egy szép mondat születése

`K. E., egy esettgrau kisasszony, holtáig egyedül él és gépirásból. De a vágyai szépen szürkék, kedveli a török fagylaltot, a halk cigányzenét, otthonában idő és pézsmaillat keveredik, s lesz egyre nehezebb. Nem tartozik az élet napos oldalához tartozókhoz, mondogatja tárgyilagosan, s kicsiny, savas mosolyát úgy rejti ilyenkor tenyere mögé, mint ki fogat tisztit szolid kifőzdékben, szombati ebéd után. Mikor a várpalota lázbeteg fényei megadják magukat a villanyok modern csillagainak, nagyokat lélegez és nézi az esőt, e tárgyatlan motozást és surrogást. Az esőből a legkönnyebb kiindulni, tán mert sikos, tán mert fényes, ilyenkor a legnyomorultabb esettgrau is fényes. Gyöngyház. Mert csak érzet, homályos mosodamámor, mely fölpuhit. Mert a nyiltszini sirás szemérmetlen nyugalma benne, az üveghámé az orr hegyén, a telt és üres csöppé.`Istenem, Parti Nagy Lajos csodálatos. Nem tudok betelni a mondataival. Olvasom állva, fekve, járkálva, utazás közben – mindenütt. Mellette már alig várom a csütörtök 13 órát, hogy elkezdhessem olvasni Esterházy Esti-jét.

One thought on “egy szép mondat születése

  1. újszerű, nagyon el tudom képzelni az üveghámot az orr hegyén párhuzamban a telt üres csöppel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.