Ha valaki meghal, sosem tudjuk felidézni a teljes embert emlékezetünkben. Nem az jut először eszünkbe róla, hogy milyen jó ember volt, hogy szerette a családját, hanem csupán az elhunythoz – s igy a tőlünk már dicsőbbhöz – méltatlan dolgok. Mint például mennyire szeretett monokinizni a nyári, forró délutánokon a kertben, a virágok rejtekében, vagy éppen […]
A romantika óta nem sokat fejlődtünk természettel való kapcsolatunkban: akkor is az időjárás befolyásolta hangulatunkat, most is. Maximum egyre többen leszünk angolok, mivel ez határozza meg beszélgetésünk jelentős részét. Tragédiaelméletben is a romantikusokat követjük, hiszen nem jó és rossz időjárás között, hanem csak rossz és még rosszabb között választhatunk. Illetve visszafejlődés tapasztalható ezen a téren, […]
Sóskakrémleves, patisszon fasírt, tzatziki-saláta, főtt kukorica. Azért jóból is megárt a sok. De, legalább feldolgoztam az otthonról hozott finom zöldségeket.
Mozi előtt még volt egy negyed óránk, így beszaladtunk nézelődni a szomszédos könyvesboltba. Az ajtónál rögtön a könyv eladási sikerlista fogadott, és azonnal el is keseredtem. A felnőtt kategóriában Coelho, Vass Virág, Fejős Éva, Leslie L. Lawrence-k, Dan Brown, Vavian Fable, csupa szennyirodalom, csupa lektűr, közhelygyűjtemények; míg a gyerekeknél a tízből az első nyolc vámpíroskönyv […]
Valószínűleg A nő kétszer című film kellemes emléke hagyott annyira mély nyomot bennem, hogy tegnap estére A nő ötször című filmet választottam `kikapcsolódásként`. Hiba volt. Az a 106 perc, ameddig a film tartott, maga volt a tömény unalom és szenvedés. Az öt lazán egymáshoz kapcsolódó történet mindegyike annyira nyomasztó volt, hogy komolyan elgondolkodtam azon, akarok-e […]
…belemerültem Christopher Nolan filmjébe, olyannyira összemosódott a valóság és az álom síkja, oly gyorsan történt minden, hogy azonnal lezuhantam a film végén, a dobogóról, a volt tanítvány s a MOM Park teljes nézőközönségének szeme láttára – majd pedig a fal adta a másikat. Jelen pillanatban minden porcikám sajog, s lassan tényleg elhiszem, hogy baj van […]
Beszédhelyzetünk, hogy új cukrászda nyílt a szomszéd utcában, olvasom lippinek a nyitva tartási idejét. m: -Tökjó, minden nap nyitva vannak reggel tíztől este nyolcig!lippi: – Hétvégén is???Hadd mutassam be páromat, a `szőke` férfit! 😀
Hajnali fél ötkor még ébren forgolódtunk a hőségtől, majd fél nyolckor arra ébredtem, hogy megérkezett végre az enyhülést adó hidegfront. Hosszú percekig álltam a teraszra beáramló szélben, majd pedig a szoba közepén, lábamnál a kutyával, aki a földön hasalva tartotta fejét és végre két hét után nem úgy vett levegőt, mintha meg akarna fulladni. Én […]
A bajban szerencsésnek tarthatom magam, hogy most is voltak, akik segítettek önzetlenül és önfeláldozóan. Az is kiderült, ki az, akire nem számíthatunk, és sorsa innentől kezdve a lassú és néma feledés lesz. Mindig tanul az ember, de van annyira okos, hogy levonja a konzekvenciákat.
Már csak egy nap és véget ér ez a kánikula. Ideje is már, mert lassan két hete nem birok mást enni, mint chilis-lime-os chipset, pizzát és fagyit. Nem tudom megenni a húst, a joghurtoktól mintha ülne valaki a gyomromban, a nyers koszttól meg egyenesen rosszul vagyok. Begyulladt a szemem a ventillátortól, igy látni sem látok […]
A hegyen fönn van levegő, árnyékot adó hűs, északi oldalukon mohás, nagyra nőtt fák, rengeteg énekesmadár és betelepülőként, ám a környezethez remekül alkalmazkodott élőlényekként óriási macskasereg. Egészen aprók is akadnak közöttük, amelyek állandóan meglepnek váratlan felbukkanásukkal. S van még csend. Sok és nagy séták, majd fájós vádli, fáradt láb. Leérve a térre azonnal kizökkenek ebből […]
Éjjel egyig-kettőig buli valahol a házban a szerencsésebb embereknek, vagy az arabok orditoznak, hajnal négytől vihar, fél hétkor a kukásautó csörög-csattog, reggel nyolctól felújitások a szomszéd házban, melynek minden apró zaja a visszhang révén ide csapódik le, s közben az irgalmatlan meleg a 32-33 fokos szobákkal. A vihart leszámitva mindennap igy megy ez. Hihetetlenül irigylem […]
Nincs fagyigépem, igy csak egyszerűen összeállitható fagyikat/sorbeteket/parfékat vállalok be. Mindent összeturmixolok és mehet be a fagyasztóba pár órára. Az alábbi fagyi – szerintem – akkor a legjobb, mikor még nem fagyott meg teljesen, csak a teteje, amelyet betörve alant ott a hófehér, még iható gyönyörűség. Valóban hűsit, de a magokat ki kell szedni belőle. (Én […]
Ma az utcán kezembe nyomták az egyik vega kajálda reklámfecnijét, mely szerint náluk `karmamentes` ételek kaphatók. Azért ezen nehezen fogom magam túltenni.
Naponta többször hivják fel a figyelmünket arra, hogy a szokásosnál kétszer-háromszor többet kell innunk ebben az irgalmatlan kánikulában, vizet osztanak, ami helyes és méltányolandó dolog. Ám ennek van egy `apró`következménye is – mert annyit nem tudunk párologtatni – nevezetesen, hogy a vesék dolgoznak, ergó hamarosan mosdóba kell menni. A kérdés már csak az, hogy hová? […]
Néha ott bukkanunk szépségre, ahol a legkevésbé számitunk rá. Ma reggel ez alatt a csodálatos ólomüveg kupola alatt tébláboltam, a Korányi kórház halljában. Mint azóta megtudtam, Bolmányi Ferenc készitette 1969-ben és Noét, valamint a Vihart ábrázolja csodálatos szinekben.
Kis, kényszerű szünetünk után, (melyben fény derült a spamlevelek titkára és az elfelejtett, át nem utalt tárhelyszolgáltatás dijára) újra itt. Közben jártunk Csepelen (ahol nagyszerű boltra bukkantunk) megnéztük a Fürdőt is kivülről, mert bemenni nem volt bátorságunk, elautóztunk Pesterzsébetre, ahol a Fürdőt szétverve és bezárva találtuk, s mivel féltünk, hogy a Cinkotaival is ez a […]
`Életem egyik legjobb döntése volt ez az ágy! – sóhajtotta férjem, miután kényelmesen végigheveredett és kinyújtózott rajta. Kérdő tekintetemet látva hozzátette: `Nem mintha egy kilencven centisen nem lennék boldog veled!` – majd miután nyújtozott még egyet, halkan suttogta: `De azért ez mégis jobb így.`Azért én meghallottam. Milyen `romantikus` is a férjem! 🙂
Tegnap este a férjem ismét azt fejtegette, hogy ő rosszabb, mint akármelyik eminens diák, hiszen ő már most várja a szeptember elsejét. Még a Nyári Szünetben Unatkozó Pedagógusok Demokratikus Szervezetének megalakitását is felvetette. Sajnálatos módon azonban folytonos ellentmondásban van önmagával, egyrészről ugyanis hangoztatja, hogy a tétlenség nem tesz jót nekem, mert ilyenkor kezdek el nagyon […]
Vendégpost a javából:) Rögtön éjfél, az idei év olaszai, a spanyolok semmiféle játékkal a döntőben, mi pedig miről is beszélgetnénk lefekvés előtt, mint az én top 10 legidegesítőbb tulajdonságaimról. Marlen szerint a legelső helyen a székelési szokásaim vannak – pedig én csak igazi férfihoz méltóan, újsággal/laptoppal a kezemben vonulok be trónolni, és talán egy kicsivel […]
Ma megint összeállitottam egy listát arról, hogy miket szeretnék változtani és hogyan. Mélységesen elkeseredtem, amikor előszedtem a tavalyi, tavalyelőtti, öt és tiz évvel ezelőttieket, ugyanis egy-két pontot leszámitva ugyanazokat tartalmazzák. Nem értem hol, hogyan és miért siklok mindig félre. De, ideje lenne már egy olyan nyárnak, amikor legalább egy párat megvalósitanék abból, amit elterveztem.
Nagyon hiányzott már egy ilyen igazi szansájn, nyári, hepi zene – alatta pedig a nagy aktuális kedvenc. Még mindig. Tedd a napfényt be a számba! Mindegy, csak hazug legyen, mint egy túlexponált képen. [youtube 3Jv-BEPF18o nolink] [youtube M33xTglkwDg nolink]
Zöldben látom a világot. Mondom ezt a múlt hét után, melyen minden napra jutott a zöld egy árnyalatából, és nemcsak úgy, hogy zöldségeket beszéltem, hanem inkább megettem őket. Cukkini- és spenótkrémleves például. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna számomra, most pedig már napi rutin. Jelenleg épp zölddiólikőrt próbálok késziteni, ám szembesültem azzal a ténnyel, hogy […]
Biciklizés közben egy macska karmai közül mentettem ki egy kisfecskét. Hazahoztam, – mint annó gyerekkoromban, mikor szüleim és nagyszüleim már rettegve engedtek el attól való félelmükben, hogy épp törött lábú kutyát vagy tépett fülű macskát cipelek-e aznap haza – betettem a kiscsirkék ketrecébe, fogtunk neki lippivel legyet, kapott vizet. Mégsem lesz ennek boldog vége. A […]
Nagy fájdalmam, hogy két legnagyobb szerelmem: a szinház és a gyógyfürdők – rettenetesen drágák. Főleg, ha összehasonlitom a vidéki árakkal. Szülőfalum egyenlő távolságra fekszik Miskolctól és Tiszaújvárostól, igy szinházba az előbbibe, termál-és gyógyfürdőbe az utóbbiba jártam. A legdrágább szinházi bérlet jelenleg a Miskolci Nemzeti Szinházban 9000 ft-ba, mig az éves korlátlan fürdőbérlet Tiszaújvárosban 63ezerbe kerül. […]
Felsőzsolcán még mindig hosszú sor kigyózik ivóvizért. A várost átszelő utat ledőlt, romokban heverő házak és homokzsákok szegélyezik – de, gyors a regenerálódás, megállás nélkül dolgoznak az emberek, minden perc számit. Gyerekeket nem nagyon látunk, felületes szemlélő számára semmi szokatlan nem tűnik fel. Gondolkodom, hogy fotózzak-e, de aztán mégsem. Minek örökitsem meg a nyomorúságukat?!
Soha nem talákoztam még ennél zseniálisabb, kiválóbb, szinvonalasabb folyóirattal, havi magazinnal. A 90-es évek közepének óriási médiabumm-jából kiemelkedve, egyedüliként, hatalmas, fekete-fehér formátumban jelent meg. De, nemcsak a formátuma miatt volt különleges, hanem a benne található tartalom is unikumnak számitott, és számitana még ma is. Kontrakulturális magazin volt. Olyan zenék, filmek, szinházi előadások, közéleti irások, fotók […]
Próbáltam tegnap este megnézni a Battle Royal-t, de a harmadik gyerek meggyilkolása után nem birtam továbbnézni. Nem hiszem, hogy valaha képes leszek erre, igy sosem fogom összehasonlitani a Golding-regénnyel vagy épp példaként hozni az iskolai és társadalmi agresszió, erőszak témakörében. Próbálok elvonatkoztatni, hogy ez csak egy anime, japánoktól mi mást várnék – de, nem megy. […]