Huszonnégy órával ezelőtt lefőztem két liter teát, hogy legyen reggel mit innom. Természetesen elfeledkeztem róla, egészen mostanáig. Hihetetlen, de még mindig tűzforró benne a tea, pedig a termosz a nyolcvanas években készült! (ergó kb. 25 éves lehet) Vajon hol találnék manapság ilyen minőséget!?Érdekes egyébként, hogy engem nem hagynak el a tárgyak. Jó, most nem bizsukról beszélek, meg kesztyűkről, hanem cipőkről, táskákról, kabátokról. Egyszerűen nem használódnak el. Hm.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

társadalmi munka

29 nov 2010

Hallgatva a háttérben szóló rádiót, megütötte a fülem egy felháborodott női hang, aki arról beszélt, mennyire hiányzik a mai fiataloknak egy kis társadalmi munka. Munka, mely erkölcsnemesítő jelleggel bír, kitartásra nevel, mint annak idején tette velük is az építőtáborokban.Eszembe jutnak az őszi kötelező társadalmi munkák, melyeket a téesz krumpliföldjén kellett eltölteni. Esőben, sárban, nagy melegben – épp amilyen időjárás volt. Majd a téesz raktárában a krumpliválogatás a hideg októberi csípős reggeleken, mikor a kezünk azonnal szétfagyott. Aztán felrémlik a múltból az iskola konyhakertjének művelése: a kapálás, krumplibokor feltöltés, az ásás, a kukoricacímerezés, az almaszedés – és megborzongok. Emlékszem diákként mennyire utáltam ezt, s nem hiszem, hogy bárki is másképp gondolta volna. Nem a munkával volt bajom, hiszen ugyanezeket végeztük családi körben is, hanem azzal, hogy kényszerítettek rá. Nekem nem ez lett volna a dolgom az iskolában, nem ezért jártunk oda…A felháborodott hangú hölgy közben lecsillapodik. Pedig még nem is tudja, hogy szinte látja a jövőt. Hiszen az origo írása szerint kötelező lesz minden diáknak hatvan óra közmunkát végezni az érettségi bizonyítvány megszerzéséig. Remélem, lehet majd másféle munkák közül is választani.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

advent 1. vasárnapja

29 nov 2010

``Az általam készitett koszorú ilyen lett, s a fotók felmásolása után tűnt fel, hogy az eb is ott volt a szobában, mint mindig, ha valahol kiváncsiskodni lehet 😀``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fb-film

29 nov 2010

Tegnap megnéztük egyébként végre a Facebook-filmet, a Social Network-ot. Meglepő volt, teljesen másra számitottam, mást vártam, de tetszett az ál dokumentumfilmszerűsége, a karakterek, no és elsősorban Jesse Eisenberg.Elhatároztam egyébként, hogy amint lejár a két éves hűségnyilatkozatom a T-mobillal, (december 10-én) eladom az iPhone-t. Teljesen függővé tesz, és nem akarok az lenni. Eladó tehát.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fb

29 nov 2010

Úgy gondolom, hogy a facebook-on gyakorlatilag már minden eldőlt a x-faktor kimenetét illetően. Nagyszerűen lehet jósolni belőle, hogy mikor ki esik majd ki. Elég csak megnézni a rajongók számát, s azonnal látható, Király L. Norbinak a maga 134ezres táborával több embere (és feltételezhetően szavazója) van, mint az egész műsornak a maga 100ezres létszámával. Őt követi Janicsák Veca 58 ezerrel, Vastag Csaba 29 és Vastag Tamás 18 ezerrel, s a sor végén kullog az abszolút győztesnek kikiáltott Takács Nikolasz 11 ezerrel. Ha ezt a logikát követjük, látható, hogy az emberek kevéssé kedvelik Nikolaszt, amit nem is csodálok, mivel semmi emberi és szerethető nincs benne. Egy jól megcsinált, felépitett termék csupán, aki annyira mesterkélt és művi, hogy akár valóban elénekelhetné a telefonkönyvet is, az is épp oly jól és lélektelenül, egy hangon szólna. Nikolasznak nincs stilusa, s a stilustalan emberekkel nem lehet azonosulni. Nekem mindig egy műtő jut eszembe róla, az is ilyen steril.Abban biztos vagyok, hogy téves Geszti számitása, hogy brandet csinál belőle, ezt a srácot sosem fogják lenyomni a magyar közönség torkán. Lesz egy-két, külföldön jól bevált stilusú koppintás lemeze (mely stilus itthon alig-alig eladható), majd eltűnik szépen a süllyesztőben, vagy nagyszerű session-zenész lesz belőle. Geszti megint rosszul és gyáván döntött. Remélem, hanyagolja továbbra is Vecát, (mint tette eddig is) mert azzal teszi neki a legjobbat. Vecán egyszerűen nincs mit alakitani, mint ahogy Norbin és Csabin sem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

12 versus 17

27 nov 2010

Ha csak egy félévvel hamarabb végeztem volna az egyetemen, most nem 12, hanem 17 év szolgálati időm lenne, és nem buknám el teljes egészében 12 év alatt összegyűjt magánnyugdijpénztári megtakaritásom…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

becsuk

24 nov 2010

Nagyon gáz, ha ébredés után egy perccel már csak azt a pillanatot várom, mikor este becsukhatom a szemem?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Nem egyszerű dolog a házasság. Az ember minél több időt tölt el benne, annál több oldalát ismeri meg, s ezek akár tökéletesen ellent is mondhatnak egymásnak. Nincs két egyforma házasság, épp ezért nincsenek örök érvényű igazságok sem. Vannak alapvetőek persze, de csak ezeket tudni nem elég. Hiszen ezen az alapon bárkivel együtt élhetnénk, mindegy lenne. Igazából csak botladozunk, s reménykedünk. Ha azt hisszük, hogy régen könnyebb, egyszerűbb volt, hamar szembetaláljuk magunkat a világ-és magyar irodalom nagy regényeivel, tragikus házasságaival, tele szerepkeveredéssel és útkereséssel. De, nemcsak szépirodalmi formában találkozhatunk felemelő és mindennapi históriákkal, megelevednek azok a szakácskönyvek lapjain is, mert enni ugye mindenki szeret, igy a jó étel-jó élet párhuzamnál maradva, legalább az ételek elkészitésének szabályait megtanulhatjuk. S ki tudja? Talán egy kellemes ebéd után könnyebb utat találni a másik emberhez is. Van olyan szakácskönyv, mely ilyen analógiásan gondolkodik a házasságról és a főzésről. Szerzője, saját bevallása szerint, húsz év tapasztalatát gyűjtötte össze benne, hogy lányának átadhassa tudását, megkönnyitve a házasság első éveinek nehézségeit. Egy teljes háztartás vezetésének részletes szabályait találjuk meg ebben a könyvben, amely ma már történeti érdekességgel is bir, hiszen az 1920-as, 1930-as évek életmódját tartalmazza. Jogosan kérdezhetjük, hogy mit mondhat nekünk ez a könyv 2010-ben, mikor minden megváltozott már körülöttünk?!Sokat. Olyan szép irodalmi nyelven és olyan tisztelettel ir Arányi Mária A kis háziasszony cimű könyvében két ember kapcsolatáról, (a háztartásvezetés és a főzés mellett) annak buktatóiról, s olyan precizen elemzi a lélektani okokat, hogy egy idő után gyanút fogtam. Ez a nő nem lehet egyszerű háziasszony csupán, olyan olvasott, okos – igy utánanéztem. Meglepetésemre ekkor derült ki, hogy Arányi Mária nem más, mint Huszka Jenő felesége, Glatz Oszkár növendéke a Képzőművészeti Akadémián, a II. világháború előtti korszak talán legrajongottabb újságirónője, később férje életrajzi regényének irónője.Ezt tudva még meglepőbb az az őszinteség, amellyel a házasságukról ir. `Szabadság abban az értelemben, hogy mindenkit azt teszi amit akar, nincs. Gátak vannak. Kell, hogy legyenek. Rendes ember nem vágyódik a gátak nélküli szabadságra. De vágyódik arra, hogy azt érezze, hogy a gátakat önként tartja meg. Vágyódik arra, hogy fesztelenül élhessen saját természete és izlése szerint, hogy minden apró cselekedetét, szavát ne mérlegeljék, ne birálgassák.`Olyan egyszerű lenne, ugye?:) A könyv feministáknak nem ajánlott.:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

völgy

21 nov 2010

Előző héten ilyenkor a Hotel Villa Völgy wellness-részlegében töltöttem az időt. Legnagyobb problémám az volt, hogy a pezsgőfürdő után a szaunában, a jégbarlangban, az infraszaunában, a gőzben vagy épp az aromaterápiás kabinban töltsem el az időmet, és utána induljak-e azonnal a férjemmel találkozni Eger Belvárosában vagy olvassak még egy kicsit, netán sétálgassak-e a Szépasszonyvölgyben. Ehhez képest, ma keményen dolgoztunk lippivel, egy nagyon hosszú és fárasztó hét után. Napi, rutincseledetek voltak ezek, mégis fáradtan elvégezni őket még inkább kimerítőek. Főztünk, takarítottunk, virágot locsoltunk, vasaltunk, sütöttünk, semmi extra, de sokat. Mégis, én ma sokkal boldogabb voltam vele ennyi munkával is, mint nélküle Egerben, egyedül pihengetve.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

beszéd

21 nov 2010

Egyre kevesebbet beszélek/irok, s ennek oka az, hogy napi 8-9-10 (hétfőn épp 11) óra állandó beszéd után már se kedvem, se energiám társasági életet folytatni, kellemes, könnyed, franciás társalgási módban csevegni. Keveset törődöm vele és érdekel már az is, ha valaki félreért, vagy mert állitólag én voltam félreérthető, vagy mert a másik félre akarta érteni, mást akart belehallani, mint ami az igazi üzenete volt. Igy adódott, hogy a héten kisebb konfliktusaim merültek fel, egyikre sem érdemesebb hosszan a szót vesztegetni, inkább csak jelenségszinten fontos a számomra, hiszen beleillik abba a körbe, melyre lippi sokszor figyelmezetett már, hol mérgesen-dühösen, hol pedig halkan-csendesen, mint nagy titkot megosztva. Nevezetesen, hogy nem kommunikálok egyértelműen. Illetve, hogy a testbeszédem, a mimikám, a hanglejtésem ellentétben áll azzal sokszor, amit közölni szeretnék. S az emberek nem irodalmárok, hogy a szavaimban, hangsúlyaimban benne lévő rejtett, metaforikus üzenetet dekódolására állandóan készen álljanak. Ő sem. Csak ő már ismer, igy ez nem okoz neki gondot, viszont egy rosszabb időjárással kecsegtető morcosabb napon, az emberekkel való konfliktusaim sorozatát indithatja el egy rosszul megválasztott félmondatom (melyet beszólásként értelmezhetnek) vagy épp szájhúzogatásom, amely nagyrészt öntudatlan reakció, nekem fel sem tűnik. Úgyhogy most hallgatok és figyelek. De, azért nem birom megállni, hogy meg ne emlitsen: régebben az volt a probléma, hogy nem beszéltem az érzéseimről, hetekig rágódtam valamin, s mikor végre megfogalmaztam, (természetesen azt is rejtett nyelven) már senki sem értette, hogy miről is beszélek… (már hallom is lippi hangját a fejemben: `ezt még muszáj volt odatenni a végére, igaz?`)Remélem, azért bölcsen és öregen már nem lesznek ilyen problémáim.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

moha

19 nov 2010

El kell hogy mondjam mennyire szeretek a mohazöld barlangfalú szobánkban bebújni a takaró alá, onnan pislogva kifelé, hallgatva a nagy csöndet vagy a rádiót. Megnyugtató.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hosszú haj

18 nov 2010

Sosem értettem, hogy egy nő miért növeszti meg annyira a haját, hogy az már a feneke alá ér. Bele sem akarok gondolni, milyen lehet egy ilyen nő lelkivilága.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

eger

15 nov 2010

Eger még mindig leggyönyörűbb városaink egyike. Épp ezért olyan szomorú a szombat este is teljesen kihalt Belváros, a felújított és gyönyörű barokk ékszerdobozhoz hasonlatos házakon sorakozó `eladó` feliratok. Kettős arcú város. Egyfelől a pompa, a túlzások, a lenyűgözés, másfelől a hanyatlás, az üresség jellemzi. A szűk kis utcákon esténként igazi füst száll, s folyton mintha épp a hó szitálna, azt az érzetet keltve, hogy épp a következő sarkon belebotlunk majd a Télapóba.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A Dunánál

09 nov 2010

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

jesse

08 nov 2010

`Nem kerülhetsz el mindig, mindenkit, akivel elcseszted.` – mondja Jesse Eisenberg az Adventureland-ben, s egyetlen pillanat alatt megértettem, miért nem keresem én a múltamat, s miért nem tartok kapcsolatot belőle senkivel sem, miért nem megyek vissza helyekre, ahová tartoztam valaha.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

x-2

07 nov 2010

Sajnálom, hogy csalódnom kellett Malek Miklósban, akit eddig vérprofinak és hitelesnek éreztem. Rossz érzés ez már csak azért is, mert ahol ő él, ott tényleg csak a teljesitmény és a tehetség számit, s aki ezekkel rendelkezik, előbb-utóbb elérheti az álmát. Vagy legalább az esélye megvan rá. Teljes mértékben igazságtalan és üzleti döntés született tegnap, egy tehetséges és vérprofi ember meghátrált az önálló döntés súlyától, elháritva magától a felelősséget. Nem kell különösebb zenei hallással rendelkezni ahhoz, hogy bárki különbséget tudjon tenni két produkció között. Főleg akkor, ha az egyik kellemes a fülnek, mig a másiktól- annak rettentő hamisságától – a világból is ki lehet futni.Nem nehéz két versenyző személyiségét,mentális állapotát sem összehasonlitani, mint ahogy ezt maga Malek Miklós is megtette. `Dorka te feladtad,Mariann te ma győzni akartál!`Ennek fényében továbbra sem értem, hogy egy Shodeinde Dorka hogyan maradhatott versenyben. Illetve de, csak nem vádaskodhatok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nap-nap

06 nov 2010

A teraszon 24 fok van, csodálatosan napos, kellemes idő. Mindent felejtető, verőfényes nap. Nap-nap.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mikor

06 nov 2010

Mikor terjedt az el, hogy a mondatok végére minimum három, de jobb ha öt vagy hat felkiáltójelet teszünk? S ami még érdekesebb, hogy alig használnak az emberek kijelentő módot, mert minden felszólító módban van.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

állatkert

05 nov 2010

````````````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

eszik és mesél

04 nov 2010

anna eszik (mindenféle zöldséget is) és anna mesél (mindenféle zöldséget). na, valahogy igy kell(ene) ezt csinálni. a stilus mindenekelőtt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

sós

03 nov 2010

Pöttyös újabban zabagép lett, válogatás nélkül eszik mindent, ami a közelébe kerül. Épp olyan élvezettel csámcsog a főtt krumplin, mint a legjobb minőségű tápon, vagy issza meg a macskák tejét. Igazi konyhamalac lett belőle.Mégis vannak olyan kaják, melyeket még nagyobb szeretettel fogyaszt. Ilyenek a sós ropik, kekszecskék, és a ma már emlegetett sós mogyoró. Igy adódhatott, hogy tegnap arra kellett beérkeznem a nappaliba, amint a kutya éppen az asztalon lévő sütisdobozból mancsával kiügyeskedve lopkodja a sós rudat, és sutyiban eszegeti. Ebből – a háta mögött zajló eseményből – persze a férjem semmit sem vett észre. S mig én dühöngtem, hogy a mamám finom sósát ki lehet dobni, s tolvajnak tituláltam az ebet, aki vénségére hülyül meg, ő csak nevetett és `jó helyzetfelismerőnek` nevezte ….Következetes nevelés, aha….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

spa

03 nov 2010

Ma először vékonyan beszórtak fahéjjal és citrommal, majd felmelegitettek 69 fokra, s ezen a hőmérsékleten sütöttek fél órát. Ezután visszahűtöttek 43 fokra, ekkor mézzel kentek be, s 60 perc alatt porrá törtek. Igy érezheti magát a mézeskalács:)Azért el tudnám viselni minden nap!:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tisztogatás

01 nov 2010

Sofi Oksanen könyvének elolvasása után három `dolgot` lehet szívből meggyűlölni: a férfiakat, a kommunizmust és a legyeket. Utóbbiak a mű központi szimbólumai, jelenlétük állandó – épp ezért állandó veszélyérzet társul hozzájuk – kizárólagosan csak a húsba hajlandók petézni, s ezzel tönkretéve maguk körül minden értékeset, átvitt és konkrét értelemben is a legdrágábbat: az emberi kapcsolatokat. Olyan picik, s egyetlen, jól irányzott `köpésük` mégis végletes és végzetes.Épp, ahogyan a kommunizmus és a férfiak működtetik ezt a hideg, kegyetlen világot, mert kettejük közé gyakorlatilag egyenlőségjel tehető a regényben. Egyetlen nyelvet ismernek csupán: az erőszakét, melynek mindenki áldozatul esik életkorától, személyiségétől és vágyaitól függetlenül. Elsősorban a nemi erőszakét, mely után csak a szégyen marad, s az áldozatok messziről felismerik egymást hosszú évek után is. Különösképpen mégsem alkotnak közösséget, ( a szó hagyományos értelmében véve) hanem inkább a gyűlölet az, melyet egymás iránt éreznek. Hiszen a másik látta, hogy mit tettek velem, bármikor felbukkanhat, lebuktathat akkor is, ha már `normális` `családi` életet `él` az áldozat.„Mindig akad valaki, aki majd pontosan emlékszik. Nincs olyan sötétség, amelynek ne volna szeme.” (Sajnos minden idézőjelnek jogosultsága van …) Egyedül a magány marad, a befelé fordulás, a tűrés, a csönd és a valeriána. A regény két idősíkon mozog, két motiváló szál van, melyek csodálatosan kapcsolódnak majd össze, bemutatva, hogy diktatúra és diktatúra között egyetlen korban sincs különbség. `Csak a fekete autó, a krómbőr csizma és az erőszak örök.` A két nő története párhuzamosan fut egymás mellett, de a történet maga egy puzzle-hoz hasonlatos. Oksanen zseniálisan növeszti egyre a félelem hálóját, egyre nő a feszültség, újabb és újabb információkat kapunk, kiszámíthatatlan fordulatokkal. Mindig újabb elbeszélők kapcsolódnak be a történet mesélésébe, mesélik ugyanazt a történetet a maguk nézőpontjából, s az ember egyszerre csak azt érzi: bárkit meg lehet érteni, s épp ezért senkit sem lehet elítélni, azért amit tett. Mert egy dolog közös mindegyikükben: az árulás. Mindenki elárul valakit, teljesen mindegy, hogy tévedésből, túlélési ösztönből avagy kényszerítik rá, s aztán egész életükben viselik ennek a következményeit, működtetve ezzel egy rendszert, mely félelmen és hazugságon alapszik. Mégis a nagyszerű történelmi tabló ellenére sem ez a regény nagy erénye, hanem az emberi drámák bemutatása. A kevés szóval sokat mondás, a sejtetés, az elhallgatás. A magam részéről hálás vagyok Oksanen-nek, hogy nem részletezi az észt nacionalisták szabadságharcát, a jegyrendszert, az aktuális erőszakszervezet kisgyerek kínzó módszereit.Épp elég, hogy leírja hogyan és milyen tekintettel követik hősnőink a légy útját a falon, mikor eszükbe jutnak például a fentebbi gaztettek…A Tisztogatás hosszú idő után az első olyan könyv volt, melynél húztam az időt, igyekeztem minél lassabban olvasni, hogy `jaj, csak tartson még tovább!`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Tényleg minden síron nő virág. Ahová a hozzátartozók nem jutottak el, ott átveszi a természet szerepüket, madarak által elpotyogtatott, más sírokról szél által átfújt virágokat látni teljes pompájukban. Idén – már ki tudja hányadszor – ismét virágzik az ibolya. Mintha nem is telt volna el annyi idő a nagyszüleim halála óta, ez a napsütéses, meleg őszi nap visszahozza a régi időket. Nyitott teraszajtó, Kossuth rádió, húsleves. Szinte hallom nagyapámat, látom nagymamámat. Érzem az elmúlást.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum