Ma pedig azon mulattam magamban, ahogyan a lakberendezési újság nagy hatalmú főszerkesztője lelkendezett az egyik olvasói levélen, melyben arról esik szó, hogy a fiatal hölgy csupa színes dologgal kívánja berendezni új lakását. Az újságíró azzal indokolta mindezt, hogy nálunk túlbiztosítás van a lakberendezés terén is, s még az igényes emberek is inkább a bézs-barna kombinációt […]
Nem is megyünk hát, és részemről útilapot kötök ennek a nyárnak – ha volt ilyen – a talpára. Nagyszerű karácsonyi ajándéknak való dolgokat találtam, az idő is kedvező hozzá, nekilátok a készítésüknek.
Ilyen a mi formánk: a férjemnek a dereka csípődött be a szabadság 0. napján, én meg lázasan ébredtem. Még szerencse, hogy ma estére szól a megnyert színházjegy is.
Tele vagyok olyan ismerősökkel, akik annyira, de annyira szeretnének már találkozni velem, hogy valahogy mindig közbejön valami nekik. Ígérik, hogy felugranak, hiszen mindig a közelben járnak, errefelé dolgoznak . De, csak nem jön össze. Mintha a világ végén laknék, úgy érzem magam.Mindegy, azért én mindig nagy érdeklődéssel kísérem a facebook-on részletesen posztolt kiruccanásaikat, társas összejöveteleiket […]
Nagyot néztem, mikor Az utolsó mozielőadás helyett a Fallosz-monológok című örökbecsű alkotást nyomták a kezembe nyereménykönyv gyanánt. Gyorsan tisztáztuk a félreértést, majd jó szándékomat bizonyítandó, megvettem náluk a teljes Norfolk-gyűjteményt, kemény 1800 ft-ért. Ez három kötetet jelent: A Lempriere-lexikon-t, A pápa rinocéroszát, és a Vadkan képében-t. Lawrence Norfolk-ot nagyon szeretem, a Lempriere lehetehetlen, nagy élmény, […]
A férjem – ha minden igaz – a jövő héten végre és végig szabadságon lesz. Azzal a `feladattal` bízott meg, hogy állítsam össze a `programot`. Gondolom, moziba akar majd menni, van két múzeumbelépőnk is, megyünk az ónodi vásárra is, de hogy az általam kiválasztott vácrátóti arborétumhoz, váci cukrászdához, s a rákoskeresztúri zsidó temető Zsolnay-majolikáinak megnézéséhez […]
A macskánk viselkedése leginkább egy kutyáéhoz hasonló, gondolom Pöttyöst utánozza, tőle tanult mindent. Éjszaka például nyugton hagy minket a műtét óta, megvárja míg reggel felébredek, a mozgolódásra felbukkan az ágy szélén egy macskafej, majd felugrik rá. Azonnal brümmög, dorombol, és mint a kutyák, a hátára fekszik, négy lábát az ég felé veti, s mutatja a […]
Én tényleg szeretem az ilyen elmélyedős, szöszölős napokat, mikor az ember kénytelen a lakásban tölteni az időt, de mintha idén már sok lenne belőlük. Annó még júniusban arra készültem, hogy minden nap kiülök a hátsó terasz hűvösébe, készítek egy finom fröccsöt, majd egy-két óra olvasgatás után egy jó kávét. Egyszerű örömöket terveztem, sok szép virággal, […]
Végignézve a lakásban szanaszét heverő mintás játékegereken és polcról leszedett apró plüssállatokon, nagy ütközet folyhatott az éjszaka, Lujzi versus többiek részvételével. Úgy tűnik, a macska technikai K.O.-val nyert.
Tudhatnám már, hogy nekem nem szabad pszcihothriller-t néznem, főleg nem éjjel. Még a leggagyibb is annyira felzaklatja az idegrendszeremet, annyira hat rám azzal, hogy a legősibb ösztönt veszi célba, a félelmet, hogy utána órákig képtelen vagyok megnyugodni. Elalvásra már nem is gondolok. Mert mi van, ha tényleg létezik az irracionalitás világa, ha tényleg mindenki más, […]
Jellemző, hogy az általam vetett virágmagvak közül egyetlenegy sem kelt ki, ellenben a madarak által, a kiakasztott kajájukról, véletlenül elhullajtott szotyimag igen. Nem baj, lesznek szép napraforgóink!
Egész eddig hiányoltam valamit a lakásfelújitásban. Most rájöttem, hogy a festékszagot. A mostani festékeknek már nincs ilyene?
Már nekem is sok a napi jelenlétem a facebook-on. (Bár, továbbra sem értem, hogy minek regisztrál az, aki sosem használja az üzenőfalat…) Így önmagam kontrollálására ide fogok mindent írni, ami csak az eszembe jut. Biztos nem lesznek lájkok és azonnal válaszok, de legalább egy kicsit megpróbálom. – a makker és az eb egy dologban egyetértenek: […]
Ma reggel a Hunyady téri piacon jártunk, s egy nénikétől vettem levendulás zsákocskát, valamint eper-és málnaecetet, kis, féldecis üvegben, aranyosan feldíszítve. Nagyon szépek, de fogalmam nincs, hogy mire használhatóak fel. Javasolták már, hogy tegyem mártásokba, salátákba, de más ötletet is szívesen fogadnék!
Kiráz a hideg a `csendes` emberektől. Sosem lehet tudni, hogy mire készülnek. Ezért nem szerettem soha Édes Annát sem. Időzített bomba mindegyik.
Az úgy kezdődött, hogy múlt hét kedden tetőpontjára ért a kánikula, (fura ilyen időben erről írni) és én benyomtam egy nagy adag jégkrémet, meg jéghideg ásványvizeket, s mikor megérkezett a vihar, az óriási és rengeteg villámmal, mintha a Google fotózta volna hatalmas vakukkal a várost, nyomában a lehűléssel, enyhüléssel, én befeküdtem a huzatba. Reggel úgy […]
Nyolc órányi Spektrum Home-nézés után képzett disznövény-kertésznek érzem magam. Mandulagyulladás. Közben kifestettük a lakást. Elfáradtam, jártányi erőm sincs.
Nem tudom, nem számolom már, hogy ez hányadik ébren töltött éjszakám. A kánikula, a városra telepedő pára, a levegőtlenség, a hajnal felé elszunyókálás, majd a menetrendszerű feketerigó had ricsajozása, Lujzi nyávogása, Pöttyös dühkitörései. Most meg vihar. Félem és szeretem ezt az időt. Remélem, egy időre véget vet a melegnek, és lehet normálisan öltözködni.Feltéve, ha reggel […]
Tegnap pedig elindultunk, hogy Reginát megkeressük a mezőcsáti temetőben. Csak azzal nem számoltunk, hogy a mezőcsáti temető akkora, mint két kisebb falu együtt. Ráadásul csak katolikus és református része van, én pedig világéletemben azt hittem róla, hogy zsidó, igy felkészületlenül ért ez a tény. Eljöttünk hát, legközelebb remélem már pontosabb információink lesznek.Láttuk a zsinagógát is. […]
Most, hogy Pöttyöst egy hétig nélkülöznünk kell, tűnik fel, hogy mennyire hozzánőtt az életünkhöz, medret adott a mindennapoknak. Azon kapom magam, hogy indulok, veszem a pórázát, hogy menjünk sétálni, mikor eszembe jut: ő most nincs itt. Vagy este várom, hogy felugorjon az ágyra, sóhajtson egy nagyot, de csak a csönd helyette.Persze, Lujzi itt van, bújik, […]
Mi a közös Rachel Weisz-ben és Daniel Craig-ben? Inkább ki a közös? Koltai Lajos.
Kata játékra hívott: `Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.Egy bloggernek […]
Az előbb, mikor meghallottam az utcáról beszűrődő, lovaskocsiról felhangzó, elnyújtott `dinnnnnnnnnnnnnnyyyéééééééééééét !`- kiáltást, úgy éreztem, hogy hazaértem a gyerekkoromba.
Ha a magyarországi blogok körülbelül 90 %-a énblog, akkor a HVG Goldenblog szavazásán vajon miért nem lehet önálló kategóriában indítani őket? Miért csak a degradáló `egyéb` blog kategória van számukra? Miért nincs szakmai zsűri ennél a kategóriánál, miért csak közönségszavazás? Költői kérdések, tudom. Az énblogból nem lehet pénzt kivenni a későbbiekben. Egyébként indultam, max. jót […]
Minden reggel, amikor megnézem, hogy az Önkéntesközpont milyen munkákat küld, amelyekre jelentkezni lehet, a legnagyobb düh fog el, hogy mindezt rendes, normális munkának is meg lehetne hirdetni, s emberek tömegét munkához juttatni. Irgalmatlan mennyiségű önkéntes munka van, melyek ráadásul még jó munkák is!
Tettem egy kört a Google+-on, és nem érte meg. Sok újdonság nincs benne, az pedig, hogy ismét legyen egy hely, ahol fölöslegesen eltölthetem az időt, már nem vonzó. Kapcsolati szempontból tökéletesen kielégít ez a blog, és a facebook. Ja, gmail-en is elérhető vagyok.
A Wall Street Journal egyik nemrégen megjelent, és óriási botrányt kiváltó cikkében, Amy Chua arról értekezik, hogy miért felsőbbrendűek a kínai anyák a szerinte liberális amerikai és európai anyákhoz képest. Meglehetősen furcsa érveket sorakoztat arra, hogy ez utóbbiak miért képtelenek a gyereknevelésre. Például sohasem lennének képesek gyerekeiktől elvenni a játékaikat, felpofozni keményen őket, vagy éppen […]
Minden Houllebecq-mű legfélelmetesebb része az emberi kapcsolatok ábrázolása, annak kegyetlensége, amellyel a hiányukra, vagy épp tökéletlenségükre, esetleges perverzitásukra mutat rá. Mégis, engem A térkép és a táj-ból a főhős Jed Martin, és apjának viszonya rémit meg a legjobban, mert valamiféle jövőbeliséget sejtet. Az apa, hogy ne legyen fia terhére, s egyfajta rosszul értelmezett `élni és […]