nézeget

Most, ahogyan lippi beleharapott abba az almába, hirtelen felidéződött az egész gyerekkor. A nagy almaszedések a felsőzsolcai kertben az út mellett, a pincébe lehordás, az illat, amely a föld alól is érződött néha, a kicsit édes, a szineik, a starkingek mélybordója, a zöldek tavaszi élénksége, a hangok, a delicsesz hersegése, kásás roppanása, karácsony tájékán az első átválogatás, majd a tavasz közeledtével egyre gyakrabban megismétlődő szertartás, s végül a lereszelés, mert már csak süteménybe voltak jók.Visszavágyom oda. Azt mondják, ha az ember elvágyódik, akkor nem boldog. Én ezt túl sarkalatos megfogalmazásnak érzem, mert a lelki nyugalmamat elvesztettem ugyan, de a boldogságra való képességemet nem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.