karma

31 okt 2010

Ma reggelre a házban csőtörés lett, a lakóhelyen pedig földrengés volt. Elkezdjük használni a `karma`-kifejezést.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hizok-eladok

31 okt 2010

Fél tíz körül indultunk el Pestről, és délután négyre érkeztünk meg szüleimhez. A távolság 180 km. Egy órát voltunk csupán Gyöngyösön, a többi időt balesetek miatt kialakult dugókban töltöttük. Öt és fél óra alatt értünk haza, az egyébként két órás út helyett …Miért nem vigyáznak jobban az emberek?! Csak egy kis figyelmesség kellene.Az út utolsó részét már az autópályát elkerülve, kis falvakon keresztül tettük meg. Így esett, hogy az egyik portán a következő feliratot pillantottuk meg: HIZOK-ELADOK. Adja magát a kérdés.:ha fogy, akkor vesz? 😀

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fém

30 okt 2010

Tegnap Dennis Quaid tért be vásárolni az utcában lévő kis indiai boltba. Állitólag az eladó olyan pánikba esett etttől a ténytől, hogy elbujdokolt az üzletben, úgy kellett kisegiteni:) Nekem pedig innen kezdve, ha meglátom az egyébként bűbájos eladót, folyton nevetnem kell majd:)update: nem is Dennis, hanem egy sokkal kedvemre valóbb pasi, Jeremy Irons volt! Ó, hogy irigykedem most!http://www.facebook.com/pages/Sudevi-Boutique/159825800714526

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kettes kolbász

28 okt 2010

Ismerős barátnője Esterházy-regényt fordít olaszra. Ám, életkorából adódóan, újabb és újabb fordításbeli problémákkal szembesül, s ilyenkor közvéleményt kérdez. Ma sikeresen tisztáztuk a tockos és a koki közötti különbséget,a `csak megmosom a hajam, és már megyek is` Vidal Sasoon-féle szlogen és a `bélás` jelentését, ám arra, hogy a kettes kolbász mit jelent, már nem tudtam válaszolni. Az árára (nevezetesen, hogy kettő forintba került ergó nagyon olcsó) vagy a mennyiségére (kettő darab van egyben) vonatkozik vajon? Olvasó, segítesz?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szülinap

28 okt 2010

Végre egyszer nem felejtem el, tehát hurrá: holnap négy esztendős lesz az oldal! Örüljünk mindannyian, hogy ennyi évet megértünk együtt!S mehetünk is tovább:) ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

turmix

27 okt 2010

– Nem működik a turmix, drágám…– Az nem lehet, a hétvégén használtam. – Pedig hidd el, hogy nem. Telepakoltam hagymával, de nem forgatja, nem aprítja, csak éktelen hangon sivít, attól félek, leég a motor….– Hagyd abba, majd ha hazaértem, megnézem!Marlen bánatos arccal beslattyog a szobába, az önsajnálat végtelen óceánjába merül, hogy még ez is…már a turmixgép is feladja..nagyot sóhajt.Pár óra múlva férj hazatér, nekiáll főzni, kérdez: – Drágám, hol a kés? – Milyen kés? Gondolom a konyhaszekrény fiókjában. – Nem, ott nincs. Tudod, a turmixgép kése, amellyel aprít.– Atyaég, hát akkor ezért nem aprított nekem! Nem volt benne a kés, amellyel aprítani tudott volna!– Atyaég! Te kés nélkül akartál turmixolni?! Napi szőke öt percben című rovatunkat olvasták :/

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

blokád

26 okt 2010

Húsz évvel ezelőtt a hajnali hírek már beszámoltak arról, hogy valami készül az országban, tiltakozásul a 65%-os benzináremelés ellen, melynek következtében immár 48Ft-ba kerül egy liter benzin. A szüleim nem engedték, hogy otthon maradjak. Húsz évvel ezelőtt nulladik órában fizika órán ültem, s épp a rádióhullámokról hallgattam előadást. Első óra, a tanítás kezdete előtt bemondták, hogy aki vidéki, azonnal induljon a pályaudvarokra, mert délután már nem fognak járni a vonatok és a buszok sem. Városi osztálytársaink azonnal felajánlották, hogy aludjunk náluk, de inkább hazaindultunk. A város teljesen le volt zárva, blokádok és tömeg mindenhol. Négy és fél óra alatt értem haza, onnan kezdve három napon keresztül a rádión és a tv-n csüggött mindenki.Nekünk bulinak tűnt az egész, pedig véresen komoly volt. A demokratikus Magyarország első igazi tömegtüntése, amelynek során senki sem tudhatta hogyan fog reagálni az új államhatalom. Minden jól alakult, a helyzet súlyossága ellenére. Hétfőn már megint iskolában ültünk, de azt a három napot nem lehet feledni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

átnevez

25 okt 2010

Sokat gondolkodom azon, hogy átnevezem a blogot. Egyrészt mindenki tudja, ki van az `álnév` mögött, s így minden írásom úgyis rám mutat vissza, ellenem hozható fel minden vádpontban, ha valaki sértve érzi magát, másrészt pedig valahányszor beírom ezt a marlen-t, olyan mintha szégyellni kellene magamat, vagy épp bujkálnék, és sötétben, titokban, csak az asztalfióknak írogatnék. De, mint tudjuk, ez nem így van. Hiszen van nekem rendes nevem is, az írások pedig mindenképpen a nyilvánosságnak szólnak, mert ha nem így lenne, akkor jelszavazgatnék világba. Ismerjük be, nekem is kell a visszajelzés, a másfajta látásmód, mellyel az olvasók közelítenek az írásokhoz! Közeleg október 28-a, mikor negyedik éves lesz a honlap, talán meglepem majd a kvázi anonimitás megszüntetésével.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fizalis

25 okt 2010

Nálunk disznövényként hasznositják a virágboltosok, máshol pedig (pl. Németországban) zöldségesnél vásárolható a fizalis. Pénteken lehetőségem nyilott megkóstolni: kellemesen, enyhén savanykás, nagyon szomjoltó ize van. Furi, hogy még magyar nyelvű leirás sincs róla, pedig városszerte sok helyen megtalálható a fizalisbokor. S ahogyan más országok receptjeit nézegetem, a fizalis elsőrangú muffin alapanyagnak tűnik.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

re

24 okt 2010

Tudjuk, hogy aki két hónapnál tovább blogolt valaha is bármikor, az – ha időnként abba is hagyja – valamilyen formában folytatni fogja. Igy tehát mától a férjem újra blogol, s ez örömmel tölt el, hiszen először mégiscsak a gondolataiba szerettem bele:)http://blog.lippije.hu

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nézeget

23 okt 2010

Most, ahogyan lippi beleharapott abba az almába, hirtelen felidéződött az egész gyerekkor. A nagy almaszedések a felsőzsolcai kertben az út mellett, a pincébe lehordás, az illat, amely a föld alól is érződött néha, a kicsit édes, a szineik, a starkingek mélybordója, a zöldek tavaszi élénksége, a hangok, a delicsesz hersegése, kásás roppanása, karácsony tájékán az első átválogatás, majd a tavasz közeledtével egyre gyakrabban megismétlődő szertartás, s végül a lereszelés, mert már csak süteménybe voltak jók.Visszavágyom oda. Azt mondják, ha az ember elvágyódik, akkor nem boldog. Én ezt túl sarkalatos megfogalmazásnak érzem, mert a lelki nyugalmamat elvesztettem ugyan, de a boldogságra való képességemet nem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kezd

22 okt 2010

Lassan kezdek olyan lenni, mint Karinthy Az utazás a koponyám körül cimű regényében: a fejemben minden délután háromkor megindulnak a vonatok, lassan zakatolni kezdenek és egyre többször gondolok vissza nosztalgiával olyan helyekre, ahol sohasem jártam, és olyan emberekre, akikkel sosem találkoztam. S mindezek mellett a Sors nevű vak szeszély folyamatosan az utamba hoz olyan embereket, akik huzamosabb ideig voltak az életem részesei, s legnagyobb meglepetésemre a beszélgetések fonalát ott tudjuk folytatni, ahol hosszú évekkel ezelőtt abbahagytuk. Kinos csendek nélkül. Mintha nem számitana semmi: a hátunk mögött hagyott rossz kapcsolatok romjai, a félrecsúszott szándékok, a felszedett kilók, a mély árnyékok a szem alatt, a kezdődő ráncok. Nem értem hogyan és miért, de működik.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

empire state of mind

21 okt 2010

[youtube g4IiccUjGps&feature=related]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

melyik?

20 okt 2010

….és igen, 1994 óta, mióta először láttam a zsúfolásig megtelt Hevesy Sándor Filmklubban, nem tudok válaszolni erre az oly könnyűnek és egyszerűnek tűnő kérdésre: Elvis vagy a Beatles?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hat

18 okt 2010

``Hat éves lett ma. Boldog szülinapot, Pöttyös!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

virág

18 okt 2010

Hogy miért hívják kegyeleti emlékversenynek, azt nem sikerült megtudnom. Ellenben úgy néz ki, a férjem új hobbiba szerelmesedett bele: bonsaikertész lesz. Már olvasgatja a szakirodalmat hozzá.``Kerti színfónia``Virágtorta``Gombaszekció I.``Gombaszekció II.``Egyszerűen szép``Extrém``A vacsora tálalva!``Főétel``A legszebb teriték/s (szerintem)``Bonsaiszekció``Színek a szabadban

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szikla

18 okt 2010

Tegnap hazafelé sétálva a Sziklakórházból tűnt fel az, hogy a Vár – és azon belül a Logodi utca – telis-teli van terméstől roskadozó fügefákkal. Ellenben gesztenyefát egyet sem láttam, nemhogy hetet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mega vs. x-faktor

18 okt 2010

Az első Megasztárt imádtam. Jókor jött, az addigra már végtelenül elkopott, megújulásra képtelen kissé öreg hazai arcokra ráfért a frissités – bár, ez a stilusban végül nem történt meg, de mindenképpen áttörést jelentett. A második már hozta a változást: Caramel mindent vitt, hiszem, hogy nála tehetségesebb embert (mind szövegirás, mind zeneszerzés, mind ének, mind stilus terén) nem adott még tehetségkutató az országnak. Ekkor azonban elfáradtam én is, telitődtem, és úgy érzem, a műsor is. A harmadikat már nem birtam követni, Rúzsa Magdi sikereit csak másoktól hallottam. Az első pár adás után világossá vált, hogy itt és most minden kártyát kijátszanak a műsor készitői, akár a kisebbségit is, és ez nekem nem tetszett. Bevallom, a negyedikből nem tudtam felidézni a győztesen kivül senkit. Utánanézve bukkantak elő olyan nevek, akik ma naponta járatják le magukat a zeneiparban, s kislányok, akiknek semmi keresnivalójuk 13, 14 évesen divaszerepben. Botrányos volt, ehh.Megváltásként jött az X-Faktor. Közben persze elindult egy héttel korábban az új, az 5. Megasztár is. Katasztrofális, sirnivaló produkció, a hazai televizióás egyik nagy mélypontja. Egyszerűen minden rossz benne. Nincs kivételes hangi adottságokkal rendelkező versenyző, a produkciók siralmasak, a stylistok munkája élvezhetetlen földi halandó számára, a műsorvezetők orditozó ripacsok lettek, s a zsűri?! Minden szakmai kompetenciáját félretéve mosdatja ezt az egészet. Az egyetlen kivétel – szerintem- Mester Tamás, aki mer néha kritikát is megfogalmazni, de a mindig objektiv Presser, akinek lehetett a véleményére adni, már a múlté.Igy múlik el a világ dicsősége, ugye. Röhejes, ahogyan menteni próbálták a totális bukástól, röhejes, ahogyan átkerült péntekre. Mondom, megváltásként jött az X-Faktor. Malek Miklós nekem garancia mindenre. Ha ő a nevét adja valamihez, nagy baj nem lehet. Épp, mint Geszti. A női zsűritagot nem értettem, miért és hogyan, Ferót pedig elfogadtam, eddig nagyon kellemes csalódás. Ment is minden, mint a karikacsapás. Nem volt idegesitő harsányság, mint a konkurens csatornán, nem voltak nagy tósztok, a zsűri okosan döntött, a szakmaiságot meg sem lehetett kérdőjelezni. Egészen a mentori részig, a választásokig. Bevallom, én nem értem, mégha földim is, miért Domokos Fanni és miért nem Szirota Dzseni. Ép ésszel felfogom, hogy utóbbi kiváló énekes, de sosem lesz előadóművész, mig az előbbi annyira képlékeny és alakitható, hogy bárki lehet még belőle. Látom, hogy Fanni mindent megtesz majd, amit mondanak neki, mig Dzseni öntörvényűnek tűnik, akivel nehéz lenne együtt dolgozni, s ilyenből pedig Oláh Ibolyával jutott már Gesztinek. Azt is értem, hogy a tragikus, egysikú számokból elég volt már, s jöjjenek a Kate Perry-féle nyalókák. Mindent értek, de azért a szivem szakadt meg Dzseniért, akinek talán ez volt az egyetlen esélye az életben…Annak, amit fentebb leirtam, ellentmond, hogy én imádom Király L. Norbit, akinek semmi hangja nincs, ellenben olyan kiválóan felépitett vérprofi és igazi előadóművész, amelyre óriási szükségünk van. Szeretjük a revüt, szeretünk szórakozni, ő pedig szivvel teszi ezt értünk. Bár, a szivem ott is megszakadt a kissrácért, aki 17 évesen úgy énekelt Frank Sinatrát, mint egy angyal.Aki engem még végtelenül taszit, az a kismama. Arra blazirozni, hogy a nézők úgyis megmentenek, mert én kismama vagyok – nem szerencsés. Tegnap kimondottan rossz volt, csak az előbb irtaknak köszönhető, hogy bennmaradt. S a többiek? Gyenge láncszemnek érzem Mariannt, akiről minden energiája és tehetsége ellenére süt az önsorsrontás, a mártirszerepre való hajlandóság, a Nyáry-lányok világkarriert fognak befutni, s a többiekben is megvan az X-Faktor.Jó nézni ennyi tehetséges embert együtt, igényes köritéssel. Nekem eddig tetszik nagyon a műsor. Csak énekelhetnének már egy kis funky-t is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tisztogatás

16 okt 2010

`A rendszerek változnak, csak a fekete autó, a krómbőr csizma és az erőszak örök.`Az év legjobban várt könyve, mert 900 kritikus nem tévedhet. 2010 legjobb könyve lett, mindenki rajongva beszél róla, beleolvasva tényleg letehetetlennek tűnik. Előre, a karácsonyfa felé!``Őt pedig a napokban fedeztem fel, őstehetség, és még mindig csak 17 éves…. [youtube PUKMki2O2zs&feature=related]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

likőr

15 okt 2010

A héten megkóstoltuk végre a közel öt hónapja érlelt likőrjeimet, és el kell hogy mondjam: igen elégedett lehetek velük, kiváló karácsonyi ajándékok lesznek szép üvegekben, feldíszítve, hozzá illő finom citromos-gyömbéres-mákos kekszekkel és egyéb apróságokkal. A narancslikőr szerintem sokkal finomabb lett, mint a zölddió. Illetve ez így nem igaz, más jellegű. A narancs vadabb, minden kortynál más-más íz a domináns, egymás után jelenik meg benne a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, a narancs, majd végül a sok-sok méz selymessége. A zölddió nem ennyire tömény, sokkal inkább olyan, mint egy korty hűs víz nyáron. Nagyon tiszta, nagyon hűvös íz. Az illata sem csap azonnal fejbe, viszont csalafintább, mint a narancs, mert minden könnyűsége alatt ott lapul szenvedélyessége. Ne felejtsük el, hogy azért az alapjuk mégiscsak vodka és 55 fokos gyümölcspálinka – s ha lassan is, de biztosan célba érnek mindketten!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gyűrű

14 okt 2010

Vajon miféle sátáni szimbolikát kellene abban látnom, hogy ennyi baj, rossz, tragédia után még a jegygyűrűmet is elvesztem?! Azt a gyűrűt, mely a házasság szimbóluma, s melyet a nyáron majdnem le kellett vágni az ujjamról, annyira rászorult? Azt a gyűrűt, melynek nyoma még ott van az ujjamon, mert tegnap este óta sem halványult el a csík, amelyet nyomott? Hogy eshetett le ilyen könnyen egy ilyen gyűrű?! Miért?! Meddig még?!Itt tartottam a bejegyzésben s a belső monológban, mikor oldalra néztem, s az asztal kellős közepén ott fénylett a gyűrűm. Pontosan a közepén, mintha valaki megtalálta volna és odahelyezte volna, hogy mindenképpen megtaláljam. Mindezt azok után, hogy tegnap este vízvezetékszerelőt hívtunk és leszedettük majdnem a kád alját…..Azt hiszem, rettenetesen rossz lelkiállapotban vagyunk mindketten.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

álomcipő

14 okt 2010

Az új álomcipőm/csizmám. 37.900 ft-ot azonban soha az életben nem adnék érte. Azért felteszem ide, hadd gyönyörködjek benne legalább így.``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

közhelyek

14 okt 2010

Ezt a sztorit olvasva, mintha az Üvegtigris elevenedne meg, és elhiszem, hogy vannak még csodák, s a reményt ne adjam fel, és hogy egyszer mindenkinek lehet szerencséje, a jó elnyeri méltó jutalmát stb. Hinni kezdek az összes, ócska közhelyben.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

magán

13 okt 2010

Hazafelé arra döbbentem rá, hogy én még sosem adtam magánórát. Nem tudom, hogy ehhez van-e valami köze ahhoz, hogy milyen jó vagy nem jó tanár vagyok – mindenesetre elgondolkodtató. Ez a rész nagyon hiányzik nekem és eléggé el is szomorít.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vendégkönyvek

12 okt 2010

Sosem tudtam életreszóló kapcsolatot kialakítani a könyvekkel, nálam könyvek jönnek-mennek, időnként el- és visszakerülnek, életszakaszokban elkísérnek, majd elkallódnak. Sok könyvet kapunk `adományként`, válogathatok belőle, most épp egy 1942-es Magyar Versek Könyve Horváth János által szerkesztve (s néhány jóféle szakácskönyv) került hozzám. Ebből való az alábbi vers, melynek kettős különlegessége, hogy Kazinczy kortársa egy hölgy, Ujfalvi Krisztina írta, s rendkívül érdekes a vége, mivel a lélekvándorlásról beszél. Nem emlékszem, hogy Janus Pannoniuson kívül más is írt volna erről a témáról. Ez az élet…Ez az élet úgyse sok, Használják az okosok. Fergetes néha bár, Vesztegetni mégis kár.Nem kell mindjárt lemondani A világról, Mert némely pók mérget szív a Szép virágról.

Az életet használni – Könnyű módját találni, Mert néha egy jó óraA beteg sors doktora.Ha tán egy rossz pillanatbanMeg is halnánk: Jön más, melyben halottan isFöltámadnánk.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

:)

12 okt 2010

`Valami, ami, mondjuk, Tarr Béla?` – zseniális! 😀

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

álomépítők

11 okt 2010

Van, amikor a televízió visszaadja a hitemet, s betölti önként vállaltan azt a szerepet, melyet a hőskorában is betöltött. Nevezetesen, hogy felhívja valamire a figyelmet, s ezzel együtt megpróbálja jobbá is tenni azt. `A műsor – többek között – olyan embereknek nyújt kapaszkodót, akiknek vagy az árvíz tette lakhatatlanná otthonukat, vagy gyermekük betegségének kezelése emésztette fel tartalékaikat, de akad olyan is, aki csalók áldozatává vált, így vesztette el házát, és került kilátástalan helyzetbe gyermekeivel együtt. Az ÁlomÉpítők profi csapata megmutatja a nézőknek, hogy ha egy közösség tagjai összefognak a bajban, akkor egész családok sorsát változtathatják meg, visszaadva a lehetőséget és a reményt egy békés, boldog élethez. A tervező csapat kiváló szakemberei azon dolgoznak, hogy olyan otthont teremtsenek a műsorban szereplők számára, amely praktikus, mégis egyedi, megfelel az adott család igényeinek és saját egyéniségüket is tükrözi. A nézők amellett, hogy valós, megható történeteknek lehetnek tanúi, hasznos tippeket kapnak házépítéshez, és különböző trükköket leshetnek el a belső terek kialakításához.` (port.hu)A ViaSat3 Álomépítők című műsora ez. Egy 12 éve bérszuterénben élő család sok gyerekekkel, melynek falai vastagon belepve penésszel, szülők-gyerekek együtt, kb. negyven négyzetméteren. A gyerekek nagyon tehetségesek, s mindannyian külön szobára vágynak. Közben kapnak az önkormányzattól egy hatvan négyzetméteres, harmadik emeleti Margit körúti lakást, ám semmi pénzük nincs oda beköltözni s átalakítani. Itt kezdődik a műsor. Az Álomépítők csapata egy hétre elküldi őket nyaralni, teljes ellátással, a lakással pedig csodát művelnek. A hatvanból több mint kilencven négyzetméter lesz, s valóban mindenkinek lesz saját zuga, ahol végre egyedül lehet. Új bútorok érkeznek, telve ruhákkal, a teljes elektronikát beszerelik a lakásba, virágok s ráadásként minden gyerek elnyeri tehetsége méltó jutalmát. Én végigbőgtem a műsort. Nagy Sándor (Alex) mindig az egyik kedvenc televíziósom volt, tehetsége és karaktere, hangszíne, tiszta beszéde miatt, de ezek után imába foglalom a nevét. Csak egy dolgot nem értek. Egy ilyen műsor költségvetése óriási. Miért nem vállalják magukra a nagy kereskedelmi televíziók?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vörös

11 okt 2010

Kitettem a facebook üzenőfalra egy, a vörösiszap következtében szerencsétlenül járt állatok ideiglenes vagy végleges befogadására felhívást a környékbeli állatvédő-szervezetektől, illetve melyben arra kérik az állatorvosokat, hogy az iszaptól megvakult, megégett állatokat lássák el önkéntes munkában. A következőket kaptam reagálásként: 1. hihetetlenül cinikus vagyok, hiszen szerintük előrébbvalónak tartom az állatok mentését, mint az embereknek való segítségnyújtást2. embergyűlölő vagyok, mert az állatvédő emberek csupán azért szeretik az állatokat, mert annyit csalódtak az emberekben, feltételezhetően komoly érzelmi sérült lehetekPedig én csak azt gondoltam erről az egészről, hogy az állatok nem tudnak gondoskodni magukról, mint az emberek, s mivel velünk élnek régóta, már ki vannak szolgáltatva nekünk. Akkor most leszedem ezt a felhívást. A kommentelő emberekről pedig nem mondok véleményt, de tudom, hogy ki az, akivel fölösleges kapcsolatot tartani.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gombaszőnyeg

09 okt 2010

Eső után nagyapám mindig a harmatgombát gyűjtötte a ház előtt. Néha pedig gombászó körutakra indult, a Hernádtól nem messze, a szántó szélén rendszeresen talált fagombát. Ő így hívta, s én mind a mai napig nem tudom hivatalos nevét. Ha nem lett volna nagybátyám, aki keresetkiegészítésként a pincében termesztett laskagombát, szinte kizárólag csak a sampinyon lett volna jelen életünkben. Engem már csak jóval később ragadott magával a gombák iránti szeretet, de igazán sosem élhettem ki ezen vágyamat. Kivéve egyetlen esetben, mikor mamámmal egy bokor alján közel húsz kilónyi pöfeteget találtunk. Feldolgozás, evés közben végig rettegtem, hogy na, most fogunk meghalni!Különleges gombák nem nőttek mifelénk. Vargányát csak szárítva láttam sokáig, rizikéről, rókagombáról sosem hallottam, az erdei gombák különleges ízvilága ismeretlen maradt. Ma azonban gyorsan bepótolom ebbéli elmaradásomat. Ugyanis kb. másfél méternyi mindenféle gombát kaptunk Orbán Gábortól, igazi bagolyirtási gyönyörűségeket. Miért másfél méternyi? Ennyi a konyhaasztal hosszúsága. Ez körülbelül négy (?) kilót jelent. Nagyon-nagyon szépen köszönjük, kedves Gábor! ````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

annak jó

09 okt 2010

Milyen jó annak, aki közel él a szüleihez, nemcsak a napi tizenöt perces telefonba kell belesűrítenie minden örömét, búját, hanem akármikor átszaladhat hozzájuk, s nem kéthavonta pár órácskára szorítkozik csupán a találkozás… az meg már csak hab a tortán, ha olyan rokonai vannak, akikre számíthat. S egyáltalán. Tartják vele a kapcsolatot. Egy összetartó nagy család, ez minden álmom. S ez az, ami sosem fogom megadatni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum