a nap lúzere

30 jún 2010

Kiérdemeltem a nap lúzere cimet, sokszorosan. Csak egy pillanatra szaladtam át a másik szobába vasalás közben, de ekkor a huzat becsapta az ajtót! Be-és visszajutni már nem tudtam! A kutya üvölt benn, (már amennyire egy kutya üvölteni tud) telefonom, a laptopom szintén benn, hogy még véletlenül se tudjak segitséget kérni, a vasaló megy… Én kétségbeesetten próbálom kifesziteni az ajtót, lecsavarozni a kilincset….semmi. Próbálom betörni az ajtó üvegét, kivülről nem törhető. Ekkor előszedtem az összes kést a konyhából és szép lassan, egyesével, alulról felfelé kipeckeltem velük az ajtót! Érdekes látvány lehettem. Háromnegyed órába telt, amig vissza tudtam jutni!De, legalább az üveg miatt nem kell aggódnunk. Közben lejárt a mosógép is. A lúzerséghez annyit még, hogy sikerült a ma vásárolt felsőmet méretének harmadára összekicsinyitenem. Mindegy, ennél nagyobb bajunk sose legyen! 😀

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

néha

30 jún 2010

Néha bepöccenek és igazságot osztok. Tettem ma is a Keletiben, ahová jóanyámat kisértem ki, akinek meglehetősen fáj a lába, és a vonat indulásáig volt még egy félóra. Szeretett volna leülni, a váróteremben egyetlen, félig üres pad volt, melyen egy nagy táska terpeszkedett. Megkértem a tulajdonosát, hogy vegye le, hiszen igy jut elég hely mindenkinek. A következő választ kaptuk: `Hogy képzeli ezt, Hölgyem?` És az arcunkba röhög. Életerős, középkorú férfi, láthatóan jól érzi magát a világban. El is némultam egy pillanatra, aztán ismét kértem. Újabb röhögés. Ekkor mamám már feladta volna, az egyik utas, fiatal lány átadta neki a helyét, felállt, megköszöntük – de, nekem elegem lett. Mondom, néha bepöccenek és igazságot osztok. Egyszerűen fogtam magam és odasétáltam a négy álldogáló rendőrhöz. Vázoltam a tényállást, majd visszasétáltunk a padhoz. Ők felszólitották a fickót, aki azonnal balhét csinált, elkezdett üvöltözni, hogy én hazudok, mert nem is a táskát kértem, hanem őt szólitottam fel arra, hogy álljon fel, közben fenyegetett, rázta a fejét, hogy `majd elkaplak, ne félj` – de, az utasok kiálltak mellettünk, őt pedig mind a négyen kikisérték a pályaudvarról. Lehet, hogy drasztikus lépés volt. Sőt, biztos. De nagyon elegem van már a potyázókból, a bunkókból. Mondom, néha bepöccenek és igazságot osztok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

esti

28 jún 2010

Valahogy elkopnak az ünnepeink, s közben egyhangúan súrol a dinamó. `Senki sem azt irja, ami, hanem azt, ami szeretne lenni.`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

if you go away

28 jún 2010

Ha néha este egyedül maradok itthon, mert a férjem pókerezik vagy legénybúcsún vesz részt, illetve ezeket együtt, párhuzamosan végzi – mindig az MGM előtt kötök ki. Szerintem a dolog előzménye Stephen King: Christine cimű klasszikusában kereshető, mikor a főhős arról beszél, mennyire csodálatos Hálaadás estéjén, a nagy családi vacsora után, este tiz körül a legjobb baráttal megnézni egy véletlenszerűen eléjük bukkanó klasszikust.Erre, vagyis a véletlenszerűségre szoktam én is alapozni és tegnap is igy cselekedtem. A sors a Pumpkin azaz a Tökfej cimű filmet hozta utamba. Moziban sosem néztem meg a szőke Christina Riccit és a meseszerű elemekkel gazdagon rendelkező filmet, de tegnap jólesett látnom. Ebben volt az alábbi zene is, mely kitűnő háttere a mai napnak is: [youtube gKUHc_knYBE&feature=related nolink]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

esőnap?

27 jún 2010

Nézegetem a nyári szinházak és fesztiválok kinálatát, sok vonzó program van közöttük – de, egyszerűen nem merek jegyet venni egyikre sem. Ahogyan eddig az időjárás alakult, (s egy hónap intervallumban az előrejelzések szerint alakulni fog) nincs lehetőség esőnapra sem, mert mindegyik esőnap lesz. Esővel, nap nélkül. Nyári szünet és június van. Mégis fázom és a szobában kuksolunk. Szégyen.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Kerületi lakosként nem tudok és nem is akarok szó nélkül elmenni a képviselőtestületünk és név szerint Gergely József által elfogadtatni kivánt Csendrendelet mellett. Mely szerint éjfélkor be kellene zárni minden szórakozóhelynek és éjjel-nappalinak, ahol alkoholt lehet kapni. Még a nevezetes New York Kávéháznak (manapság Boscolo Hotel) is. Eddig csak 23 óra után nem lehetett alkoholt vásárolni az üzletekben, most már nem is lehetnének nyitva. A következő lépés talán a kijárási tilalom lesz?!Úgy gondolom, épp elég szégyen már nekünk az is, hogy a polgármesterünk börtönben van, előzetes letartóztatásban. Megváltásként várjuk az önkormányzati választásokat, remélve, hogy távoznak jelenlegi vezetőink. Ebben a helyzetben Gergely úr a hangos, lakossági gyűléseken álladóan jelenlévő (mivel ez a szórakozása) nyugdijasok szavazatait akarja `megvásárolni` a fentebbi rendelettel. Nem törődik azzal, hogy a többség mit szeretne. Nem törödik azzal, hogy Erzsébetváros a romkocsmáiról hires az útikönyvekben. Nem érdekli a kerület pezsgő kulturális élete, sem az apró éjjel-nappalik. Nem érdekli a várható óriási bevételkiesés.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

érettségi elnökség

25 jún 2010

Ahhoz, hogy valaki érettségi elnök lehessen – egyéb feltételek mellett – minimum tiz év tanitási gyakorlattal kell rendelkeznie. Ez azért jó, mert ennyi idő alatt már párszor ő maga is érettségiztet, illetve találkozik sokféle személyiségű elnökkel. Igy van lehetősége minták közül választania, és átgondolnia, milyen elnök szeretne lenni. Aztán szembesülnie azzal, hogy vannak jogszabályi korlátok, amelyek között szabadon tevékenykedhet. Úgy gondolom, mindenki úgy viselkedik, ahogyan szeretné, hogy vele viselkedjenek. Tanárként arra vágytam, hogy az elnök legyen csendes, ne szóljon bele a feleletekbe, tegye azt, ami a dolga: a törvényesség felügyelete. Ehhez tartottam hát magamat első érettségi elnökségem alkalmával. Ha kellett, eloszlattam a kialakult vitákat, ha kellett: koordináltam a munkát, tettem a dolgomat pontosan, precizen, mint egy óramű, végigmosolyogva a három napot, és mindent alátámasztottam jogszabályi háttérrel – de, egyetlen feleletben sem nyilvánitottam véleményt, (még ha kérték is ezt) mert úgy gondolom, ez a szaktanár kompetenciája. Ő látja a teljes tanulási – tanitási folyamatot, ő tudja, hogy az adott tanuló adottságaihoz-képességeihez, szorgalmához képest az adott felelet milyen volt.Én úgy gondolom, jó elnök voltam. Megfeleltem a saját magam által támasztott elvárásoknak. Ha bármikor az életben összefutok ezekkel a srácokkal, örülni fogok neki. Ők megbiztak bennem, keresték a tekintetem, várták a mosolyom, odajöttek hozzám beszélgetni, s mindezt olyan tisztelettel tették, amellyel már régen találkoztam. Nehéz elképzelni, hogy focisták, vizilabdázók, sportlövők összeülnek az érettségi után beszédet irni az elnök köszöntésére, de ők megtették és szivből jövően mondták el, mikor a virágot átadták. Nehéz dolog elnöknek lenni. Kezdő elnöknek még nehezebb. Főleg ha az ember lánya ebben a tanévben az ország legfiatalabb érettségi elnöke, és amikor átadja a megbizólevelét, kétszer is megkérdezik tőle, hogy `Tényleg maga az elnök? Dehát még olyan fiatal!` Na, ekkor kell bizonyitani és lehetőleg nem hibázni.Nem biztos, hogy jövőre is vállalom, (főleg két érettségiző osztály mellett) de minden tanárnak ajánlom, hogy egyszer próbálja ki milyen a másik oldalon.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

1. nap

22 jún 2010

Ma már néztem 64 ütemű tornagyakorlatot, talaj-és szertornát, függeszkedést, 60 és 2000 méteres futást, távolugrást, kislabdadobást, súlylökést, vettem részt röpimeccsen és grundbirkózáson, képedtem el a kézilabdások teljesitményén, láttam focibemutatót és váltott úszásnemeket, jártam a Körcsarnokban, a Népstadionban majd a tanuszodában – igy, meglehetősen elfáradtam. Ja, és háromszor áztam meg talpig csiniben: nadrágkosztümben, fehér ingben. De, a Taft az még mindig tart.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

`K. E., egy esettgrau kisasszony, holtáig egyedül él és gépirásból. De a vágyai szépen szürkék, kedveli a török fagylaltot, a halk cigányzenét, otthonában idő és pézsmaillat keveredik, s lesz egyre nehezebb. Nem tartozik az élet napos oldalához tartozókhoz, mondogatja tárgyilagosan, s kicsiny, savas mosolyát úgy rejti ilyenkor tenyere mögé, mint ki fogat tisztit szolid kifőzdékben, szombati ebéd után. Mikor a várpalota lázbeteg fényei megadják magukat a villanyok modern csillagainak, nagyokat lélegez és nézi az esőt, e tárgyatlan motozást és surrogást. Az esőből a legkönnyebb kiindulni, tán mert sikos, tán mert fényes, ilyenkor a legnyomorultabb esettgrau is fényes. Gyöngyház. Mert csak érzet, homályos mosodamámor, mely fölpuhit. Mert a nyiltszini sirás szemérmetlen nyugalma benne, az üveghámé az orr hegyén, a telt és üres csöppé.`Istenem, Parti Nagy Lajos csodálatos. Nem tudok betelni a mondataival. Olvasom állva, fekve, járkálva, utazás közben – mindenütt. Mellette már alig várom a csütörtök 13 órát, hogy elkezdhessem olvasni Esterházy Esti-jét.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

sirámok

21 jún 2010

Sajnos, a Múzeumok Éjszakája ebben a évben kimaradt, köszönhetően az új karnisnak, melyet fel akartunk végre fúrni. Sikerült is, de ez belekerült majdnem nyolc órába. Addig ugyanis tiz percenként szakadt ki a falból, mely olyan gyenge minőségű, de olyan, hogy egy dagadt Kőmives Kelemenné habteste sem tartaná össze. Ki tudja, hány másik kőmives háza épült még fel ebből a falból!Jelen pillanatban van tehát karnis, de csak a sötétitőt tartja meg. Ha mindkettőt felrakjuk, kiszakad azonnal.Emellett próbálok nem gondolni legalább minden pillanatban arra a három napra, mely most következik. Ezerszer elátkoztam már magam, mikor egyáltalán eszembe jutott eggyel feljebb lépni (?) tanári pályafutásomban. Szabályszerűen rettegek. Beszédeket irok, jegyzőkönyveket gyártok, törvényeket, rendeleteket olvasok. S kezd egyre kuszább lenni minden. Legjobban azonban két dologtól félek: az egyik, hogy nem fogok tudni éjszaka aludni, a másik pedig, hogy elalszom, s akkor ott vár rám mindenki, és mi lesz.S most még a vasalónk is bekrepált, miközben készitem ki holnap reggelre a ruháimat! Mehetünk azt is venni. Ó, jaj szegény fejemnek!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

:)

20 jún 2010

... s én majdnem ráültem, mikor behuppantam az autóba az évzáró után 🙂``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vihar

19 jún 2010

Gyerekkorom viharai kiszámithatóak voltak. Tikkasztó kánikula három hétig, majd óriási felhőszakadás, természetesen jégeső nélkül. Általában éjszakára érkezett meg, ilyenkor gyorsan belecsapott az utca végén álló trafóházba, s reggelig nem volt áram, gyertyával világitottunk. Ilyenkor mindig igyekeztem gyorsan elaludni, bebújni a paplan alá, gondolván, ha én nem látom a vihart, ő sem lát engem, igy biztonságban vagyok. Nem tudom mitől féltem jobban: a robajtól vagy a fényektől. Aztán megtanitották, hogy a viharra fel lehet készülni, csak számolni kell a másodperceket dörgéstől dörgésig. Mivel megértettem a logikáját, már kevésbé tűnt ijesztőnek. Idővel a fényeket is megszerettem, lenyűgöztek. De, attól. hogy belém csap egyszer, továbbra is rettegtem.Középiskolás bankett után sétáltunk ki a miskolci pályaudvarra. Hajnal volt, már világos, vihar után. Egy-két kósza villám repkedett már csak körülöttünk. Az egyik öt méterre tőlünk, pont előttünk csapott bele a villamossinbe. Hasra vágtuk magunkat, zokogtunk egy sort az ijedtségtől, de nem lett bajunk. Akkor ez a régi félelem is eltűnt belőlem. Egészen addig a bizonyos augusztusi tűzijátékig tartott ez a bátorságnak nevezhető `utánam a vizözön!`- hozzáállás. A vizszintes eső óta megtanultam tisztelni ismét a természetet. Mindennapjaim része lett időképek, radarok bámulása, nem indulok el napszemüveg, pulóver és esernyő nélkül – mostanában váltócipőt is hordok.Félelmetes, ami most zajlik. S én annyira, de annyira vágyom egy `normális` júniusi nyári napra!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vakság

19 jún 2010

Lehet vitatkozni azon, hogy a művéből készült film jó-e vagy sem, kellőképpen visszaadja-e a regény tragikumát, hatásvadász lett-e, valóban azonnal levetnénk-e a civilizáció által magunkra erőltetett korlátokat, erkölcsi szabályokat hasonló helyzetben, s hogy a végén mit is jelent valójában a főhősnő kijelentése – de, ez már mind mellékes, mert aki választ adhatná rá, meghalt. Jose Saramago, a mágikus realizmus és a posztmodern nagy irója. Volt. [youtube tqpdIioeN9A&NR=1 nolink]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Nyelvünk védelmében mindig kivont karddal állnak az ő katonái. Ádáz küzdelem zajlik a ba/be, ban/ben-fronton, szélesre tárják ölelő karjaikat feléjük az ikes igék, hogy becsapva őket, közben trójai falóként bevonulhasson az üres lexikális formula kategóriája, és hozza magával a dögvészt: a paradigmarendszer meggyöngülését, majd a kiveszést. Mindezt a nyelvi ökonómia jegyében, mert a nyelv az ilyen, folyton változó, nyitott rendszer, ráadásul takarékos, nem szereti a felesleges kettőzést,gondos szülőként figyel véges befogadóképességünkre. Tudja jól, mindig az egyszerűsödés a természetes folyamat. Minek négy igeidő, ha eggyel is kifejezhető ugyanaz a jelentéstartalom? De, a harcosokat nem hatja ez meg. Ők folyton küzdenek, hetente polgárháborút szitanak, közösségi oldalakon, magánblogokban és fórumokban csiholják a háború szikráit, egy pillanatra sem lankadnak, s ha elfogynak az észérvek, mindig jöhet a helyesirás. Egy jó kis egyelőre-egyenlőre párnál nincs is jobb!Mig a nyelvészek (szakemberek) egyre megengedőbbek, addig a laikus közönség lassan állóháborúba merevedik. Sajnálom, az én szememben nem lesz több annál valaki, ha hetente szól be valakinek vélt vagy valós szellemi fölénye, tanultsága okán, sőt, szánalmasnak tartom, ha valaki csak annyit tud leszűrni egy irásból, hogy az illető nem tudta az egyelőre-egyenlőre esetleg a helység-helyiség pontos jelentését.Mennyire boldogtalan lehet az ilyen ember, akinek ez a legnagyobb mulatsága.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nem birja a szántást

18 jún 2010

Nehéz dolog ám a lakásfestés, sajog mindenünk belé. Mondhatnám másképpen is, de akkor érhetne vád emberi jogi képviselők részéről, s europeer sem lenne. Csak népies, agrár szakemberhez méltó. Ennél többet pedig már csak az O. Nagy Gáborból lehetne megtanulni.Elkészültünk. Illetve még nem, mert vita tárgyát képezte a plafon, mely szerintem jó zölden, mert olyan otthonos, barlangos hatást kelt, mig a férjem szerint sötét, és agyonnyomja a teret. A magam részéről igazat adok neki, ennek ellenére mégis zöld lesz, legalábbis nappali világosságban ebben maradtunk utoljára. De, ez már csak részletkérdés.Nőtársaimnak mondom, hogy nem kell mindig mindent megbeszélni, ha valamely lakberendezési tárgyuk nem tetszik. A lakásfelújitás kiváló alkalom ezektől való megszabadulásra. Csak egy véletlen kis `háztartási baleset` kell, egy pici megbillenés, mikor az ember lánya belekapaszkodik egyensúlyát visszanyerendő a csillárba, s hopp!, annak egyik burája máris a földön landol, millió kis darabra széttörve…csillártörő lettem én, t/csillárom hajjj!Egyébként nem történik semmi, mondhatnám a Moszkva tér cimű filmmel együtt: `Tanár úrnak jelentem, a kedvem jó, a nap süt és mindjárt vége a tanévnek.` Mostanában inkább csak benyomásokat rögzitek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

burmai dió

14 jún 2010

Miután csütörtökre a megfázást felülirta az allergia – amely igy, együtt, pluszban a harmincöt fokkal, elég durva tud lenni – döntő lépésre szántuk el magunkat. Festünk. Vidéki lány lévén elég erős immunrendszerrel rendelkeztem annó, városban eltunyultam, lassan pedig másfél éve kinoznak ezek a vissza-visszatérő nyavalyák. Gyanitom, hogy most megtaláltuk az okot: az előző lakóktól itt maradt légkondi. Illetve az amögötti falfelület. Tegnap lekerült a légkondi végre, s kiderült, hogy a fal teljes felülete penészes. Nemcsak az eddig látott vékony csik, hanem az egész. S most, hogy a nagy esőzések voltak, `életre kelt` ismét. Cselekedtünk hát, s tegnap kikevertettük a szint. Kipakoltunk, ettől ismét otthonos előző lakás-hangulatom lett, a férjem glettel, csiszol, én mosom fel utána a parkettát, s ha minden igaz, holnap estére lesz ismét hálószobánk. Ilyen szinekben: ``Ezzel el is dőlt, hogy a nyár a felújitás jegyében fog eltelni, ami nem baj, én imádom! S ha már nyár, engem nem visel meg ez a meleg egyébként, csak éjszaka. Birom a száraz meleget, élvezem, ahogy a nap felé fordulva kiszáritja az összes betegséget belőlem. Éjszakánként pedig Tóth Krisztinával osztom meg álmatlanságomat: a Hazaviszlek, jó? – cimű kötete egészen kiváló. Éjjel a Pixel cimű novellája érintett meg igazán. Sosem felejtem el azt a diák-mondást, mely szerint `ez a nő szép és tehetséges – ez igy már túl sok`. Olvassátok el, igazán megéri azt a három percet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

uncsitesók

11 jún 2010

Annyira büszke vagyok az unokaöcséimre, akik mióta nem tudnak dolgozni járni, mindennap este tiztől reggel hatig dolgoznak a gátakon, felváltva a `nappali` műszakos fáradt katonákat, rendőröket. Pedig ők `csak` közvetve vannak érintve az árvizben. Jó érzés, hogy tudják mi a kötelességük.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

part x.

10 jún 2010

Hihetetlenül dühitő, hogy mig mások százszámra tolják a fagyit, a jeges teát,és kb. 30 fok van kinn, (gyönyörű, végre!) én épp az orvostól jöttem meg, jobbomon egy hatalmas pohár gyömbéres, mézes, neocitrános FORRÓ teával üldögélek és azon gondolkodom, mim fáj jobban: a torkom vagy a végtagjaim, esetleg a fejem? Egyébként a világon a legjobban ez az orvososdi stresszel. Már attól tüneteket produkálok, ha felmerül, hogy menni kell hozzájuk.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nekrológ

09 jún 2010

Azt hiszem, a blogoknak végleg bealkonyult.indoklás, komment helyett: Kedves n/a, ez a blog már régóta nem az én életemnek a “lenyomata”, hanem nem tudom mi. Igazából akkor elveszett a számomra, mikor rájöttem, hogy nem irhatok személyeset, nem politizálhatok s egyáltalán semmilyen módon nem adhatok támadási felületet. Igy lett maga a blog a támadási felület. Ekkor elhatároztam, hogy csupa szépről és jóról fogok irni, azért, hogy az emberek örömmel jöjjenek ide, s boldogabban távozhassanak, mert kaptak valami pluszt. Szerettem volna, ha sok értékes dologgal ismerkednek meg, mint művészetek, irodalom, szép helyek. Dehát ezzel el is laposodott a blog, naiv lett a szentem. Emellett, egy idő óta úgy érzem, a Facebook-kal nem tudom felvenni a versenyt. Sokkal egyszerűbb ott a kapcsolattartás, azonnali reagálást tesz lehetővé, s nem mellesleg: mindenki ott van. Szerintem a Facebook tömegessé válásával bealkonyult a blogoknak. Tematikus blogot irni pedig nincs kedvem

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

boon árvizfórum

09 jún 2010

Az országos médiából túl sok információt nem lehet megtudni az árvizhelyzettel kapcsolatban. Ugyanazt a pár képet mutogatják, lényegi dolgokat nem fogalmaznak meg, konkrétumokat nem ismertetnek. Egyedül az egyébként rendkivül rossz borsodonline (boon) vette magának a fáradtságot és inditott egy összevont fórumot, melyen kommunikálhat egymással rokonát féltő-kereső, katasztrófavédelmis, rendőr, önkéntes. Innen tudom, hogy a bőcsi-hernádnémeti vasúti hid recseg-ropog, az összedőlés veszélye fenyegeti, ha pedig ez bekövetkezik, akkor megszűnik az összekötés az ország keleti része felé. Tegnap délután egykor leállitották a vasúti forgalmat itt. Szomorúan olvasom a rengeteg hozzászólásban, hogy egyre inkább etnikai-kisebbségi kérdéssé válik az árvizhelyzet, ahogy egyre elkeseredettebb az emberek. A rengeteg lopási, fosztogatási kisérletet olvasva kétkedéssel fogadom ennek tagadását az országos médiában. Magamban fejet hajtok azon idős nénik előtt, akik sütik a lángost százasával azon rendőröknek, katonáknak, pénzügyőröknek, akiket péntek éjjel vezényeltek Borsodba menteni, de se ételt, se normális ágyat, se gumicsizmát nem kaptak, s naponta 16 órákat dolgoznak a gátakon. S igy tovább.Ám, a rengeteg borzalom ellenére egy kérdésben egyetértenek a hozzászólók, amely önmagában, belegondolás nélkül is figyelemre méltó: egységes katasztrófavédelemre van szükség. Civilre.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

keleti kapu

07 jún 2010

Összeesküvés-elméleteket könnyű gyártani, hiszen valamilyen alapjuk mindig van, s csak a tények megfelelő megvilágitásba helyezésére van szükség az éppen aktuális igazság alátámasztáshoz. Mint ahogyan szárnyára kelt az a pletyka is, hogy a mostani borzalmas felsőzsolcai árviz annak köszönhető, hogy Miskolc keleti kapujában az eddig ártérként létező földterületeket a multik földdel töltötték fel, megszüntetve ezzel a folyó természetes levezető csatornáját. Elég sok árvizet megéltem gyerekként Felsőzsolcától 15 km-re, s nem emlékszem, hogy a város neve valaha is szerepelt volna az árviz sújtotta települések között. Egészen mostanáig. Hogy van-e összefüggés a két fentebbi dolog között? Nem tudom. De, az emberek beszélik, s most már halálos áldozat is van, akiért valaki(k)nek felelniük kell. Mint ahogyan azért a sok-sok összedőlt házért s tönkrement életért is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Felsőzsolca

07 jún 2010

Az út, amelyen szüleimhez szoktunk hazamenni ….``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mennyi szépség!

05 jún 2010

`Azt hiszem igen dühös lehetnék amiatt, ami velem történt, de nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb, és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát, hülye kis életem minden percéért.` – mondja hires monológjainak egyikében Lester Burnham az Amerikai Szépség-ben, s mindig ez a mondat jut eszembe, ha valami szépséget látok jártamban-keltemben. Mostanában sokszor gondolok erre, mert egyre több a szépség a városban. Csodálatos lett az Új Belváros, visszanyerték régi fényüket a megkopott szecessziós bérházak, köztéri szobrok, padok kerültek ki, s a ha végigmegyünk a körülbelül másfél órás sétán, a végén ott vár a hires szökökút. A mozgásérzékelős, mely körül/benne gyerekek szaladgálnak, miközben a szülők száraz holmikkal várakoznak rájuk.De, ha a másik irányba indulunk, akkor is kellemes meglepetésben lehet részünk. Elkészült a Hungária fürdő teljes homlokzatfelújitása. Igazi luxus a Wesselényi utcai házak szürkeségében. Sajnos, a fénykép nem adja vissza a Zsolnay-majolika gyönyörű árnyalatait. ``Ha minden igaz, a nyáron megújul a Zsinagóga teljes környéke is, közte a mi utcánk is, mig a Kazinczy utcából Kultúrutca lesz. Már alig várom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Egészen tavalyig az izlés ellen elkövetett rémségek közül legnagyobbnak a szőrös azaz téliesitett Crocs-papucsot tartottam. Meginogni látszottam ebben a vélekedésemben, mikor megjelentek a gladiátor szandálok, azoknak is a brutálisabb változatai – de, végül is a nyolcvanas években is voltak már hasonlók, átsiklom felettük. Könnyen megbarátkoztam a szines, kisvirágos és burberrys gumicsizmákkal is, gyerekkorom sárga, piros, kis csehszlovák lábbelijét idézik, s ha nem lennék harmincas nő, azonnal fel is venném őket. Összegezve tehát: eddig egy divat okozott megrázkódtatást. Máig. Mert amit ma láttam, túl megy minden izléshatáromon. Tehénfoltos, tűsarkú gumicsizma. Durva. Önmagában is a tehénfolt, mely nekem a zebracsikkal együtt Győzikét idézi, brutális, de, hogy mindezt még gumival és tűsarkúval ötvözze valaki, ez már tényleg sok. Sokkot kaptam. Mondjuk, a férfiaknak is elmondhatná valaki, hogy a térdig érő Hammer-gatya borzalmas, és a testre tapadó, szűkitett szárú öltönygatya is!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kevés

03 jún 2010

Felicia utazása, Központi pályaudvar, Csavard be, mint Beckham!, Alul semmi, 21 gramm, A.I. – Mesterséges értelem, Amerikai szépség, Donnie Darco, Lost in Translation, Rekviem egy álomért : csak kiemelésképpen néhány film, mely eszembe jut az elmúlt évtizedből, melyek hatást gyakoroltak rám, emlékezem rájuk még most is. Nem változtatták meg az életemet, de fontos szerepet játszottak benne. Ezt hiányolom nagyon. Nézem sorban a filmeket, és egy nap múlva már kimennek a fejemből, magamra hagynak, nem kisérnek el. Nincs katarzis, csak puha középszer. Hiányolom az ötletet, a kidolgozást, az eredetiséget. Van helyettük klisé, jó iparosmunka , iskolákban tanult forgatókönyv, s nekem ez nagyon kevés.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

utas és holdvilág

02 jún 2010

Vagyunk annyira őrültek, hogy csak azért vegyünk Hondát, mert történetesen Jazz-nek hivják, s annyira is, hogy kedvenc regényünk hősével végigbolyongjuk az Etruszk Riviérát, s végül megérkezzünk Rómába. Vajon rendez-e valaha Szabó István belőle filmet?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum