ha valaki meghal…

30 Júl 2010

Ha valaki meghal, sosem tudjuk felidézni a teljes embert emlékezetünkben. Nem az jut először eszünkbe róla, hogy milyen jó ember volt, hogy szerette a családját, hanem csupán az elhunythoz – s igy a tőlünk már dicsőbbhöz – méltatlan dolgok. Mint például mennyire szeretett monokinizni a nyári, forró délutánokon a kertben, a virágok rejtekében, vagy éppen az, hogy egy teljes nyáron keresztül próbálta lefogyasztani gyerekét, nehogy csúfolják a többiek, tojással tömte, pedig az utálta, s igy a gyermek rendszeresen a harmadik szomszédhoz járt kajáért, ha megéhezett. Szóval, az élete értelmének szempontjából teljesen érdektelen tények. Mégis, ha felidézzük alakját, agyunk ezekkel azonositja be az illetőt, teszi őt egyedivé s ezzel megismételhetlenné számunkra. S ezen egyedisége miatt immáron örökké hiányzóvá. Még akkor is, ha nem is kedveltük igazán. De közünk volt hozzá valamikor.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fejfájás

29 Júl 2010

A romantika óta nem sokat fejlődtünk természettel való kapcsolatunkban: akkor is az időjárás befolyásolta hangulatunkat, most is. Maximum egyre többen leszünk angolok, mivel ez határozza meg beszélgetésünk jelentős részét. Tragédiaelméletben is a romantikusokat követjük, hiszen nem jó és rossz időjárás között, hanem csak rossz és még rosszabb között választhatunk. Illetve visszafejlődés tapasztalható ezen a téren, mivel választásunk sincs. Elég gáz, hogy az emberi létet meghatározó alapvető dolgokban – s gondolok itt a természeti elemi károkra például – még mindig nem találtunk megoldást.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

zöldség

28 Júl 2010

Sóskakrémleves, patisszon fasírt, tzatziki-saláta, főtt kukorica. Azért jóból is megárt a sok. De, legalább feldolgoztam az otthonról hozott finom zöldségeket.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

sikerlista

27 Júl 2010

Mozi előtt még volt egy negyed óránk, így beszaladtunk nézelődni a szomszédos könyvesboltba. Az ajtónál rögtön a könyv eladási sikerlista fogadott, és azonnal el is keseredtem. A felnőtt kategóriában Coelho, Vass Virág, Fejős Éva, Leslie L. Lawrence-k, Dan Brown, Vavian Fable, csupa szennyirodalom, csupa lektűr, közhelygyűjtemények; míg a gyerekeknél a tízből az első nyolc vámpíroskönyv volt.Borzasztó. Én nem mondom, hogy olvasson mindenki kortárs magyar szépirodalmat vagy verseket, de azért mégis, legyen már valami minimális mérce. Nem hiszem el, hogy ennyire igénytelenek vagyunk, ez hihetetlen. Ja, és akkor az Ulpius Kiadó Barbibébijéről még nem is beszéltünk… nem tudom, hogy ennél az erőszakos reklámkampánynál és a `gossip-újságíró első, arcpirítóan szókimondó` regényénél van-e lejjebb….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A nő ötször

27 Júl 2010

Valószínűleg A nő kétszer című film kellemes emléke hagyott annyira mély nyomot bennem, hogy tegnap estére A nő ötször című filmet választottam `kikapcsolódásként`. Hiba volt. Az a 106 perc, ameddig a film tartott, maga volt a tömény unalom és szenvedés. Az öt lazán egymáshoz kapcsolódó történet mindegyike annyira nyomasztó volt, hogy komolyan elgondolkodtam azon, akarok-e még valaha művészfilmet nézni. Nem hiszem el, hogy csak ilyen lehet az élet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Olyannyira…

25 Júl 2010

…belemerültem Christopher Nolan filmjébe, olyannyira összemosódott a valóság és az álom síkja, oly gyorsan történt minden, hogy azonnal lezuhantam a film végén, a dobogóról, a volt tanítvány s a MOM Park teljes nézőközönségének szeme láttára – majd pedig a fal adta a másikat. Jelen pillanatban minden porcikám sajog, s lassan tényleg elhiszem, hogy baj van a mélységérzékelésemmel, beszűkűlt a térlátásom és félrehallok dolgokat. A film egyébként kötelező, kiváló, minden pontosan kidolgozott benne, Nolan ismét nagyot alkotott.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szőőőőke

25 Júl 2010

Beszédhelyzetünk, hogy új cukrászda nyílt a szomszéd utcában, olvasom lippinek a nyitva tartási idejét. m: -Tökjó, minden nap nyitva vannak reggel tíztől este nyolcig!lippi: – Hétvégén is???Hadd mutassam be páromat, a `szőke` férfit! 😀

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

végre

25 Júl 2010

Hajnali fél ötkor még ébren forgolódtunk a hőségtől, majd fél nyolckor arra ébredtem, hogy megérkezett végre az enyhülést adó hidegfront. Hosszú percekig álltam a teraszra beáramló szélben, majd pedig a szoba közepén, lábamnál a kutyával, aki a földön hasalva tartotta fejét és végre két hét után nem úgy vett levegőt, mintha meg akarna fulladni. Én hihetetlenül élvezem ezt az időt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mázli

24 Júl 2010

A bajban szerencsésnek tarthatom magam, hogy most is voltak, akik segítettek önzetlenül és önfeláldozóan. Az is kiderült, ki az, akire nem számíthatunk, és sorsa innentől kezdve a lassú és néma feledés lesz. Mindig tanul az ember, de van annyira okos, hogy levonja a konzekvenciákat.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

éjféli zaj

23 Júl 2010

Már csak egy nap és véget ér ez a kánikula. Ideje is már, mert lassan két hete nem birok mást enni, mint chilis-lime-os chipset, pizzát és fagyit. Nem tudom megenni a húst, a joghurtoktól mintha ülne valaki a gyomromban, a nyers koszttól meg egyenesen rosszul vagyok. Begyulladt a szemem a ventillátortól, igy látni sem látok rendesen. A hatos karton ásványviz elfogy két nap alatt, abból is csak a szénsavas, pedig sosem szerettem. Az éjféli pára lassan átveszi a város feletti uralmat, a meleg szétveti lábait, s tágra nyitja a tetőtér ajtaját. Felsóhajt, s némán néz lefelé. Már értem miért a skandinávok. – melegben nem lehet gondolkodni –

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

lenn és fenn

23 Júl 2010

A hegyen fönn van levegő, árnyékot adó hűs, északi oldalukon mohás, nagyra nőtt fák, rengeteg énekesmadár és betelepülőként, ám a környezethez remekül alkalmazkodott élőlényekként óriási macskasereg. Egészen aprók is akadnak közöttük, amelyek állandóan meglepnek váratlan felbukkanásukkal. S van még csend. Sok és nagy séták, majd fájós vádli, fáradt láb. Leérve a térre azonnal kizökkenek ebből az idillből. Szinte fejbekólint a forróság, a kosz, a bűz, a zaj. S belémhasit a felismerés, hogy képes voltam ezt választani magamnak.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

alvás

17 Júl 2010

Éjjel egyig-kettőig buli valahol a házban a szerencsésebb embereknek, vagy az arabok orditoznak, hajnal négytől vihar, fél hétkor a kukásautó csörög-csattog, reggel nyolctól felújitások a szomszéd házban, melynek minden apró zaja a visszhang révén ide csapódik le, s közben az irgalmatlan meleg a 32-33 fokos szobákkal. A vihart leszámitva mindennap igy megy ez. Hihetetlenül irigylem azokat, akik vizparton nyaralnak vagy csak légkondi van a lakásukban. Már nagyon nehezen birom az alvásnélküliséget.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Nincs fagyigépem, igy csak egyszerűen összeállitható fagyikat/sorbeteket/parfékat vállalok be. Mindent összeturmixolok és mehet be a fagyasztóba pár órára. Az alábbi fagyi – szerintem – akkor a legjobb, mikor még nem fagyott meg teljesen, csak a teteje, amelyet betörve alant ott a hófehér, még iható gyönyörűség. Valóban hűsit, de a magokat ki kell szedni belőle. (Én mindig elfelejtem:)o,5 liter natúr joghurt, 2dl habtejszin, 2 nagy citrom és 2 lime héja lereszelve, majd maguk a gyümölcsök is kifacsarva, 2-3 evőkanál porcukor, 20 db mentalevél Legközelebb levendulafagyit készitek. Egyébként már készülök a karácsonyra, holnap levendulás cukrot fogok gyártani, hozzá illő levendulás receptkönyvvel:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

karmamentes

16 Júl 2010

Ma az utcán kezembe nyomták az egyik vega kajálda reklámfecnijét, mely szerint náluk `karmamentes` ételek kaphatók. Azért ezen nehezen fogom magam túltenni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kis/dolog?2.

15 Júl 2010

Naponta többször hivják fel a figyelmünket arra, hogy a szokásosnál kétszer-háromszor többet kell innunk ebben az irgalmatlan kánikulában, vizet osztanak, ami helyes és méltányolandó dolog. Ám ennek van egy `apró`következménye is – mert annyit nem tudunk párologtatni – nevezetesen, hogy a vesék dolgoznak, ergó hamarosan mosdóba kell menni. A kérdés már csak az, hogy hová? Ugyanis gyakorlatilag minden nyilvános mosdó zárva. A pénzbedobósak, a wc-s nénisek – mindegyik. Látva a Meki előtt kanyargó sorokat, nekem ne beszéljen senki kulturáltságról, európaiságról, civilizáltságról. Az ugyanis valahol ott kezdődik, hogy az alapvető szükségleteket kielégitik és akkor már lehet `szellemiségről` értekezni.Tudom, egyszerűbb zárva tartani, nem fizetni egy újabb embert, nem kell takaritásni költeni igy. Egyszerűbb látványos beruházásokat csinálni, hatalmas, kopár tűzfalakat csicsásan lefesteni, mint ilyen `apróságokkal` foglalkozni. De, az ilyen `apróságokkal` szembesülünk mindennap és teszik kényelmetlenné az életet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hall

14 Júl 2010

Néha ott bukkanunk szépségre, ahol a legkevésbé számitunk rá. Ma reggel ez alatt a csodálatos ólomüveg kupola alatt tébláboltam, a Korányi kórház halljában. Mint azóta megtudtam, Bolmányi Ferenc készitette 1969-ben és Noét, valamint a Vihart ábrázolja csodálatos szinekben.``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szédojka

13 Júl 2010

Kis, kényszerű szünetünk után, (melyben fény derült a spamlevelek titkára és az elfelejtett, át nem utalt tárhelyszolgáltatás dijára) újra itt. Közben jártunk Csepelen (ahol nagyszerű boltra bukkantunk) megnéztük a Fürdőt is kivülről, mert bemenni nem volt bátorságunk, elautóztunk Pesterzsébetre, ahol a Fürdőt szétverve és bezárva találtuk, s mivel féltünk, hogy a Cinkotaival is ez a helyzet – a kertek alatt szépen eljutottunk a Leányfaluira vagy (falusira? ), ahol ismét jól éreztük magunkat. Megkóstoltuk a Sugar Shop belvárosi üzletének fagyikinálatát is (felejtős, geil, édes, rossz), 200 ft/gombóc áron. Soha többé, brr!Le is festettük a szoba plafonját, persze az utolsó egy nm-en fogyott el a festék, igy az továbbra is hiányos. Felkerült végre a karnis is, van már szép függönyünk és sötititőnk is. Persze, a reggel nyolckor bekapcsolódó Lady Gagákkal és éjfélkor verekedő arabokkal szemben ezek sem védenek, ellenben legalább a nap nem süt be. Évfordulónk is volt, három éve csattant el első csókunk. Egymással, persze.De, azóta sem derült fény ezekre a szavakra, melyekről lippi mindig azt mondja, hogy nem is léteznek, mint például: misz, szédojka, pacuha, dekec, patrac.Tudnád folytatni? 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

romantika?

11 Júl 2010

`Életem egyik legjobb döntése volt ez az ágy! – sóhajtotta férjem, miután kényelmesen végigheveredett és kinyújtózott rajta. Kérdő tekintetemet látva hozzátette: `Nem mintha egy kilencven centisen nem lennék boldog veled!` – majd miután nyújtozott még egyet, halkan suttogta: `De azért ez mégis jobb így.`Azért én meghallottam. Milyen `romantikus` is a férjem! 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

festeni nem nőies?

09 Júl 2010

Tegnap este a férjem ismét azt fejtegette, hogy ő rosszabb, mint akármelyik eminens diák, hiszen ő már most várja a szeptember elsejét. Még a Nyári Szünetben Unatkozó Pedagógusok Demokratikus Szervezetének megalakitását is felvetette. Sajnálatos módon azonban folytonos ellentmondásban van önmagával, egyrészről ugyanis hangoztatja, hogy a tétlenség nem tesz jót nekem, mert ilyenkor kezdek el nagyon nőcis kérdéseket feltenni neki, átértékelem a kapcsolatunkat, amelynek mindig ő issza meg a levét; másrészről azonban az általam kitalált programokkal nem ért egyet. Szerinte a Lukácsba kellene járnom, elmenni olyan helyekre, ahová évközben nem jutottam el, ilyesmik. Kellemes láblógatás. Én viszont cselekedni akarok. Hetek óta vitázunk például a lakásfestés kérdésen. Én imádom, végre valami, amihez értek is, (jó, nem tudok hengerrel dolgozni, nem tudok olyan szépen festeni, mint ő) azonnali eredménye van (amit, aki nem tanár sosem fog megérteni, hiszen a mi munkánknak nincs látszatja, csak évekkel később talán) szivesen csinálok, szükséges és jó dolog is. Megszépül tőle a lakás, én pedig nem birom a rendetlenséget, piszkot, tehát kedélyjavitó is. De szerinte ez nem nőies, nem nőnek való feladat. A férfi dolga. Igen, de ha te este hétig dolgozol, és nem tudsz szabadságot kivenni, akkor mégis mikor csináljuk meg? – vágok én vissza, mire jön a replika, hogy hétvégén. Ezzel csak az a baj, hogy magamról tudom, ha az ember keményen végigdolgozik egy hetet, (márpedig lippi négy ember helyett dolgozik)akkor hétvégén örül, ha pihenhet, szórakozhat, alhat. Nem biztos, hogy festeni szeretne, pakolni, és az ezzel járó rendetlenségben gázolni. Én viszont, naponta, kis adagokban meg tudom csinálni, és még jut olvasásra, napozásra is időm.Akkor miért ne csináljam? Csak azért mert nem nőies?! Sosem fogok például csillárt szerelni, fúrni, csempét rakni, mert nem értek és mert kedvem sincs hozzá. Azt meghagyom neki. Na, de festeni? Nem értem….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

sz*r ügy

08 Júl 2010

Vendégpost a javából:) Rögtön éjfél, az idei év olaszai, a spanyolok semmiféle játékkal a döntőben, mi pedig miről is beszélgetnénk lefekvés előtt, mint az én top 10 legidegesítőbb tulajdonságaimról. Marlen szerint a legelső helyen a székelési szokásaim vannak – pedig én csak igazi férfihoz méltóan, újsággal/laptoppal a kezemben vonulok be trónolni, és talán egy kicsivel több időt töltök ott el, mint egy átlagember. Pedig Marshall Eriksen óta tudjuk, `olvasni` csak ott lehet rendesen. A nyugalom szigete, a megfáradt dolgozó trónja, ahol elengedheti a nap minden terhét, akár szó szerint is. Most őszintén, csak én vagyok ilyen `gusztustalan` ? :)Ja igen, eme poszt tartalmától marlen szerintem teljes mértékben elhatárolja magát 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

lista-x

07 Júl 2010

Ma megint összeállitottam egy listát arról, hogy miket szeretnék változtani és hogyan. Mélységesen elkeseredtem, amikor előszedtem a tavalyi, tavalyelőtti, öt és tiz évvel ezelőttieket, ugyanis egy-két pontot leszámitva ugyanazokat tartalmazzák. Nem értem hol, hogyan és miért siklok mindig félre. De, ideje lenne már egy olyan nyárnak, amikor legalább egy párat megvalósitanék abból, amit elterveztem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

lehet zöld az ég…

06 Júl 2010

Nagyon hiányzott már egy ilyen igazi szansájn, nyári, hepi zene – alatta pedig a nagy aktuális kedvenc. Még mindig. Tedd a napfényt be a számba! Mindegy, csak hazug legyen, mint egy túlexponált képen. [youtube 3Jv-BEPF18o nolink] [youtube M33xTglkwDg nolink]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

zöld és bordó

06 Júl 2010

Zöldben látom a világot. Mondom ezt a múlt hét után, melyen minden napra jutott a zöld egy árnyalatából, és nemcsak úgy, hogy zöldségeket beszéltem, hanem inkább megettem őket. Cukkini- és spenótkrémleves például. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna számomra, most pedig már napi rutin. Jelenleg épp zölddiólikőrt próbálok késziteni, ám szembesültem azzal a ténnyel, hogy tiszta szeszt patikában csak egy deciliteres kivitelben lehet vásárolni, utána már receptet kérnek. Nekem egy literre lenne szükségem. Megtudtam, hogy Erdélyben boltban árulják és mindösszesen 1500ft-ba kerül, amely a nálunk kapható dl/800 ft után meglepő árnak hangzik. De, nem vagyok ugye Erdélyben. Irják azt is, hogy helyettesitsem vodkával, de a jó minőségűnek ahogy nézem 5000ft körül van litere, akkor már nem éri meg a készités, mert a Gerbaudban 7000-ért lehet venni magát a likőrt. Ráadásul nem is tudom melyik lenne jó hozzá, mert semleges izűnek kell lennie. Aztán ha minden fűszert, gyümölcsöt beletettem, már csak karácsonyig kell várni, amig elkészül. Ez lenne az én, sajátkezű ajándékom. De, igy nem tudom mi lesz belőle. Pedig a diók már a konyhában vannak. Mindenféle átvezetés nélkül mondom: meghalt a fecském. Tegnap még próbáltuk röptetni, erő is volt benne, de nem evett, nem ivott. Gyönge kis teste eddig birta. Legalább fotókon megmaradt.``Voltunk szinházban is, a Rain Man a Belvárosiban elképesztű, hű meg há-élmény marad. De, ez a darab akkor is a fiatalabb srácról, Charlie Bebbit-ről azaz Nagy Erviről szól. Minimál diszletek, jó zenék, filmszerűség, magukon röhögő szereplők, nagy dumák. Nyárestékre tökéletes.Közben, hogy eljussak zöldtől a bordóig -épp festek. A szin gyönyörű, de a falon nem mutat….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fecske

04 Júl 2010

Biciklizés közben egy macska karmai közül mentettem ki egy kisfecskét. Hazahoztam, – mint annó gyerekkoromban, mikor szüleim és nagyszüleim már rettegve engedtek el attól való félelmükben, hogy épp törött lábú kutyát vagy tépett fülű macskát cipelek-e aznap haza – betettem a kiscsirkék ketrecébe, fogtunk neki lippivel legyet, kapott vizet. Mégsem lesz ennek boldog vége. A fecske vak és nem tud repülni. Hiába próbáltuk röptetni az oszlop tetejére téve. Tartok tőle, hogy reggel már nem fog élni…Lehet, hogy jobb lett volna a természetre (macskára) bizni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vidék és főváros

04 Júl 2010

Nagy fájdalmam, hogy két legnagyobb szerelmem: a szinház és a gyógyfürdők – rettenetesen drágák. Főleg, ha összehasonlitom a vidéki árakkal. Szülőfalum egyenlő távolságra fekszik Miskolctól és Tiszaújvárostól, igy szinházba az előbbibe, termál-és gyógyfürdőbe az utóbbiba jártam. A legdrágább szinházi bérlet jelenleg a Miskolci Nemzeti Szinházban 9000 ft-ba, mig az éves korlátlan fürdőbérlet Tiszaújvárosban 63ezerbe kerül. Csak összehasonlitásul: egy 52 alkalmas azaz nem korlátlan bérlet a Lukács Fürdőbe 378ezer forint, mig egy, nevezzük `középkategóriás` szinházi előadásért átlagosan 7-9 ezer ft körüli összeget szoktunk fizetni Pesten.Hát, tragédia, komolyan. Azért a fizetések között nincs ekkora különbség a vidék és főváros között.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

alsó, felső

04 Júl 2010

Felsőzsolcán még mindig hosszú sor kigyózik ivóvizért. A várost átszelő utat ledőlt, romokban heverő házak és homokzsákok szegélyezik – de, gyors a regenerálódás, megállás nélkül dolgoznak az emberek, minden perc számit. Gyerekeket nem nagyon látunk, felületes szemlélő számára semmi szokatlan nem tűnik fel. Gondolkodom, hogy fotózzak-e, de aztán mégsem. Minek örökitsem meg a nyomorúságukat?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

VOLT magazin

02 Júl 2010

Soha nem talákoztam még ennél zseniálisabb, kiválóbb, szinvonalasabb folyóirattal, havi magazinnal. A 90-es évek közepének óriási médiabumm-jából kiemelkedve, egyedüliként, hatalmas, fekete-fehér formátumban jelent meg. De, nemcsak a formátuma miatt volt különleges, hanem a benne található tartalom is unikumnak számitott, és számitana még ma is. Kontrakulturális magazin volt. Olyan zenék, filmek, szinházi előadások, közéleti irások, fotók kaptak itt helyet, melyek jó tiz évvel megelőzték a hazai kultúrát, s amelyeket azóta sem láttam újra sehol.Volt idő, mikor már majdnem minden szám megvolt az újságból, s élénk levelezést folytattam a bele iró újságirókkal. Aztán ahogyan lenni szokott, más felé fordult az érdeklődésem, s lassan elfelejtettem venni az újságot. Egy idő után ők is feladták, jobban fizető munkák, új szakmai kihivások felé fordultak. Ligeti Nagy Tamás főszerkesztő létrehozta a Wan2-t és a RadioCafe-t, Lantos László művészeti galériát szervezett, a többiek pedig könyveket irtak például.Igy telt el tizenöt év, mikor nagyon hiányozni kezdett ez a fajta szellemiség. Körülnéztem neten, de sehol semmi. Egyetlen cikknek, fotónak is örültem volna, de semmit sem találtam. Megkerestem az egykori szerkesztőket, főszerkesztőt, hogy hol lelhetnék fel régi számokat, irásokat? Sokáig csak negativ és sajnálkozó válaszleveleket kaptam, bennük azzal a kéréssel, hogy ha lenne valami információm mégis, akkor szóljak vissza, mert nekik is szükségük lenne rá.De, ma végre felcsillant a remény! Állitólag az Üllői úti egyik könyvesboltban kapható a magazin legeslegutolsó száma, s az egyik Liszt Ferenc téri galériában a teljes sorozat archivumként olvasható. Holnap elmegyek érte. S ha valóban meg tudom venni, laponként fotózom be ide! Jaj, annyira izgulok!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

virágzabálók

02 Júl 2010

Próbáltam tegnap este megnézni a Battle Royal-t, de a harmadik gyerek meggyilkolása után nem birtam továbbnézni. Nem hiszem, hogy valaha képes leszek erre, igy sosem fogom összehasonlitani a Golding-regénnyel vagy épp példaként hozni az iskolai és társadalmi agresszió, erőszak témakörében. Próbálok elvonatkoztatni, hogy ez csak egy anime, japánoktól mi mást várnék – de, nem megy. Nem értem a Cannes-i Filmfesztivál zsürijét is, ez már a második olyan film, amelyben gyerekeket bántanak, aláznak, (a másik a Ken Park volt) mégis nagydijas. Zárójelben jegyzem meg, hogy a mozikban most futó Kick Ass mégis nagyon tetszett, zseniálisak a karakterek, ott nem zavart a rengeteg vér, és a főhős kislány. Helyette a Köntörfalakat néztük meg, sok ilyen magyar filmet szeretnék. Nekem a Tesó is tetszett annó, Dyga Zsombor műve abszolút az én stilusom: ugráló idősik, szaggatott cselekmény, ám a végére mégis összeérő szálak. Szeretem a kamaradarabokat, melyek gondolatokat ébresztenek, megszólitanak. Ma pedig a szokatlan szédülés ellenére is rendkivül optimista hangulatban vagyok, igy belekezdtem Darvasi László Virágzabálók cimű közel 700 oldalas könyvébe. Egyelőre nem értem a kapcsolódó szálakat, még nem érzem a sodrását, amely állitólag garantált az olvasása közben – de, bizom benne, hogy jön és elragad.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum