokkal maradandóbbnak tartja akivel nézed, az általad megmutatott Göncölszekeret?! Mert ő még sosem tudta behatárolni, üres volt és tartalmatlan az ég, és te most megtöltötted tartalommal? Annyira, hogy máris továbbadja a tudást, már a gyermeke is tudja, s ha így folytatódik, ő is tovább örökíti, s nyomot hagysz a világban. Kit érdekel abban a pillanatban a pályázat, amikor négy kör tartalékolás után az utolsóban fél perc alatt megszerzi a vezetést, s a cél pillanatában a közönség/közösség egyszerre ordít fel az égre, mert végre öröm van, tiszta, őszinte, szívből jövő öröm! Kit érdekel, mikor ugyanez megismétlődik két óra múlva, csak akkor már ketten győznek egyszerre!Kit érdekel, mikor a könnyeid nyeled a Himnusz alatt, pedig te sosem még, s nézed őket, a csodákat, akik több tízezer embert megváltottak egyszerre.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

állatok

20 aug 2011

Az `állítólagos` örök ellenségek, ha kilépünk a lakásból, azonnal egymás mancsába csapnak, hogy `naa, ma is átvertük őket, pihenjünk már végre`, és azt is teszik 😀 Paparazzi-fotó egy eb és egy macska titkos életéből! Végre lehull a lepel!``Külön felhívnám a figyelmet a kutyánk speciális fekvési pozitúrájára: ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gyógy

19 aug 2011

Dühös vagyok magamra, mert hagytam öt év kemény gyógytornáját semmibe veszni….de, ma elkezdtem ismét. Háát, nem lesz egyszerű menet, az biztos. Mindenesetre holnap elmegyek megint úszni, és masszőrhöz is, bogozza ki a letapadt izmokat, lazítsa el a kopott izületeket.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

cikkíró verseny

17 aug 2011

A cikkíró verseny, melyen indultam, hamarosan véget ér. Aki eddig szavazott rám, annak nagyon szépen köszönöm. Közel másfél hónapig nem volt komoly ellenfelem, most viszont van. Kérném ezért azokat, akiknek tetszik az írás, de még nem voksoltak, hogy ők is szavazzanak rám, mely kb. három percet vesz igénybe. A menete: 1. regisztrálni a mindigno.hu oldalon, 2. megerősíteni a regisztrációt, 3. szavazni rám a lenti linken. Előre is nagyon szépen köszönöm!http://mindigno.hu/az-en-toertenetem/202-qhamfriq-avagy-ket-labbal-is-meg-lehet-allni-a-foeldoen

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

piac

16 aug 2011

Akármennyire imádom a piacokat, nem szabad nekem odamenni. Messziről lerí rólam, hogy az a típus vagyok, akire a rafkós nagymamák rásózzák még a tavalyelőtti mogyorójukat is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csárda

16 aug 2011

Nyaralásunk alatt, Vácott, a főtéren egy magát olasznak nevező vendéglőben ebédeltünk. Finom volt az étel, rendes éttermi áron, ám amikor a számlát megkaptuk, jött a megdöbbenés. A kétszer két deci gyömbérért és ugyanannyi ásványvízért háromezer ft-ot fizettünk. Ez volt az a pillanat, amikor kijelentettem, hogy nem megyek étterembe soha többé, nem szeretnék részese lenni a lehúzós-játéknak, amennyiből ott megebédeltünk, a Vapiano-ban vagy a TG-ben is megvacsorázom, s akkor már igazi olasz kaját eszem. Ezt tegnap visszavontam, mikor a férjem kijelentette, hogy ő `normális kaját akar enni.` Előbb vérig sértődtem, majd bedobtam a google-be, hogy `kockás abroszos hegyi családi étterem Pomáz után`, ahol egyszer finomat ettem olcsón, de nem dobott ki semmit a gép. Aztán a férjem keresett rá, s a fentebbi keresésből lett egy szigetszentmártoni csárda, a Duna parton. Kellemes hely, nem volt csalódás, bár sokat vártunk az ételre, de a Duna mindent feledtet. Csak azt nem tudom, miért vagyok sokszor az éttermi látogatás után két napig beteg? :S Bár, nekem legjobban az itthoni kaja ízlik, az is biztos.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kis dolgok

15 aug 2011

Néhány általam kedvelt formát, színt akarok mutatni. Kezdeném legelőször az ikeás tányéralátét újrahasznosításával a konyhafalon, s hozzátenném: aki a kétoldalú ragasztót és a post-itet feltalálta, azonnal szentté avatnám. ``A konyhában körülnézve találjuk az `ikreket`, akikre a Sparban bukkantam, s mivel icipicik, ezért megtetszettek. ``Nem tudom kinél hogy van, de nálunk a legnagyobb konyhai problémát a tej és a kenyér okozza. Olyan nem volt még, hogy pont annyit sikerült volna venni, hogy ne kelljen kidobni, vagy épp ellenkezőleg, vasárnap este a legközelebbi boltból hozni. Épp ezért vettem egy dobozos rozskenyeret, minden eshetőségre felkészülve, karácsonyig jó.``Az alábbi meggylekvár több szempontból is a kedvencem. Először is, mert a mamám készítette, aki váltig esküszik rá, hogy nincs benne fahéj, (pedig érzem) másodszor mert olyan rubinvörös színű, hogy azt álmodni sem lehet. Mostanában mindig ezt teszem a reggeli zabkásába.``Még a múltkor vettem egy csizmát, gyönyörű prémes kabátom van, találtam is hozzá táskát. ``Őt pedig kézitáskának fogom használni. Mindkét táska turkálós egyébként, kb. 1500ft-ba került a kettő. ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

autó

13 aug 2011

Az pedig, hogy tegnap este kétségbeesetten mászkáltunk az autót keresve az egyik nagy áruház parkolójában, mert elfelejtettük hol állunk, csak minket jellemez. Abban a húsz percben nem éreztem túl jól magam. S akkor még enyhén fogalmaztam.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

élő organizmus

13 aug 2011

Tegnap(előtt immár) pedig hirtelen felindulásból kifestettem a spájzot. Spenótzölddel, a konyhai festék maradványával. Extrém-bizarr kategória lett, de nekünk nagyon tetszik. S ha a lakberendező műsorok stilusában akarom megindokolni, ezt mondom: `megteremti a folytonosságot a két élelmiszeripari-komplexum között, összekötve igy a tárolás-feldolgozás egységeit, s a köztük lévő előszobai narancsszin pedig élő organizmussá változtatja az eddig csak funkcionális helyiségeket.`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szinkron

13 aug 2011

Meggyőződésünk lippivel, hogy mindkét állatunk nagyon csúnyán beszél, ilyen a habitusuk. Gyorsan dühbe gurulnak, néhány napot leszámítva mikor végigalusszák azt, pörgős életük van, sok és azonnal interakciót kívánva. Lippi remekül tudja szinkronizálni őket, válogatott, ízes káromkodásokat talál ki helyettük. Vajon mit mondhatott a kismakker az előbb, mikor körbetekerve magán a fonalgombolyagot, melytől nem tudott szabadulni, azt maga után húzva végigrohant sikítva a lakáson? 😀

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mindennapi kenyér

12 aug 2011

Az csak nekem tűnik logikusnak, hogy a péksütit a boltokban nylonzacskóban kellene tárolni, hogy aki délután megy vásárolni, az is tudjon puhát és viszonylag frisset vásárolni? Vagy van erre valami külön előírás, hogy nem lehet becsomagolni, hanem ki kell rakni fonott kosarakba?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fb

12 aug 2011

Megtalálható vagyok itt is:http://www.facebook.com/pages/marlen-blog/202339543157143?sk=wall

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Lujzi

12 aug 2011

Amikor idekerült a macska, nem sok esélyt adtam neki. Félszeműnek tűnt, a bundája locskos volt, csatakos, minden bordája kiállt, és állandóan rettegett mindentől. Egyedül akkor lazult el, mikor az ölembe vettem, és simogattam, bár ekkor is azonnal felkapta a fejét minden neszre, s megvillant félszemében a félelem. Nem sokat javult a helyzet akkor sem, mikor minden nap nyolcszor kellett a szemébe csepegtetni, minden reggel pupillát tágítani. Mozgása még bizonytalanabb volt, koordinálatlan, tölcsérrel a fején inkább meg sem kísérelt bárhová is eljutni a lakásban.Aztán jött a tüzelés, ami még inkább lesoványította, kifárasztotta szerencsétlent. Muszáj volt lépni, s ezután meg a sebe miatt aggódhattunk. Kétszer két napra magára is kellett hagynunk, az is nagy sokk lehetett neki.De, elmúlt ez is. A seb begyógyult, a szőre is lassan kinő újra, s a rendszeres táplálástól nagyon szép dús, fényes lett. Sajnos, a szemével nem lehet mit kezdeni, a tályog felszívódott, de a folt, a pupilla közepén örökre megmarad. A doki szerint őt nem zavarja, megtanult vele együtt élni. Mostanában ismerszik meg a természete igazán. Engem mindig lenyűgöz, hogy mennyire nyugodt és jó indulatú, hálás macska. Bújós is lett, és kommunikatív. Rendszeresen válaszol, ha hozzászólok, hívásra azonnal rohan, megtanult kérni, s alkalmazkodik hozzánk. Éjszakánként már nem rombol, hanem lefekszik ő is aludni, bár reggelig nem bírja. S olyan szép lett! A háromszög fejéből igazi puha, kerek macskafej lett, kezdenek kirajzolódni az izmai, a szeme ragyog.Jó, hogy itt van.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

strucc

11 aug 2011

Bevallom őszintén, nem jövök ki a kézműves bloggerinákkal. Nem értem őket, nehezen hangolódom rájuk, zavar az idilli világ, melyet teremtenek maguknak, sokszor azt érzem, hogy semmi köze a valósághoz annak, amit náluk olvasok. Már ott problémába ütközöm, hogy a bloggeres felületet nem jól használják ki, sokáig tart, amíg betölt az oldal, aztán szétesik darabjaira, rengeteg helyen azonnal megszólal a kedvenc zenéjük, a frászt hozva rám. De, ezek mind-mind kiküszöbölhető, apró problémák, én vagyok türelmetlen, tudom. A másik nagy kérdéskör a játékok kérdése. Sokszor minősítik `potyának` a megnyert nyereményt, sokan kevésbé korrektek, ha nyersz, mondván `ajándék és ingyen lónak ne nézd a fogát`. Ezt nem igazán értem, ha ő játékot hirdet, és az olvasók teljesítik az elvárásokat, (megoszt, lájkol, elküldi levélben a kért dolgokat) akkor elvárás lenne, ha ők is hasonlóan reagálnának, vagyis legalább reagálnának, elég csak annyit, hogy megkaptam, küldöm stb. A fentebbi zavaró dolgok vezettek el odáig, hogy két hete két blogot leszámítva minden kézművest kipakoltam a reader-ből. Mindösszesen ketten maradtak, s nem véletlenül. Egyikük sem átlag kézművesblogger, az írásaik nemcsak az elkészített `termékekről` szólnak, hanem a személyiségüket, a gondolataikat is megismerheti belőlük az olvasó, így kerülve közelebb az alkotóhoz. Ezért nehezen értelmezhető és elfogadható az, mikor akad olyan olvasó, aki arra kéri egyiküket, hogy ne foglalkozzon blogján a svájci frank árfolyamváltozásaival, hanem maradjon meg menedéknek, strucclakhelynek ez a terep.Ki kell ábrándítsam szegényt: ha nincs növekedés, ha bizonytalan minden körülöttünk, akkor az emberek nem fognak vásárolni sem, még akkor sem, ha gyönyörű dolgokat készít.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

igen

10 aug 2011

Három éve kb. ugyanebben a percben mondtuk ki egymásnak az igent.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

pöttyös

10 aug 2011

A piros pöttyös az igazi! :O) (Humana, Rákóczi út, 800 Ft) ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ők hárman

09 aug 2011

Majdnem elsírtam magam örömömben, mikor az előbb rábukkantam ismét az immár jelszó nélküli zorára, s az újra rendszeresen író Montagra. Ha még hónyomi is megnyitná a blogját, zokognék szerintem. Sosem ismertem egyiküket sem, de valamilyen módon mégis a múltam darabjai.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum