kezd

Lassan kezdek olyan lenni, mint Karinthy Az utazás a koponyám körül cimű regényében: a fejemben minden délután háromkor megindulnak a vonatok, lassan zakatolni kezdenek és egyre többször gondolok vissza nosztalgiával olyan helyekre, ahol sohasem jártam, és olyan emberekre, akikkel sosem találkoztam. S mindezek mellett a Sors nevű vak szeszély folyamatosan az utamba hoz olyan embereket, akik huzamosabb ideig voltak az életem részesei, s legnagyobb meglepetésemre a beszélgetések fonalát ott tudjuk folytatni, ahol hosszú évekkel ezelőtt abbahagytuk. Kinos csendek nélkül. Mintha nem számitana semmi: a hátunk mögött hagyott rossz kapcsolatok romjai, a félrecsúszott szándékok, a felszedett kilók, a mély árnyékok a szem alatt, a kezdődő ráncok. Nem értem hogyan és miért, de működik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.