Krúdy és Szindbád

Krúdyhoz nekem hideg kell. Hosszú téli esték, meleg kakaó vagy forró tea, szakadó hóesés – a lényeg, hogy legyen idő beleveszni a mondataiba, felidézni magam előtt a ködbe veszve ügető kutyákat, melyek oly hirtelen tűnek el az utazó szeme elől, mint a pillanat. Krúdyhoz nekem nyár kell. Hosszú, meleg, forró nyár, a teraszon, hűvös verandán […]

Halál néni

Halál néni szinte a semmiből tűnt fel egyszerre és lett megszokott bútordarab az utcán. Halál nénit természetesen csak mi hivjuk igy, egymás között, pironkodva, szégyellősen, s ha belegondolunk a kimondott szóba, inkább harapnánk le a nyelvünket. Még csak nem is sértés részünkről, egyszerűen ilyennek képzeljük a Halált. Öregnek, csöndesnek, sötétnek, kevésbé jószagúnak. Optimisták vagyunk mi, […]

A giccs születése

Fél marék fűrészpor, kevés alufólia, pár darab színes-fényes cukorkáspapír körbetekerve sokszínű hímzőfonállal, kalapgumira rákötve, s megszületik a csoda: a similabda. Gyermekkort idéz, boldog nyugalmat, mikor még éltek a nagyszülők, s felváltva kényeztették az unokát a búcsúban, egymásra licitálva értektelen, filléres, felesleges, talmi semmiségekkel.Ilyen apró csodák között, a múltat visszakapva éreztem magam a tiszaújvárosi majálison, a […]

sorminta

Egy cirmos, egy vörös, egy cirmos. Ez a kép fogadott, mikor a zenés ébresztőre kibotorkálva bekukkantottam a nappaliba. Macskáink az ablak előtt, a kanapéra karfáján, sorban hallgatták a szerenádot.