kifőzde

31 dec 2010

Az alattunk üzemelő kifőzde sokáig jó hely volt, rengetegen jártak ide, idős nénik és egyetemisták jöttek a menüért, s a Sziget idején mindig tele volt turistákkal, napi közönsége pedig a környékbeli irodaházak dolgozói voltak. Hosszú-hosszú éveken keresztül igy volt ez. Egészen december elsejéig, mikor a tulajdonos eladta. Megtartották a szakácsot, de a kiszolgáló személyzetet nem. Eltűnt a nagy választék, az árakat az egekbe emelték, igy első héten alig volt vendégük. Majd csökkentették, s megjelent a napi menü.Úgy gondoltam, ma nem főzök, hanem veszek valami finomat. Nagy hiba volt. Fél adag zöldbablevesért (kettő deci), fél adag tarkababfőzelékért (NÉGY evőkanálnyi), plusz egy fasirtért fizettem 1030ft-ot. Rákérdeztem, hogy mennyi lett volna a teljes adag, teljes áron. A hallott 1700 ft-tól majdnem elájultam…1030 ft-ért már a Zsinagógával szemközti teljesen kulturált, tiszta, hatalmas választékkal biró és nagy kifőzdében is kajálok teljes adagot….Már értem, hogy miért örültek meg annyira nekem, mikor beléptem a kis étterembe. De, akkor ma el is köszöntem tőle.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fodrász

30 dec 2010

Ma pedig hirtelen felindulásból fodrászhoz mentem. Nem a régihez, a világ végére, hanem csak a Biohair-be. Nem kellett előre egyeztetnem, egy percet sem vártam, a fodrász bemutatkozott, részletesen kikérdezett arról, hogy mi az elképzelésem, megnézte a fotót, s csak néhány apróbb kifogást emelt. Tizkor ültem be, s háromnegyed tizenegykor már hazafelé ballagtam. Nem kellett másfél órát végigszenvedni a száritást, sőt, ha akartam volna, én is megszárithattam volna magamnak. Mosás, vágás, száritás – mindez 2700 ft-ért. Maximálisan meg vagyok elégedve.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

pöttyös dzsekije

30 dec 2010

A férjem az utóbbi napokban minden este elmondja, hogy megöregedett, mert ő legjobban már csak itthon szeret lenni, itthon érzi legjobban a magát. Most nem tudom, hogy szomorkodjak ezen a kijelentésen vagy örüljek neki…Ma pedig vettem Pöttyösnek egy dzsekit. Mivel vagyonokért árulják az ilyeneket, igy bementem az egyik Humanába és 300 ft-ért elhoztam. Az eladónak nem mertem megmondani, hogy kutyának lesz, igy nyolc kilós kisgyerekre kértem. Annyira jól néz ki a dzseki, hogy irigylem Pöttyöst.``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hó és jég

28 dec 2010

``````````````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ebek a hóban

28 dec 2010

`` ``````````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

27 dec 2010

Tegnap egész nap az eső szakadt, majd este tíztől hó váltotta fel hirtelen, mely azóta megállás nélkül hullik, jelenleg olyan tíz-tizenkettő centiméternél tartunk. Teljesült hát mindenki vágya: fehér a karácsony. Ugyanakkor az udvarokon áll a belvíz, s bár tegnap még a Kesznyétent Tiszaújvárossal összekötő úton is tudtunk nagyon lassan autózni, mára már azt is lezárták…a hó most elfed mindent, s ez igen-igen veszélyes. De, valóban gyönyörű a táj, a kutyák virgonckodnak, csak mi nem tudom, hogyan fogunk visszajutni Pestre…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Az esztendő ezen a furcsa, mozgalmas, torokszoritó boldog izgalmakban bővelkedő napján szeretném megköszönni Mindenkinek, hogy immáron majdnem négy és fél éve minden nap együtt töltünk egy kevés időt, s a figyelmet, mellyel megtiszteltek. Remélem, Ti is találtatok ez évben is az oldalon olyat, amely megnyitotta a sziveteket, és boldoggá tett Titeket!Pilinszky János irásával kivánok minden kedves Olvasómnak békés, boldog, valódi Ünnepet sok-sok szeretettel.`Az utolsó együttlétük! A fia ott ült a széken, szemben vele, s a bő katonaruhában olyan veszendő volt, annyira fiatal, akár egy gyerek. Fáradtnak látszott, és enni kért. Mohón kanalazta a gőzölgő levest, s hosszan és szótlanul vacsorázott. Utána vizet vett, megmosdott, és simára beretválta az arcát.Az asszony sírt, és úgy ölelte magához, mintha egyetlen szorítással visszaforraszthatná a szívére. De a fiú kivált az ölelésből, s akár egy halott, úgy tűnt el nyomtalanul.Azt a pillanatot, hogy az előbb még itt volt, s azt, hogy már elment, azt a közbül eső valamit nem is lehetett azóta sem megértenie. Néha megállt az öregasszony a szoba közepén: otthona ez még? Olykor kinézett az ablakon: itt lakik valójában? Háztetőkre látott, szürke, fagyoskodó kis kőbalkonokra: ez volna továbbra is utcájuk? Milyen zavaros és nehéz dolog valakit elveszíteni és visszavárni!Kinyitotta a szekrényajtót, s a délelőtti világosság a fia ruháira esett. Egy élő, vagy már egy halott ruháira? Elgyöngült, és megkapaszkodott egy üres kabátujjban.Letörölte a tükröt a mosdó felett, de csak a tulajdon öreg arca nézett vissza rá! De hát mire is számított, miféle esztelenségre? Talán hogy a fia kilép a tükörből, abból a négyzetméternyi fényességből, mely mintha ismeretlen távolba nyíló ablak lett volna?Feküdt az öregasszony álmatlanul az ágyában, s az éjszaka zajaira figyelt, félelemmel és reménységgel, hogy a szétszórt neszekből összerakhatja a boldogító zajt, amivel a fiú majd belép hozzá. De az éjszaka, s később a hajnal hangjai idegenek maradtak, és sehogy sem akartak engedelmeskedni neki. Szétszéledtek, mielőtt megdobogtathatták volna a szívét!A hűvös ősz után hideg tél jött, és fagyos karácsony. Egyetlen zöld ágat fektetett az asztalára, s egyetlen szál gyertyát gyújtott meg rajta. Azon a széken ült, amelyiken a fia utoljára, a gyertyaláng szép, egyenletes fényében, és nem sírt, ahogy a fia sem sírt akkor, csak hallgatott.Éjfél előtt aztán magára vette a kabátját, s ahogy becsukta maga mögött az ajtót, hirtelen melegséget érzett. Így lépte át akkor ő is a küszöböt! Így indult el ő is a sötétségbe!Igen, mintha most ő is ugyanabba az éjfélbe lépett volna ki, melynek akkor a fia nekivágott. Az elveszített utca most megint az övék lett! Igen, ezeken a köveken, ezek alatt a szürke kis balkonok alatt távozott, s jön vissza majd ő is. Mekkora béke lett egyszerre az éjszakában!Szép volt az éjfél, és csendes. A hó puhán hullott alá, akár egy óriási üveggömbben; a tetők fehérek voltak, a templomtorony meg szelíden derengett, mintha lágy fénnyel maguk a kövek világítottak volna.Az öregasszony letérdepelt a tündöklő templomhajóban, s úgy érezte, napsütésben térdepel. Nem volt idő. A hétköznapok jönnek-mennek, de századok sem mozdulnak az ünnepek állócsillaga alatt. S ebben az időtlenségben együtt volt minden: öregség és gyermekkor, minden, ami elveszett, és az is, ami vele maradt. Háborús karácsony volt, negyvenhárom karácsonya, de úgy érezte, a karácsonynak nincs kora, csak forrósága van, fénye és békéje. Egyedül térdepelt az éneklő tömegben, s nem hiányzott senkije. Csak hogy szeret, egyedül ezt érezte, mitől is elgyöngült, és sírni kezdett.S éjszaka az ágyában tovább folytatódott különös színeváltozása, a szeretet irgalmas metamorfózisa. Mintha a fia feküdt volna ágyában, s ő, az öregasszony lett volna a messze idegenben. Olyan jó volt végre helyette fagyoskodnia, s olyan jó volt végre helyette, a fia helyett melegednie! Öreg szívében a szeretet összecserélte a személyeket.Künn közben elállt a hóesés, s a karácsonyi utca végképp elnéptelenedett.Az éjszakában csak az ünnep angyala őrködött mozdulatlan.`(Új Ember, 1960. december 25.)``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

körvonalaz

24 dec 2010

Hallgatásom oka az, hogy körvonalazódik bennem egy gondolat. Lassan érlelődik, hetek-hónapok töprengése van mögötte, s már szándékká érett. Remélem, lesz erőm hozzá, hogy végigvigyem.Mert igen erősen akarom azt, hogy tudjak változtatni magamon, a berögződéseken. Én ezt kivánom magamnak karácsonyra. Mert ez maga után vonja a többi vágyam sikerességét is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

amerika

21 dec 2010

Az év egyik tapasztalata az, ha Amerikába költözöl és minden álmod újságiróvá válni, ird meg ezt a blogodban és azonnal akad valaki, aki fantáziát lát benned.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

győztes

21 dec 2010

Tegnap délután megnéztem az RTL Klub X-faktor oldalát, ahol a szavazás aránya szerint Takács Nikolasz 40%-on, mig Vastag Csaba 60%-on állt. Gondoltam, pillanatnyi eredmény, hiszen Csabit teljesen esélytelennek tartotta mindenki, köztük ő maga is. Minden lejátszottnak tűnt már régen, hiszen előző este sikeresen megszabadultak a troll-t kiáltók Király L. Norbitól, nyerhetett volna a `Hang`. (De gáz már ez a kizárólagosság is.) Nem igy lett. S épp ezért tölt el örömmel, hogy Csabi nyert és nem Nikolasz. Igen, én örülök neki, még ha ezzel ki is váltom sok (?) ember rosszallását. Hogy miért? A kérdést úgy is feltehetjük, miért vesztett Nikolasz? Ha időben visszafelé haladunk, akkor elmondhatjuk, hogy ez `A Hang` sokkal rosszabbul szólt a párbajdal alatt, mint a másik. Agyonnyújtott egyforma á-k, elcsukló fejhang, bizonytalanság. Pedig azzal a dallal neki kedveztek, s ő nem tudott élni vele. Bebizonyosodott, hogy nem minden helyzetben legyőzhetetlen Nikolasz.Aztán a stilus. Hazánkban igen szűk réteg mozdul az árenbi, feka zenékre, például én is inkább csak háttérzeneként hallgatom. Persze ezek nagyon szinvonalas, ütős kis zenék, de meleg kell hozzájuk, gondtalanság, nagy autók, nagy álmok – igy igen messze állnak a káeurópai kopárságtól.Aztán az aszexualitássá növesztett angyalkázás. Én tényleg, ha ránéztem, már nem egy hús-vér pasit láttam, hanem valami transzcendens `lényt`, aki csak véletlenül van velünk, mekkora ajándék, akit diszcsomagolásban (kalap) mentora nyújt át nekünk, de csak kölcsönbe, mert ők ketten összetartoznak, nagy, lelki összetartozás ez, sirnivaló, idegennek nincs helye közük.Én jobb szeretem a hús-vér pasikat. Akik férfiasak, `macsósak`, mégha ez valakinek nagyképűségnek tűnik is. És szeretem a jó pasikat is, márpedig Csabi az, tökéletes férfiszépség. Szivesen nézegetem a szinpadon.Igen, a szinpad. Egész egyszerűen Csabinak jobban áll a szinpad. Belakja, él rajta, nem számolja a kockákat, hogy hová kell visszatalálnia, elemében van rajta. Legszebb példája ennek a tegnap este, mikor úgy énekelte végig a dalt, hogy közben beszélgetett, táncolt, ölelgetett, érzelmi felindulásban volt, s mégsem volt egyetlen hamis hangja sem. Ez nem megy Nikolasznak. Persze, Leonard Cohen-t sem a tánctudása miatt szeretjük, de ma már elengedhetetlen az, hogy megmozduljon az énekes.Én úgy vélem, Csabi többet fejlődött a műsor során: szerethető személyiségű, jó énekessé vált. Még egyszer mondom: örülök, hogy ő nyert.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

igazság

17 dec 2010

Már-már legendaszámba menő összeszedettségem hátterében nagyobb mértékben csupán a káosztól való őszinte rettegésem és kisebb mértékben mások iránti szolidaritásom rejtezik. Semmi más. Nyugi, hazaérve én is azonnal szétesem darabjaimra.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vitay

16 dec 2010

Ezek az utolsó napok a legrosszabbak. Mikor már feltárul résnyire az ajtó, s mi ott állunk előtte, echte Vitay Georginák, hiába tudjuk, hogy ez csak illúzió, mögötte sem vár semmi, mert vissza kell úgyis térni, de mindhiába: ott a fény, szilánkokra törve a mennyországunk, s mi menni akarunk, lépni akarunk, tenni akarunk, de visszatart az eskü, a kötelesség, a felelősség a másikért, s az, ami miatt mindezt vállaljuk: a szeretet.(A félreértők kedvéért: az írás a téli szünet várásról, mint a pillanatnyi szabadság állapotáról, s a kötelességgel vegyes szeretetről szól, amelyben élünk, s melybe úgyis vissza kell térni.)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

recept

14 dec 2010

A férjem – egyedüli pasiként a pályázók között – megnyert egy karácsonyi süti pályázatot, dédike receptjével. Hihi:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

aprók

14 dec 2010

Időben távolodva az események pontossága is elhalványul, nehéz őket felidézni maradéktalanul. Leirni pedig szinte lehetetlen, ha nincs idő, erő és ezek folyományaként már lassan kedv sem. Maradnak a magamnak tett apró feljegyzések csupán, az összegzésre még várni kell. Csak irigyen figyelem azokat, akiknek napi többszöri, hosszas bejegyzésekre van lehetősége, élénk társasági életet élnek. Én rettenetesen fáradt vagyok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

pakk

12 dec 2010

Csütörtökön egy csomag (`pakk`) várt a munkahelyemen. Igazi meglepetés volt! S benne a fázóm bögrém, névre szólóan s még egy alátét is! Köszönöm, köszönöm, itt is!:) Csodálatos ajándék !:)``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

stilusok

05 dec 2010

Más-más stilus, de mindketten lenyűgözőek voltak. Azért habozás nélkül Vecát választanám. Másrészt elgondolkodtató, hogy milyen élete van a daloknak. Számomra ez a dal mindig a legszebb, legpontosabb kortárs vers volt, minden benne van, ami átélhető s elképzelhető az életben, s haragudtam a Csik zenekarra, amikor hozzányúlt. Hiszen, aki ismeri ennek a dalnak a történetét, pontosan tudja, hogy milyen körülmények, milyen mélységek között született meg, a teljes vidéki, népies élet és érzések kontrasztjában, tudatmódositó szerek poklában. Nem értettem, miért pont ezt a nemzedéki negativ `himnuszt` kellett elővenniük, s ezzel kvázi kiüresiteni egy generáció életérzését. Most, Vecánál megbocsátottam nekik. Más lett, de szép.[youtube yEdD8urELDc] [youtube y6YoaNHjUWo&feature=player_embedded]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

girardi

03 dec 2010

A Girardi-kalap történetét már nem tudom felidézni. Valószínűleg úgy voltam ezzel is, hogy olvastam róla, kívántam, akartam, különlegesnek véltem magam tőle már gondolatban is, sznob vagyok, nem is kicsit, naná, aztán egyszer csak ott volt, szembejött, hónapokig tartott amíg rábeszéltem magam a megvételére, meglett – s nem foglalkoztam többé vele. Elég volt a tudat, hogy nekem van Girardim, kézbe vehetem, bármikor felvehetem. Nem hordtam. Sokáig papírral kitömködve állt a szekrényben, majd az ajándékba kapott kalaposdobozban aludt éveken keresztül, s én megfeledkeztem róla. Ha jól számolom, éppen tizenöt évet várt rám.Megszámlálhatatlan sapkát vásároltam és pusztítottam el ennyi év alatt. Teleim állandó kísérletek voltak, hogy találjak végre egy olyan fejfedőt, amely nem teszi tönkre a hajam, nem fázik meg a fejem a metróhuzatban, nőies és még ki tudja milyen, ezernyi extra kívánságom volt. Tegnap feladtam a küzdelmet. Elpakoltam az összes sapkát, s eldöntöttem: inkább a megfázás, fejfájás, mint a tönkretett haj! Ma reggel felnéztem a szekrény tetejére, ott állt a doboz, szemrehányóan, reneszánszát várva. Adtam neki egy esélyt. Most már biztosan tudom: ő az igazi, én kalapra vagyok teremtve. Egymásra találtunk végre, összetartozunk.``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hószilánk

03 dec 2010

Az udvaron álldogáltam s az eget néztem (pontosabban annak negatívját). Ekkor szemembe fúródott egy hószilánk, mely természetesen azonnal el is olvadt, de felidézte bennem a Jégkirálynő meséjét. Vajon hány ember él szemébe fúródott szilánkkal vakon, s hányan szilánk sebezte szívvel?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

james herriott

02 dec 2010

Ma az ötödik, rosszul fekvő bárányt húztuk ki James Herriott-tal az anyaméhből, és megmentettünk egy egész ménest.`A könyvei nem fedik a regény klasszikus értelmezését,cselekménye nem egy szálat követve fut végig, hanem olykor összetartozó, olykor szétváló rövid történetek elbeszélésével teszi érdekessé a mondanivalóját.Az olvasó megmosolyogtató, olykor szomorú, néha pedig megható történeteken keresztül ismeri meg a modern orvoslás előtti idők állatorvosának munkáját, a városi emberek, de elsősorban a keményen a megélhetésért küzdő yorkshire-i farmerek életét.Könyvei keresztülvezetik a mai embereket azon az időszakon, amikor az igavonó lovat felváltotta a traktor,valamint az állatorvos házilag kevert szereit hátrahagyva fordulhatott az antibiotikumok és egyéb `csodaszerek` felé.Írásaiból sugárzik az emberek és az állatok szeretete. Orvosi kifejezéseket is használva, mégis közérthetően írja le egy kezdő, majd gyakorló állatorvos első botladozásait, sikereit és kudarcait,leírja viszontagságait a hadseregnél,betekintést enged a magánéletébe, valamint megtudhatjuk törökországi és a Szovjetunióbeli utazásának részleteit.`Miért nem hallottam eddig sosem róla?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

irigy

02 dec 2010

Mindig rettenetesen irigyeltem azokat a nőket, akik vékony kabátban, sapka, sál és kesztyű nélkül ússzák meg a telet, kezükben-vállukon nem lóg kistáska, nagytáska, laptoptáska, nem fagynak meg az utcán és nem izzadnak meg a túlfűtött metrón, nem kell le-és felöltözniük, miközben ez szinte lehetetlen, nem kell egy reggeli út alatt négyszer előszedniük bérletüket, miközben egyensúlyoznak ennyi cuccal. Mindig rettenetesen irigyeltem azokat a nőket, akik netten, frissen, kiskosztümben (de mindenképpen szoknyában) és körömcipőben érkeznek meg a munkahelyükre, majd ugyanolyan netten, frissen bepattannak az autójukba és hazahúznak vele, megkímélve magukat a málhás öszvér és karácsonyfa-szindrómától.Egyszerűen gyűlölöm.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum