az út

Hogyan lehet három óra alatt 18 kilométert megtenni autóval? Mondhatnák a kedves Olvasók, hogy defektesen, fél percenként megállva – de, nekünk ezek nélkül is sikerült. Tegnap letértünk a megszokott autópályáról, és a hegyeket választottuk helyette. S bár, a GPS szerint mindösszesen 18 kilométert tettünk meg Gyöngyöstől Hatvanig (ahol újra felhajtottunk a pályára) – valójában 118-at a gyönyörű, szerpentines mátrai hegyvidéken. Életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy nem vagyok szédülős-rosszullevős a szerpentineken, és nincs tériszonyom akármilyen magasságból is tekintek le – igy nagyon élveztem az utat. Először Kékestetőre mentünk, ahol meglepő volt, hogy az ibolyák és az orgonák még javában virágoznak, s a városi monszunszerű eső után milyen tiszta és száraz hideg a levegő fenn.``Lenyűgöző volt a néhol 15-20 méteres fák látványa, s ahogyan a világosság már nem jut el a lábuk előtt heverő fűszőnyegig.``Bagolyirtás volt a következő állomásunk, ahol gyönyörű panoráma és szivárvány fogadott.`` A hegyek még gőzölögtek a nagy eső után. ``Hatvannál felhajtottunk ismét a pályára, s ettől kezdve annak drukkoltunk, hogy még zárás előtt jussunk el Vácra, a Desszert Szalonba, Mihályi László saját készitésű süteményeihez. Vártak ránk a macarone-ok, a creme brulee-k és a mousse-ok. ``Nyolckor zárnak, mi háromnegyedre értünk oda. Némi pánikot okozott az, hogy Vác történelmi belvárosába nem lehet autóval behajtani, igy még ez is nehezitte a dolgunkat. De, hét perccel zárás előtt ott álltunk végre a bolt bejárata előtt, s már csak azon izgultunk, hogy a: legyen még sütemény, b: ne az utolsó kettőt vegye még éppen előttünk valaki. Igy belépve gyorsan csak annyit közöltem, hogy kérek egy nagyon csokisat és ha van, rebarbarásat. (Örök nagy szenvedélyem Finnország óta a rebarbara, csak olyan ritkán jutok hozzá.) Körülnézni csak ezután volt időm, és szerintem tegnap a Földi Mennyországok egyikében jártunk. Aki imádja a légies francia desszerteket, a solymári Zazzi mellett ide menjen. ``Aki jobban szeretne utánaolvasni a Desszert Szalon történetének, annak ezt ajánlom, a kép is innét van: http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/2009/03/vaci-desszert-szalon.htmlKulináris élvezeteink után Vác történelmi belvárosának gyönyörűségére való rácsodálkozásunk következett. Végigsétáltunk, s úgy döntöttünk, hogy komppal/révvel megyünk haza. Ám, ennek már csak integethettünk! `` Hazafelé arról beszélgettünk, hogy tulajdonképpen mit is keresünk mi Pesten. Hiszen mindketten vidéken nőttünk fel, lippi a Mátrában rohangált, én a Hernád parton. Végül abban maradtunk, hogy adunk magunknak tiz évet, s aztán lelépünk.

2 thoughts on “az út

  1. na akkor legközeleb már aztán most aztán már ellenkező irányba is elindulhatnátok kirándulni.(felkiáltójel)

  2. tappancs, köszönjük és élni fogunk vele, mindenképpen. (felkiáltójel:):)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.