heves

Tegnap egy hevesi faluban ért minket a forradalom előszele. Tőlünk pár kilométerre egy másik faluban civil hadsereg tartotta fenn a saját maga által elképzelt rendet, s épp ezért a mi kis falunkban is nagy volt a készültség. Ennek azért van jelentősége, mert az ünnepen, melyen részt vettünk, a roma kisebbség adott március 15-i műsort a magyar többségnek. A műsor minden izében ismerős volt, szinte ugyanilyeneken szavaltunk mi is az általános iskolában. Torz hangositás, magnóról minden zene, kötelező versek, a polgármester lelkesitő szavai, koszorúzás. Mintha visszamentem volna az időben 20-25 évet, semmi sem változott.Néztem ezeket a gyerekeket, a tehetséges szavalókat, s tudtam, hogy a húszperces műsor hátterében legalább másfél hónapos munka áll. Nehéz őket rávenni az iskolába járásra, lemorzsolódnak. Néztem őket, s közben arra is gondoltam, hogy mennyire szerencsés helyzetben vagyok is én a válogatott és motivált diákokkal, s egyetlen szavam sem lehet ezentúl.Az én márciusi hőseim ezek a diákok és tanáraik lettek.

One thought on “heves

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.