álmatlanul

Nem tudom, nem számolom már, hogy ez hányadik ébren töltött éjszakám. A kánikula, a városra telepedő pára, a levegőtlenség, a hajnal felé elszunyókálás, majd a menetrendszerű feketerigó had ricsajozása, Lujzi nyávogása, Pöttyös dühkitörései. Most meg vihar. Félem és szeretem ezt az időt. Remélem, egy időre véget vet a melegnek, és lehet normálisan öltözködni.Feltéve, ha reggel fel birok kelni, és nem az egész napos kóma lesz úrrá rajtam. Egészen holnap estig, mikor ismét kipattannak szemeim, és kezdődik minden elölről. Rám férne már egy pihentető alvás.

3 thoughts on “álmatlanul

  1. És ehhez még, ha hozzá jönne, hogy mindennap bejárj dolgozni reggel 8-tól délután fél 5-ig. Na akkor milyen c@r lenne. Nem győzöm inni a kávét.

  2. én minden nap fél hétkor kelek, szünetben is. akkor is, ha nem aludtam az éjjel. négyig pedig általában dolgozom a következő tanéven. nem hagyom ellustulni magam.

  3. Te jó ég! Én biztos nem tenném, vagy legalábbis most ebből a helyzetből ezt gondolom. Mindenesetre én is van hogy otthonról dolgozom – ez általában akkor van, amikor hivatalosan szabadság van nekem kiírva -, de az teljesen más, mint reggel azért felkelni, hogy beérj időbe, felöltözködni, elindulni otthonról, és bizony egész nap talpon lenni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.