marlenblog

papucs orrán pamutbojt

05 június
1Comment

két nap, két színház

Két nap, két szinház, két tiszteletjegy a sors kegyéből. Pénteken az Óbudai Kulturális Központban egy régi, jól ismert darab, a Balfácánt vacsorára, Mikó Istvánnal, tegnap pedig Dumaszinház a Lovag utcában, a New Orleans Music Pub-ban. A két helyszin két teljesen más világ. A Kulturális Központ Óbuda `Faluháznak` hivott, ötvenezer embernek helyet adó épületétől nem messze, a `romokba oltott szociaalizmusban` található. Igazi szocreál épitmény, lenyitható tetővel, mely a második felvonástól kezdve funkcionált, s igazán varázslatos felnézve, látva a csillagokat, s az elhúzó repülőket. (légifolyosó van Óbudán) Maga az előadás is békebeli, szivnek kellemes volt, s bár öregszenek a szereplők rendesen, Mikó István még mindig zseniális Pinot alakjában.A NOMP igazi jazzlokál, mulató, annak minden fényével és mondénségével együtt. Bevallom, a Dumaszinház nem az én műfajom, bár szimpatiám az övék, mert rokonságot érzek örök tanári stand uposként velük,s ebben a szimpátiában benne van az az örök félelmem is, hogy `jaj, csak legyen szórakoztató, ne fütyülje ki a közönség, mert azt nem viselném el`. Pályafutásunk kölcsönös, ők ilyenkor, én órákon nyomom a one (wo)man-show-t. Most mondom: ilyen helyre csak az menjen, aki birja, hogy az előadás közel öt óra, ennyit kell egy helyben ülni, elviseli a meleget, van türelme, hogy az egyes műsorszámok közötti húsz-huszonöt perces szüneteket kibekkelje, s rászán bizonyos összeget a szombat estére, mert illik akkor már fogyasztani is rendesen. Legjobb, ha baráti társasággal megy, különben idegeneket ültetnek az asztalához.Tényleg csak felsőfokban lehet beszélni a helyről, a kiszolgálásról, a műsorról, s megállapitom: Kiss Ádám nem véletlenül lett `celeb` közöttük, olyan show-t, amilyet ő nyomott, a többiek nem tudtak. A két erdélyi srác nagyon aranyos volt, a tatai srácon is jól szórakoztam, de Badár (ő volt az utolsó) stilusa nagyon távol áll tőlem.Ráadásul az alaszkai malamutos sztorit már kétszer hallottam, igy a végén nagyon szenvedtem, meg is jegyezte a férjem, hogy soha többet nem visz magával ilyen helyre! Huhh, nagyon megijedtem, válaszoltam én, s mondtam, hogy jön még nekem egy csak háromórás Tarr Béla-filmnézéssel! Ma pedig a maradék üdülési csekkemből szinházbérleteket fogok vásárolni.

 

One Response to “két nap, két színház”

  1. palomanegra szerint:

    Köszönöm, hiányzik nekem a színház, talán most türelmem se lenne hozzá, de erre most nagy szükségem volt.

Place your comment

Please fill your data and comment below.
Name
Email
Website
Your comment