vihar

Gyerekkorom viharai kiszámithatóak voltak. Tikkasztó kánikula három hétig, majd óriási felhőszakadás, természetesen jégeső nélkül. Általában éjszakára érkezett meg, ilyenkor gyorsan belecsapott az utca végén álló trafóházba, s reggelig nem volt áram, gyertyával világitottunk. Ilyenkor mindig igyekeztem gyorsan elaludni, bebújni a paplan alá, gondolván, ha én nem látom a vihart, ő sem lát engem, igy biztonságban […]

vakság

Lehet vitatkozni azon, hogy a művéből készült film jó-e vagy sem, kellőképpen visszaadja-e a regény tragikumát, hatásvadász lett-e, valóban azonnal levetnénk-e a civilizáció által magunkra erőltetett korlátokat, erkölcsi szabályokat hasonló helyzetben, s hogy a végén mit is jelent valójában a főhősnő kijelentése – de, ez már mind mellékes, mert aki választ adhatná rá, meghalt. Jose […]

egyelőre még egyenlőre

Nyelvünk védelmében mindig kivont karddal állnak az ő katonái. Ádáz küzdelem zajlik a ba/be, ban/ben-fronton, szélesre tárják ölelő karjaikat feléjük az ikes igék, hogy becsapva őket, közben trójai falóként bevonulhasson az üres lexikális formula kategóriája, és hozza magával a dögvészt: a paradigmarendszer meggyöngülését, majd a kiveszést. Mindezt a nyelvi ökonómia jegyében, mert a nyelv az […]