Kedves emberek, jókedv, Székesfehérvár, Romkert, Csók István-galéria, Velencei-tó, lángos, hosszúlépés, Szúnyog-szigeti hosszú ebéd, mocsári teknős vándorlása az út közepén, vöcskök, kócsagok, az első kiló cseresznye, és persze napsütés ezerrel, virágok, illatok, szinek – nem is tudom vágyhat-e többre egy ember?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kisharkály

26 máj 2011

Ha az ember városban él, szükségképpen osztoznia kell dolgokon a területek végessége miatt, s mi tartjuk magunkat ezen íratlan szabályhoz. Elnézően és nagyvonalúan felkínáljuk teraszunkat, s még a napi minimum ötszöri étkezést is biztosítjuk a megfáradt `utazóknak`. Főleg, ha olyan boldoggá tesznek minket, mint a másfél év után újra felbukkant kisharkály. Józan ésszel persze tudjuk, hogy ő nem lehet azonos azzal a másikkal, de mégis reménykedünk benne, hogy talán mégis, és nem felejtett el, s mindig vissza fog térni, időről időre. Nem törődünk a jövővel, megfigyeléseink középpontjában csak a jelen áll, csak az érkezés zaja, a felhangzó bip-bip, majd a fabontás, gyereki örömmel lessük jöttét, elcsitulunk láttán, csndre intjük s hívogatjuk egymást, csak lessük meg, gyönyörködhessünk benne. Meghatározott napirendje van, hajnal fél ötkor kezdi köreit, s elvárja, hogy alkalmazkodjunk hozzá. Vagyis tűnjünk el a színről, mikor ő jön, keljünk fel időben, s ha még este fél kilenckor megéhezne, akkor is álljon rendelkezésére eleség. Nem tudom a többi madárral hogyan egyezett meg, de az ő feltűnte a cinegék, rigók távozását hozta magával. Akarnok egy kisharkály, naa. De, imádjuk. Remélem, még sokáig fog boldogítani minket!````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

varrat

21 máj 2011

Tegnap kikerült végre a varrat, s igy nem kell tovább magyarázkodnom, miért is ejtek furcsán bizonyos fonémákat, vagy időnként miért nem tudok rendesen felolvasni. Ennek örömére, s a közel három hétig tartó laktózmentességet feledendő, gyorsan el is mentünk a III. kerületi Dallas Benzinkút Étterembe, mely a Zay utcában található, konkrétan egy benzinkút udvarán. Igazi, hamisitatlan diner. S itt adok hangot örömömnek, hogy végre kezdenek terjedni nálunk is az ilyen helyek. Az étterem pultja egy tűzoltóautó, mindenhol retro feliratok, a Dallasból ismert szereplők kedvenc ételei szerepelnek az étlapon, s persze rengetegféle hamburger. Továbbá olyan amerikai ételek, mint a sajttorta, a juharszirupos palacsinta például. Az adagok hatalmasak, s persze minden frissen, a szemed előtt készül. Érdemes elnézni ide: http://www.dallaskutak.info/index.php?option=com_phocagallery&view=category&id=1&Itemid=6

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ajándék ez a nap

19 máj 2011

Kaptam ma ajándékba egy napot, lett volna lehetőségem haladni, javitani, házimunkát elvégezni. De, az elmúlt két hét annyira megviselt, annyira elfáradtam a sok-sok javitásban és fájdalomban, hogy képtelen voltam bármit is csinálni. Most persze lelkiismeret-furdalásom van, és sajnálom az elvesztegetett időt. De olyan jó és könnyű érzés napsütésben a Pollack Mihály téren üldögélni, s hallgatni a Rádió szimfonikusainak kiszűrődő próbáját:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Tizenegy évig éltünk egymás mellett, és senki sem szólt, hogy meghalt. Nyugodj békében Regina, ha megyek haza szüleimhez, meglátogatlak a mezőcsáti temetőben…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

JSB-póló

18 máj 2011

Nagy csalódás a MarieClaire-ben találhat dizájner Je Suis Belle-póló. Az odáig rendben van, hogy csak egyféle méret készült belőle, de miért éppen 34-es, max. 36-os az a méret?! Ja, és nagyon gáz a benne található Made in China-cimke….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fájdalom

14 máj 2011

A második adag antibiotikumnál tartok egy héten belül, s a fájdalom nem hagy alább. Állandóan fáj, fülig-fülbe hatol, feldagad tőle az arc, s kinyirja bennem a koncentrációt, a gondolkodást, melyekre szükségem lenne a 120 darab érettségi dolgozat javitásához. Nem tudok órát tartani. Illetve kénytelen vagyok, de ezek most halvány árnyékai a megszokottnak. Gyakorlatilag minden érdeklődésemet elvesztettem a külvilág iránt. Csak egy érdekel: csökkenteni valahogy a fájdalmat. A hévezés, a metrózás az én pokoljárásom – a huzat átjár a fogakon, bekúszik a fülembe, belehasit, és orditani tudnék.A napi három fájdalomcsillapitótól, az injekcióktól, az antibiotikumtól olyan kába vagyok, hogy csak aludnék. A fájdalom kimeritő. Főleg úgy, hogy két hete nem ettem joghurtot, ami kicsit helyre állitaná gyomrom teljesen tönkrement bélflóráját. Ja, igen, probiotikumot is iszom, ennek ellenére állandóan fáj a gyomrom.Reménykedtem, hogy ma reggelre – a tegnapi ismételt beavatkozás után – eltűnik a fájdalom, s végre összeszdhetem magam egy kicsit a hétvégén. Hát, nem. Fél hat óta zokogok a fájdalomtól.Én ezt nem birom tovább! Miért pont én?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

bébé

13 máj 2011

Most úgy hirtelen eszembe jutott életem első ajándéka, melyet `pasitól` kaptam, az akkor 13 éves BB-től. A helyi Áfészben kapható Impulse dezodor, rózsaszinben. Selyempapirba csomagolva, és masni helyett tekerve egyet a papiron.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csont meg hártya

13 máj 2011

Ma alkalmam lett volna találkozni Sofi Oksanen-nel. Nem jött össze, a fogam miatt. Csonthártyagyulladás. Verem a fejem a falba. Egyébként a Sztálin tehenei zseniális.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gáz

09 máj 2011

Szülőfalum összes közintézményében kikapcsolták a gázt, s velük együtt még huszonkilenc faluban, az önkormányzatok tulajdonában lévő összes ingatlanban. Köztük olyanokban is, ahol bentlakásos épületben szellemi fogyatékosok élnek, s akiknek most gázpalackkal melegitenek vizet a mosdáshoz, fürdéshez. S még hálásak is lehetnek a Tigáznak, hogy megvárta a fűtési szezon végét…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A műtött fogamról begyulladt a fülem. Most se beszélni nem tudok rendesen, se nem hallok. A szememnek majd az allergia fog betenni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

3in1

07 máj 2011

A Libriben Sofi Oksanen: Sztálin tehenei cimű kötetéhez zabkekszet és három az egyben kávét adtak ajándékba. Nem értem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kenyér és viz

07 máj 2011

Jövök sajnáltatni magam: kenyéren és vizen élek, mint a börtönökben. Történt, hogy fogműtétem volt a héten, élvezettel ecsetelhetném mindegyik brutális és perverz kis részletét, de nem teszem. Ennek következtében nyilt seb van a számban, ergó nem ehetek semmiféle laktózt tartalmazó ételt. Az én kedvenceim azonban ők: a joghurtok, sajtok, kefirek, natúr vajkrémek, tejfölök, a sajtos-tejfölös tészta, a rántott és grillezett sajt, a krémlevesek, s folytathatnám. Szomorú világ köszöntött rám, s már a héven is szánakozva néztek rám, mikor elfogyasztottam kenyérből és vizből álló reggelimet. Vajat, vajkrémet ugye a fentebbiek miatt nem tehetek a kenyérre, sajtot sem, a felvágottakat, sonkákat utálom, a natúr kenyérre meg csak nem teszek zöldséget!Sosem hittem volna, hogy ennyire nehéz laktóz nélkül táplálkozni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ca-mg-zn

05 máj 2011

Amikor éveken keresztül szedtem a Ca-Mg-Zn tablettát a gyógytornászok ajánlására, a körmeim úgy néztek ki, mintha minden nap a földet túrtam volna, beszakadtak, illetve meg sem nőttek. Most, hogy már több mint egy éve nem szedek semmi ilyesmit, a körmeim megerősödtek, s bár sosem leszek manikűr reklám, most épp nem szakadoznak, nem törnek be, s elviselhető a látványuk. Ki érti ezt? Ja, drukkoljatok nagyon, hogy én nyerjem a közönségtalálkozót Sofi Oksanen-nel!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Május elseje. Mennyi, mennyi emlék fűződik ehhez a dátumhoz! Gyerekként a csanyiki és tiszaújvárosi majálisok, a virsli és a gulyás, a vattacukor. A Felvonulók kérték, amelyben sosem értettem, hogyan kérhetnek normálisnak látszó emberek balett-előadásokat, hangversenyeket, s egyáltalán honnan ismeri egy gyári munkás ezeket a neveket?! Az sem volt világos, hogyan tudják azonnal teljesiteni a kéréseket, miért ilyen sima és zökkenőmentes a közvetités? Aztán elmagyarázták persze, hogy a nénik és bácsik elenyésző hányada vonulgat fel saját, szabad akaratából, és jól gondolom, valóban nem hallották ők ezen hirességek nevét sohasem, egyszerűen ezt kellett kérniük, s igazából a műsort is felvették előre. Szembesülnöm kellett azzal, hogy semmi sem az, aminek látszik. Faluhelyen persze sokkal egyszerűbbek voltak a május elsejék, s amelyekre virradó éjjelt mindig ébren próbáltuk tölteni. Hiszen ez volt az az éjszaka, mikor a fiúk csoportosan végigjárták a falut, s feldiszitett májusfát állitottak a lányoknak! Persze, a szomszéd Évikének mindig volt fája, hiszen unokatestvérek garmadájával rendelkezett, akik sosem feledkeztek meg a kishugiról, igy őt mindig lehetett irigyelni. S utálni persze arra az egy napra. Emlékszem, mekkora szégyen és keserűség volt, ha egy lány nem kapott fát!Kicsit később már nem fát, hanem májuskosarat kapott a lány. Természetesen csak akkor, ha udvarlója volt, s az együtt töltött időt a virágok szine jelezte: rózsaszin a friss kapcsolat, vörös a tartós, mig a fehér a eljegyzés, esküvő előtt lévőket.Mára már faluhelyen is eltűntek ezek a szokások. Aki továbbvitte volna őket, már régen elköltözött. Marad a strandnyitás a május elsejék történetéből.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum